Napjainkban hatvanezerre teszik a kutatók a moldvai falvakban élő magyarok számát, ez a moldvai katolikusok mintegy negyedét jelenti. Pedig a középkori utazók leírásai még arról szólnak, hogy Moldvában a katolikusok döntő többsége – az 1859-es népszámláláskor 71 százalékuk – magyar volt. Levéltári dokumentumok a XIII. században említik először a magyarokat, akik a Kárpát-medencéből a magyar királyság határainak védelmére érkeztek Moldvába. Számuk folyamatosan gyarapodott, de a madéfalvi veszedelem után több tízezer székely menekült a Kárpátokon túlra. A II. világháborút követően a csángók lakta falvak iskoláiban magyar nyelvű tagozatok indultak, sőt Bákóban (Bacau) tanítóképző főiskola nyílt. Az 1950-es évek asszimilációs őrülete közepén azonban ezek az osztályok megszűntek, és a templomokban, a hivatalokban megtiltották a magyar beszédet. A hatalom tagadta a csángómagyarok létezését, olyannyira, hogy a magukat magyarnak tartókat üldözték és megfélemlítették, a magyarországiakat és az erdélyieket pedig csak kísérettel engedték Csángóföldre.
A rendszerváltás hozott némi könynyebbséget, de sem iskolát, sem templomot nem teremtett. Maradt a nyomor, a kilátástalanság, és mára, aki csak teheti, Magyarországon, Olaszországban, Spanyolországban vállal alkalmi kisegítő munkát, hogy úgy segítse a családját.
A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) szerint jelenleg 45 faluban beszélnek magyarul, s az ott élők közül körülbelül kilencezer a gyerek. Hegyeli Attila, a szervezet oktatási programjának vezetője lapunknak elmondta: ezek a gyerekek az utolsó olyan generáció, amelynek tagjai többé-kevésbé bírják a magyar nyelvet. Mert magyarul beszélni a nagyszüleiktől még csak-csak megtanultak, de olyan, aki olvasni, netán írni is tudna, mostanra alig akad közöttük. Általában nagyon szegény, sokgyerekes családokban élnek, ahol gyakran kenyérre sem futja, ezért esélyünk sincs arra, hogy – ha románul is, de – nyolcadik osztály után tovább tanulhassanak, szakmát szerezhessenek.
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége Moldva tizenkét falvában dolgozik. A magyar oktatási tárca és különféle pályázatok segítségével 800 alsó és felső tagozatos gyermeket összesen 24 tanár, tanító, tánc- és énekoktató tanít, sőt helyenként már óvodáscsoportokat is indítottak. De Moldvában még legalább 15-20 olyan falu van, ahová nem sikerült pedagógust küldeniük.
A Ceausescu-diktatúra hatásaitól azonban – rendszerváltás ide, rendszerváltás oda – még mindig nem sikerült megszabadulni. Az erősen központosított román oktatás szinte teljhatalmat ad a megyei tanfelügyelőknek, és ők élnek is vele – mesélte Hegyeli. Az iskolák bácói felügyelője például parancsba adta, hogy idegen személyek – esetünkben magyartanárok – a tanítási órák után sem használhatják az iskolát, tehát ott nem adhatnak különórákat az arra vállalkozó gyermekeknek. Hogy kifogjanak a hatalmasságokon, a pedagógusok olyan albérleteket – sok esetben csupán egy-egy sufnit – kerestek a falvakban, amelyek a lakhatás mellett arra is alkalmasak, hogy a tanulni kívánókat fogadhassák. De úgy tűnik – mondja Hegyeli –, hogy ahol megvetették a lábukat, ott sikerül rést ütni a hatalom ellenállásán. Köszönhető ez szintén a román oktatási törvénynek, amely úgy szól, hogy ott, ahol hét tanuló szülei kérik, az iskola köteles biztosítani az adott idegen nyelv tanítását. Így történhetett meg, hogy mostanra tíz iskolába már hivatalosan is betehetik lábukat a magyartanárok.
A nagyobbak, a nyolcadik osztály után tovább tanulni vágyók közül néhányan már Csíkszerdába kerültek, ahol iskola után magyar- és matematikatanárok foglalkoznak velük. Hegyeli szerint nincs más mód arra, hogy ezek az addig csak románul tanuló gyermekek felzárkózzanak kilencedikes osztálytársaikhoz. Haza, a Kárpátokon túli falvaikba csak ritkán mehetnek a kilencedikesek, és a hirtelen környezet- és kultúraváltás szintén megviseli őket. A csángók szövetsége ezért döntött úgy, hogy megpróbálnak Moldvában létrehozni egy középfokú intézményt.
Bőjte Csaba, a kilenc, árva vagy szegény gyermekeket befogadó intézményt létrehozó dévai ferences pap hathatós közreműködésével nemrégiben Bákótól 20 kilométerre, Rekecsinben megvásároltak egy 15 hektáros területet, ahol tavasszal talán már az építkezés is elkezdődhet.
A csángó gyermekek oktatására találták ki a keresztapaprogramot – magyarázta Hegyeli Attila. Felhívásukra eddig – Magyarországról és Erdélyből – több mint kétszázan jelentkeztek, hogy lehetőségeikhez mérten segítenének. Jellemző módon főleg nyugdíjasok és kispénzűek ajánlották fel, hogy havi háromezer forinttal támogatnak egy-egy gyereket. Akadtak olyanok is, akik arra kötelezték magukat, hogy egy-egy líceumban tanuló gyerek költségeire egy évig havi tízezer forintot küldenek.
Ezekből az összegekből fizetik a tanszereket, a tanárok bérét, a kollégiumi elhelyezést, étkezést. Iskola utáni programokat, vetélkedőket, kirándulásokat, szerepléseket, karácsonyi ajándékozást szerveznek. Ha a keresztapa, keresztanya igényli, nemcsak levelezhet, de személyes kapcsolatot is ápolhat a gyerekkel és a családjával. A tanárok csak az első levél megírásánál bábáskodnak, mert általuk nehézkéssé válna a kapcsolattartás. Karácsonykor már számolatlanul érkeztek a képeslapok, az ajándékcsomagok, a gyerekek pedig egymás után jelentek meg, hogy tanító néni, segítsen a levélírásban, csutakolja ki a helyesírási hibákat belőle. De olyan magyarországi keresztszülő is van, aki nem elégedett meg a levelezéssel, hanem autóba ült és már meg is látogatta moldvai „rokonait”.
Hegyeli szerint a családok többségében nem vált értékké a tudás, a gyerekek pedig csak akkor hajlandók a külön tanulásra, ha ott jól érzik magukat és tetszik nekik a tanár. Ha pedig a gyerek az ünnepségeken szerepel, a szülő büszke rá, és a nyelv által lehet az.
A keresztapaprogramról levélben a következő címen lehet érdeklődni:
Asociatia Maghiarilor Ceangai din Moldva
Moldvai Csángómagyarok Szövetsége
Iroda: RO-600192 Bacau,
Str. Cremenea Nr. 2/D/1.
E-mail: [email protected]; [email protected]
A csángó bálról előzetes a 14. oldalon
Rejtély. A csángó megnevezés eredete nem tisztázott, egyesek szerint azokat az Erdélyből származó csoportokat nevezték így, akik sót vágtak Moldvában. Egy elterjedt nézet szerint azonban a csángó elnevezés a kószál, csavarog, vándorol jelentésű csáng ige származéka. A harmadik, legkevésbé valószínű felfogás szerint a csángók egy török, a csánguru törzs leszármazottai.
jelentés a kilátástalan helyzetről. Tytti Isohookana-Asunmaa, az Európai Tanács (ET) kulturális bizottságának finnországi tagja két évvel ezelőtt tízoldalas jelentést írt a moldvai csángók kilátástalan helyzetéről. A jelentést elfogadták és az ET kulturális tanácsa ajánlást fogalmazott meg Romániának, amelyben felkérte a román kormányt, hogy támogassa a moldvai csángókat. Mihai Baciu román képviselő ekkor azzal védekezett: a csángóknak nincs írott nyelvük, tehát nem is tanulhatnának anyanyelvükön. Kifejtette azt is, hogy Moldvában 260 000 ember vallotta magát katolikusnak és csak 3000 csángónak. Úgy vélte, a jelentés csupán része a csángóföld erőszakos magyarításának.
