A sas meg a szent

K ö n y v e s h á z

Nagy Szent Gergely kora a római civilizáció hanyatlásának számtalan megrázó jelét mutatta. Az Örök Városba tévedt utazó keserűen szembesülhetett az enyészet mindenfelé tapasztalható bizonyítékával. A hatalmas, fényes épületek nagyobbrészt még álltak, de gondozatlanságuk már elővetítette a hamarosan bekövetkező végső pusztulást. A Forum Romanumot gaz verte föl, marhák legelésztek a szent helyen. A város védelme megoldatlan volt, barbár törzsek támadták és fosztogatták; a világ hajdani központját társadalmi és természeti csapások sokasága sújtotta. Pillanatok alatt összeomlott az egykor fényes kultúra; a művelődés csaknem valamennyi formája megszűnt. Róma – Gergely szavaival – megkopasztott sashoz volt hasonló.
A régi világ romhalmazának törmelékein azonban már elkezdett növekedni egy új élet. Nagy Szent Gergely – számos kortársához hasonlóan – úgy gondolta, hogy a hanyatlás a közeli végítélet előjele, ő maga a világ utolsó, hatodik korszakában él, és a megsemmisülés Isten országának eljövetelét készíti elő. A szent életű szerzetes, később pápa azért választotta a szemlélődő, tevékeny életet, hogy előmozdítsa az idők beteljesedését.
Először is lemondott hivataláról, a római prefektusságról, házát kolostorrá alakította, sőt családjának szicíliai birtokain is kolostorokat alapított. Visszavonult a világtól, nagy boldogságban, imádsággal és munkával töltötte napjait egészen addig, amíg II. Pelagius vissza nem szólította a világi tennivalók közé. Diakónussá szentelték, és Konstantinápolyba, a császári udvarba kellett utaznia néhány társával. Pár év múlva Pelagius Rómába rendelte, hogy Gergely a titkára legyen, majd a pápa halálát követően őt választották meg Szent Péter utódául.
Gergely élete – mint csaknem valamennyi nagy szenté – érzékletesen mutatja, hogy a szemlélődés és a misztika nem az élettől idegen, a realitással szembehelyezkedő vagy azzal ellentétes dolog, hanem ugyanahhoz az egészhez tartozik. Elválaszthatatlan rész. A misztikusok egyszersmind nagy realisták is. Nagy Szent Gergely igyekezett szünet nélkül imádkozni, elmélkedni, tapasztalatait másokkal megosztani, tanítani; de gondja volt Róma szegényeire is: személyesen osztotta szét az adományokat a rászorulóknak. Nem a népszerűséget kereste, hanem az igazságot. Ugyanakkor ragyogó szervező és emberismerő volt. Legtöbbet forgatott és idézett műve, A lelkipásztor kézikönyve is ez irányú tapasztalatainak összegzése. Sorai ma is megfontolandók, és nem csak lelkipásztorok számára. A világ bizonyára sokat változott a Nagy Szent Gergely halála óta eltelt ezernégyszáz esztendő alatt, de az emberi természet nem. Ezért is olyan frissek, találóak és aktuálisak a szent életű pápa intései 2005-ben.
(Nagy Szent Gergely: A lelkipásztor kézikönyve; Robert A. Makrus: Nagy Szent Gergely és kora. Ford.: Sághy Marianne. Paulus Hungarus – Kairosz Kiadó, Budapest, 2004. A kötetek ára: 2800 és 3200 forint)