A kör lassan valóban bezárul. Ságvári példája hősi, Kádár szobrot kap, még a végén Sztálin is. A felszabadítás immár ténykérdés. Negyvenöt évig is ezt mondták nekünk, s most igazi el nem kötelezettektől egy baloldali internetes honlapon közölt levélből megtudtuk; igazuk volt. Új tanítóink, önjelölt filozófusok, közgazdászok, vállalkozók és munkások. Tehát a teljes vertikum.
Rá kell immár döbbennem, mindkét nagyapám, de sajnos az egész családom akkori társadalmilag aktív része – Isten nyugosztalja őket! – nem volt rendes ember. De nem voltak rendes emberek a Don-kanyarban hiába elpusztultak, az elhurcoltak sem. Nem voltak rendes emberek, akik hittek egy független Magyarországban.
Még a végén újra megünnepeljük a Vörös Hadsereg trianoni Magyarországra érkezését. Bár maga a sereg az akkori hivatalos Magyarország határát már sokkal korábban átlépte, az ünneplésnél maradjunk csak itthon a továbbiakban is. Hogy is volt? Battonyától – Nemesmedvesig.
És április 4. Ugye, nem felejtettük el?! Nem voltak rendes emberek, akik a tordai csatában, a Margit-vonalnál ellenálltak. Nem, ezek mind nem voltak rendes emberek.
Ők nácik voltak mind. Kell ennél több? A kör bezárult, visszaértünk oda ahonnan 1988–89-ben indultunk: a Grósz által beharangozott „fehérterror” árnyékába.
Dr. Horváth Ferenc
Hamburg
origo.hu
Hogy nem szakadt rá a plafon! – Kulja András legnagyobb hazugságai a tévévitából
