Az egyezmény aláírói vállalták, hogy 2008 és 2012 között legalább 5,2 százalékkal csökkentik üvegházhatású gázkibocsátásukat az 1990-es szinthez képest. Az 1997-ben megfogalmazott jegyzőkönyv hatálybalépését az tette lehetővé, hogy legalább 55 ország aláírta – köztük azok az iparosodott társadalmak, amelyek 1990-ben együtt a szén-dioxid-kibocsátás 55 százalékáért voltak felelősek. Az egyezményt legutóbb Oroszország fogadta el. Nem csatlakozott viszont a világ legnagyobb szén-dioxid-kibocsátója, az Egyesült Államok.
George Bush még elnöksége első ciklusában, 2001-ben fordított hátat az egyezménynek annak ellenére, hogy jó oka volna az aláírására. Az utóbbi évek természeti katasztrófái, hurrikánjai ugyanis – szakértők szerint – szoros összefüggésben állnak az üvegházhatású gázok okozta globális felmelegedéssel. Márpedig ezzel a Fehér Házban is tisztában vannak. Komoly lobbitevékenység kezdődött az amerikai környezetvédelmi politika megváltoztatása érdekében. Elemzők szerint már az energialobbinak is jelentős vetélytársai lehetnek azok az amerikai biztosítócégek, amelyek nyomást gyakorolnak Bushra, hogy változtasson a globális felmelegedést elősegítő politikáján. Az egyre gyakoribb természeti csapások ugyanis csődbe vihetik a biztosítókat. Az amerikai elnök azonban hajthatatlan volt, pedig még legszorosabb szövetségese, Tony Blair is latba vetette befolyását, hogy rábírja a kiotói jegyzőkönyv elfogadására.
Az Egyesült Államok elsősorban azzal indokolta távolmaradását az egyezménytől, hogy aláírásával versenyhátrányba kerülne a hatalmas, iparilag villámgyorsan fejlődő Kínával és Indiával szemben, amelyek tudomást sem vesznek a dokumentumról. „Mi értelme annak, hogy a gyárak ezután nem Chicagóban, hanem Dél-Amerika vagy éppen Kína valamelyik nagyvárosának közelében ontják a káros anyagokat, miközben az amerikai gazdaság szinte teljesen tönkremegy? Ez nehezen nevezhető környezetvédelemnek, hiszen mindössze a kibocsátók helye változik, a kibocsátott mennyiség nem” – idézi a National Geographic egy amerikai kutatóintézet vezetőjét. Más tudósok azért kérdőjelezik meg az egyezményt, mert szerintük nem a kibocsátás korlátozására kellene összpontosítani, hanem inkább a káros gázoknak a légkörből való kivonására. Ők a szén-dioxid megkötésében, cseppfolyósításában és tárolásában látják a megoldást.
„A jövő történészei – lényegesen forróbb és kevésbé barátságos világból visszanézve – valószínűleg nagy figyelmet szentelnek majd 2005 első heteinek. Azon tanakodnak, hogyan sétálhatott bele egy egész generáció a katasztrófába, tönkretéve azt a klímát, amely 11 ezer éven át lehetővé tette a civilizáció virágzását. Feltehetően úgy beszélnek majd ezekről a hetekről, mint az utolsó vészjelzések leadásának időszakáról” – írta Geoffrey Lean február 6-án a The Independent brit független napilapban.
Február elején a világ kétszáz legtekintélyesebb klímaszakértője gyűlt össze a brit miniszterelnök meghívására az angliai Exeterben. A konferencia összegezte azokat a kutatási eredményeket, amelyeket az utóbbi hónapokban már nyilvánosságra hoztak. A világsajtó nem kezelte súlyának megfelelően a tanácskozást, pedig a résztvevők minden eddiginél nyomatékosabban figyelmeztettek arra, hogy a Föld élővilága nagyobb veszélyben van, mint ahogy eddig gondoltuk. Ráadásul a drasztikus éghajlatváltozások szerintük nemcsak a jövőben, hanem már most kifejtik hatásukat. A következmények pedig sokkal súlyosabbak lesznek, mint azt korábban bárki is feltételezte.
A konferencián elhangzott, hogy a globális felmelegedés miatt az Északi-sark jégpáncélja pár évtized alatt a felére vékonyodott. „Korábban úgy beszéltünk az Antarktiszról, mint szunnyadó óriásról, most már inkább azt mondanám, hogy ébredező óriás” – mondta az egyik kutató. A vízszint emelkedése azért veszélyes, mert a világ lakosságának csaknem kilencven százaléka a jelenlegi tengerszint körüli magasságban él. Könynyen megtörténhet, hogy olyan szigetek tűnnek el a térképről, mint Tuvalu vagy a Maldív-szigetek. A tengerszint emelkedése miatt part menti nagyvárosok kerülhetnek víz alá, közöttük London, New York, Tokió vagy Bombay. A tudósok szerint ezekkel a következményekkel akkor is számolni kell, ha a globális felmelegedés ma megállna. A tengerek szintje ugyanis még évszázadokig tovább emelkedne. A sarki jég olvadása azonban a Golf-áramlat leállásának veszélyét is magában rejti, jelentős lehűlést okozva a kontinens északi részén. Az üvegházhatású gázok okozta klímaváltozás az óceánok élővilágát sem kímélné. Az emberiség által a levegőbe juttatott szén-dioxid felét ugyanis a kiterjedt tengerek nyelik el. A vízzel reakcióba lépő gázból ugyanakkor szénsav képződik, amely egyre inkább elsavasítja az óceánok vizét, kipusztítva a planktonokat, korallokat és kagylókat, valamint minden élőlényt, amely ezekkel táplálkozik. Egyes becslések szerint a folyamat olyan gyors, hogy a világ korallzátonyai 35 éven belül eltűnhetnek.
A globális felmelegedés miatt már most tapasztaljuk, hogy egyre gyakoribbak az erdőtüzek. A mezőgazdaságot is sújtja az emelkedő hőmérséklet és a nyomában járó szárazság. Szakértők szerint Afrikában már ebben a században akár hatvan százalékkal csökkenhet a téli, 30 százalékkal pedig a nyári csapadék mértéke. Ebből a jóslatból pedig egyenesen következik a vízért folytatott háborúk rémképe. A klímaszakértők szerint a malária Európában is megjelenhet.
A tudóstársadalom lényegében egyetért a klímaváltozás következményeiben csakúgy, mint a katasztrófa megakadályozásához szükséges lépésekben. Ezek között szerepel, hogy a légkör szén-dioxid-koncentrációját 400 milliomod térfogatrész alatt kell tartani. Ez nem kis feladat, mert ez az érték már most meghaladja a 370 milliomodot. A tudósok szerint 2050-ig 50 százalékkal kevesebb üvegházhatású gázt kellene a levegőbe engedni, de a gazdagabb országoknak már 2020-ra mintegy 30 százalékkal kellene visszafogniuk kibocsátásukat.
Késlekedésre pedig nincs idő. A szakemberek úgy vélik, ha csak tíz év múlva cselekszünk, kétszer ennyit kell majd tennünk. Ha pedig két évtizedet várunk, többszörös árat fizetünk.
Jó hír, hogy a globális felmelegedés leküzdéséhez már megvannak az eszközeink: az energia racionálisabb felhasználásával és a megújuló erőforrások alkalmazásával jelentős eredmények érhetők el, a levegő szén-dioxid-koncentrációját pedig fatelepítéssel lehet csökkenteni. Mindez nem is kerülne sokba. Becslések szerint elég, ha például az európai országuk bruttó nemzeti jövedelmük egy százalékát fordítják ilyen célú intézkedésekre. Ez különösen akkor nem tűnik soknak – mondják a szakértők –, ha azt vesszük, hogy a globális felmelegedés elleni harc – az új technológiák bevezetése révén – a gazdaságra is jótékony hatással lenne.
A kérdés már csak az, hogy mennyire van meg a politikai akarat a cselekvésre a világ országaiban. Az Independent újságírójának szavaival élve: „Csak nehogy késő legyen, mert akkor megtörténhet, hogy – ahhoz az értetlenséghez hasonlón, ahogyan mi szemléljük elődeink belesodródását a világháborúkba – unokáink szögezik majd nekünk a kérdést: hogy lehettetek ennyire vakok?”
Varga Ádám
A Debrecen kapusa jól ismeri a Fradi támadóit, ezeket a tippeket adta társainak a rangadó előtt
