A szén-dioxid, ha nem kap utánpótlást, eltűnik a légkörből, a kibocsátás világméretű korlátozása mégsem egyszerű, a környezeti károk pedig, amelyeket okoz, nem szűnnek meg egyik napról a másikra. A 2004 decemberében Milánóban megrendezett ENSZ-konferencián (COP 9) – melynek célja az 1992-ben Rio de Janeiróban megkötött éghajlat-változási keretegyezmény végrehajtása volt – egy hasonlattal élve úgy vetődött fel a kérdés: ha a nyitva hagyott csap miatt elönti a víz a fürdőszobát, mihez kapjunk előbb, a csaphoz vagy a rongyhoz? Az Európai Unió úgy döntött, a csapot kell elzárni, tehát drasztikusan csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást, ugyanakkor az éghajlati változáshoz való alkalmazkodás céljaira jelentős anyagi forrásokat kell biztosítani. A Kereskedelmi Világszervezetbe (WTO) való felvétel fejében az ENSZ rá tudta venni Oroszországot, hogy aláírja a kiotói jegyzőkönyvet, amely így – az USA csúfos kihátrálása ellenére – 2005. február 16-án mégis életbe léphet. Ez azt jelenti, hogy az aláíró több mint 130 állam, amely ma együttesen a világ szén-dioxid-kibocsátásának több mint 60 százalékáért felelős – köztük Magyarország, amely 2002-ben csatlakozott – vállalja, hogy 2008 és 2012 között átlagosan 5,2 százalékkal csökkenti szén-
dioxid-kibocsátását.
Persányi Miklós és nemzetközi kollégái szerint azonban, ha 2012-ig teljesülnek is a kiotói jegyzőkönyv céljai, az eddig elért eredmény alig járul hozzá a probléma megoldásához. Az EU álláspontja a kérdésben, hogy sürgősen tárgyalni kell a hosszabb távú lépésekről, és új feleket kell bevonni annak érdekében, hogy a kibocsátás megfékezése olyan államok esetében is eredményes legyen, mint az USA, Kína, India, Brazília, Mexikó, Argentína. Az EU éghajlat-változási programjának irányelvei szerint 2010-re 12 százalékra kell csökkenteniük a szén-dioxid-kibocsátást. 2050-re, hogy a globális hőmérséklet-emelkedés átlagosan ne haladja meg a 2 Celsius-fokot, az 1990-es kibocsátás 50 százalékát kell elérni, ami a fejlett országoktól 60-70 százalékos korlátozást kíván.
Magyarország esetében az egyezmény partnerországai és az EU is figyelembe veszi, hogy a rendszerváltás miatt gazdasága átalakulóban van, a rá kiszabott korlátozásokat, kötelezettségeket az ebből adódó feltételekhez méri. A kiotói jegyzőkönyvhöz való 2002-es csatlakozás óta megkezdték a tematikus éghajlat-változási keretprogram (2003–2008) és a 2010-ig szóló energiahatékonysági program megvalósítását, megkezdődtek a kutatások a VAHAVA (2003– 2006) keretében az éghajlat várható változásairól és a felkészülésről. További sürgős feladat, hogy működtessük az emissziókereskedelmet, vagyis a nemzeti kiosztási tervezet szerint meghatározott kvóta alatti szén-dioxid-kibocsátók eladhassák a részüket, elkészüljön a fenntartható fejlődés stratégiája, s hogy barátkozzunk azzal a szereppel, hogy a világ nagyobb katasztrófáinak elszenvedőin adott esetben nekünk is segítenünk kell.
A 2003-ban létrejött VAHAVA (klímaváltozás–hatás–válaszadás) projekt éppen felkészülésünk elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkozik. Tudományos tanácsa működése első évében az adatgyűjtésre koncentrált. A második év a következtetések összefoglalásáé, míg a harmadik év a válaszadásé. A konferencia résztvevői harmincperces riportfilmet láthattak arról, melyek a kutatás, az együtt gondolkodás és a cselekvés legfontosabb területei. A 2003-as aszályos nyár kapcsán felmerül, hogy a talajművelési technikával, technológiával hogyan lehetne fagy- és szárazságtűrőbbé tenni a talajt és a növényzetet, mit lehet tenni a kisebb vízveszteség érdekében, milyen módon lehetne optimálisabban megoldani a vízszabályozást. Alföldi László hidrogeológus szólt arról is, hogy ivóvizünk 95 százalékát a felszín alatti vízadó rétegekből nyerjük, s ezek csak kismértékben pótlódnak. Ivóvízkészletünk évtizedekre, talán száz esztendőre így is elegendő. Papp János egyetemi tanár szerint, aki az MTA kertészettudományi bizottságának tagja, különösen a szőlő- és a különféle gyümölcsfajták alkalmazkodnak nehezen az időjárás szélsőséges változásaihoz, ezért olyan fajtákat kell kiválasztani, nemesíteni, amelyek fagy- és szárazságtűrőbbek. A talajművelés mellett a tárolás kérdését is újra kell gondolni. Az éghajlatváltozás azzal is jár, hogy az igénytelenebb növények kiszorítják érzékenyebb társaikat, kevesebb lesz a gyógynövény, több a parlagfű. Ezért begyűjtésükről idejében át kell állni termesztésükre. Az állatvilágban is várhatók változások. Olyan Dél-Amerikából behurcolt, eddig is nagy károkat okozó fajok szaporodnak el, mint a gyapottok bagolylepke. A 2004. június 9-i tornádó sem tartozik a legbiztatóbb jelek közé jövőnket illetően. Több ezer autó rongálódott meg az akkor hullott jégtől, 105 vonat vesztegelt felsővezeték-szakadás miatt, fennakadás volt a villamosáram-szolgáltatásban és így tovább. A biztosítótársaságoknak is akad bőven tennivalójuk. A filmben elhangzott az is, hogy a milliárdokban mérhető anyagi veszteségek nem érték el a kormány ingerküszöbét abban a tekintetben, hogy a június 9-i tornádót katasztrófává nyilvánítsa. A baljós jelek a VAHAVA-projektben részt vevő Lenkovics Barnabás alkotmányjogászt viszont arra indította, hogy szorgalmazza a Nemzeti Katasztrófa Alap mielőbbi létrehozását.
origo.hu
Párkányi fürdő: Eredményre jutott a szlovák közegészségügyi hivatal az agyevő amőba által fertőzött fiú ügye kapcsán
