Vonuljunk börtönbe, vagy…

Lapunk újságírói lassan szakmányban járnak a bíróságra. Volt már itt minden: államtitoksértés, rágalmazás, becsületsértés, miegyéb. Polgári per, büntetőper – ez utóbbi az érdekesebb, mert ott börtönt lehet kapni. Vagy – mint Torkos Matild – lehet kapni háromszáz nap elzárást, pénzzel persze megváltható, napi kétezer forintjával.
Medgyessy, Wekler, Salamon Berkowitz. Ez utóbbi éppen megint perel, mert megírtuk, hogy egy év két hónapot kapott felfüggesztve. Főszerkesztő-helyettesünk nemsokára megy a bíróságra, büntetőperben, emiatt. No nem azért, mert nem igaz, amit írtunk, ugyan… Berkowitz tényleg felfüggesztett börtönt kapott. De ez olyan „személyes adat”, amiről tilos írni.
Mindegy. Ez magánügy is lehetne. (Nem lehetne.) Mindenesetre, amikor Torkos Matildot börtön fenyegette Wekler-ügyben, még a nyáron, felkerestük Haraszti Miklóst, az EBESZ sajtószabadság-felelősét, s kértük, mondja el véleményét az ügyről, s általában arról, hogy Magyarországon tizenöt évvel a rendszerváltás után börtönnel fenyegetnek újságírókat egy-egy megjelent cikk miatt. Haraszti Miklós közölte, hagyjuk őt békén, „belpolitikai kérdésekben nem óhajt állást foglalni, véleményt nyilvánítani”.
Azután egy, a magyar lappiacon fellelhető másik újság arra szakosodott, hogy tönkretegye és lejárassa Kósa Lajost, Debrecen fideszes polgármesterét. A lap megbízóinak ebbéli igyekezete érthető, Kósa Lajos az ország egyik – ha nem „a” – legsikeresebb polgármestere. Debrecen elképesztő fejlődést produkált az elmúlt nyolc esztendő alatt, a városban akkora az MSZP és az SZDSZ befolyása, tekintélye, mint Grönlandon. Nevezett lap mindent elkövet, hogy ezen a helyzeten változtasson. Nevezett lap arra tett fel mindent, hogy Kósa Lajost összekeni saját magával, ami kétségkívül hatékony stratégia – ha sikerül. Azután kiderült, hogy nevezett lap eddig semmi mást nem tett, csak hazudott, viszont a nagy igyekezet közben becsúszott valami államtitoksértés, és a lap, valamint annak újságírója ellen büntetőeljárás indult.
Úgysem fogják elhinni, mégis igaz: nevezett újság megkereste Haraszti Miklóst, s kérte véleményét a következő kérdésben: mit szól az EBESZ sajtószabadság-felelőse ahhoz, hogy Magyarországon tizenöt évvel a rendszerváltás után börtönnel fenyegetnek újságírókat egy-egy megjelent írás miatt. Haraszti mélyen belenézett a kolléga szemeibe, majd kiadott egy nyilatkozatot, miszerint ő a maga részéről felháborítónak és elfogadhatatlannak tartja, hogy Magyarországon tizenöt évvel a rendszerváltás után börtönnel fenyegetnek egyes újságírókat egy-egy megjelent cikk miatt.
És most, a történet legvégén, mint egy meleg, kenyérszagú áldás áll előttünk Haraszti nyilatkozata, a legújabb nyilatkozat. Az EBESZ sajtószabadság-felelőse bírálja a lengyel és a szerb kormányt, amiért nevezett országokban börtönbüntetéssel fenyegetnek újságírókat különböző rágalmazási perekben. Haraszti még leveleket is írt nevezett kormányoknak, amely levelekben aggódik, figyelmeztet, és felhívja a figyelmet az európai normákra.
Nos, Haraszti úr, holnap ki kell adnia egy nyilatkozatot, amelyben ön kijelenti, hogy a sajtószabadság európai elvei mindenkire érvényesek, kivéve a jobboldali média tollforgatóit. Őket – a bonyolult, esetenként hónapokig, évekig húzódó bírósági procedúrákat mellőzendő – azonnal le kell csukni. Mondjuk úgy, hogy öszszegyűjtjük őket egy nagy stadionban, és naponta kiszólítunk néhányat. Ez a megfelelő megoldás, Haraszti úr. És sokkal olcsóbb is.
Persze van még egy megoldás. És az se túl drága. Maga lemond a posztjáról, méghozzá sürgősen. Mint akiről kiderült, hogy alkalmatlan, felelőtlen, hazug és tisztességtelen. Megegyeztünk?