Haddelhadd

K U L T Ú R S O K K

A Magyar Honvédség, amely egyébként is a világ egyik legütőképesebb hadserege, ezután lélektani hadműveletek végrehajtására is képes lesz – tudhattuk meg híradásokból a múlt héten. Hazánk ellenségei a hidegben kicsit összébb húzták a kabátot magukon, és riadtan pislantottak körbe: miről is van szó? Mit találtak ki megint a magyarok?
Nos, hogy végre ők is megértsék, még egyszer elmagyarázzuk. „Lélektani hadműveleten” nem a nevelő célzattal elrendelt körlettakarítás értendő, nem az, hogy a lőszerrel való takarékoskodás miatt a magyar gépkarabély a kiképzés alatt inkább elrettentő, mint kézifegyverként funkcionál, és nem is az, hogy a leszerelő honvédek ittas állapotban ijesztgetik a vasúton utazókat.
Nem, épp ellenkezőleg, ez a lélektani hadviselés (angol rövidítéssel Psyop) a polgári lakosság együttműködését hivatott elősegíteni.
A hadviselésnek erre a formájára kiokított katonáinknak az lesz a feladatuk, hogy a NATO-csapatokat a polgári lakosság jobban a szívébe zárhassa a hadműveleti területeken, mint annak előtte. A jövőben tizenegy szerencsés kiválasztott tehet szert a honvédségnél e rejtélyes tudományra, amellyel külföldi NATO-bevetéseken segíthetjük majd szövetségeseinket (ez persze kétségkívül olcsóbb, mint ha igazi katonákat küldenénk, más kérdés, milyen arcot vágnak majd az amerikaiak e felajánlás hallatán).
Bár az utóbbi évtizedekben lezajlott információs robbanás, a tömegtájékoztatás fejlődése és a különféle szociológiai kutatások szédületes távlatokat nyitottak a hadviselés ezen formája előtt, a Psyop nem új találmány. Már Szun-ce is arra intette a hadviselőket, hogy „nem az az igazán ügyes, aki száz csatában győz, hanem az, aki harc nélkül vesz erőt az ellenségen”. Tehát aki alakítani tudja az ellenséget harcra sarkalló lélektani tényezőket – legyen szó a polgári lakosság köreiben elburjánzó ellenállásról vagy szemben álló reguláris hadseregekről. Szun-ce szerint elsősorban nem az ellenséget, hanem annak stratégiáját támadjuk. Másodsorban kínálkozó lehetőség, hogy diplomáciánkkal az ellenség szövetségi rendszerét megzavarjuk. Csak ha már elkerülhetetlen, akkor jöhet a harmadik lehetőség: az ellenséges haderő megtámadása.
A haddelhadd.
Hogy miképp vezet harc nélküli győzelemhez a Psyop, ennek megvilágításához egy sereg történelmi példa közül válogathatunk. Az elmúlt évszázad eseményeinél maradva kimagasló személyiségként említhetjük e területen T. E. Lawrence-t, azaz Arábiai Lawrence-t. Ő a brit kormány megbízásából teljesített küldetést az Arab-félszigeten az első világháború idején: sikerrel lázította fel az arab törzseket a török Porta ellen. Ehhez azonban az kellett, hogy az eredetileg régésznek tanuló vitéz többet tudjon a térség lakóiról, mint ők maguk talán valaha is tudtak: jól ismerte, mi lakik e nomád harcosok szívében. Eredetileg a keresztes háborúkhoz kötődő személyes romanticizmusát adaptálta az egyéni hősiességet és kezdeményezést előtérbe helyező gerillaháborúhoz, mely harcmodor jól illett e törzsek kultúrájához és hadi szokásaihoz. T. E. Lawrence tehát nem keresztesként, brit uniformisban indult a csatába, hanem arab ruhát öltött. Nem a törzsfők oltalma mellett, szürke eminenciásként tevékenykedett, hanem harctéri parancsnokként vezette győzelemre a mozgékony csapatokat, és e vad férfiak körében csakhamar tekintélyre tett szert.
Az arab szívek meghódításával a britek küldötte anélkül nyert új szövetségest, és nyerte meg a háborút Isztambul ellen, hogy az angol haderő jelentősebb erőket küldött volna a lázadók megsegítésére. (Más kérdés, hogy az Arábiai Lawrence által összegyűjtött politikai tőkével később nem jól sáfárkodott az angol–francia, majd az amerikai diplomácia.)
A második világháború is bővelkedett a lélektani hadviselés különféle formáiban; egy másik brit példát említve e műveletek kifinomultságát hangsúlyozhatjuk. 1940-ben, amikor Hitler villámháborúja elsöprő német sikert hozott Franciaországban, mindenki tudta, küszöbön áll a Nagy-Britannia elleni német invázió. A brit BBC ekkor – felsőbb utasításra – német nyelvleckét kezdett el sugározni, mondván, ha jönnek a németek, a lakosságnak valahogy kommunikálnia kell majd a megszállókkal. Az első nyelvlecke címe Die Kanaueberfahrt, azaz a La Manche csatornán való átkelés volt, és a következőket tartalmazta:
„Most pedig ismételjék utánam. Das Boot sinkt. Süllyed a hajó. Das Wasser ist kalt. A víz hideg. Sehr kalt. Nagyon hideg. Most megadunk egy olyan igét, amely a későbbiekben nagyon hasznosnak bizonyulhat. Ich brenne. Én égek. Du brennst. Te égsz. Er brennt. Ő ég. Wir brennen. Mi égünk. Ihr brennt. Ti égtek. Sie brennen. Ők égnek.”
Persze az angolok tudták, hogy a BBC adásait a La Manche túlsó partján éberen figyeli a német hírszerzés. Számításuk bevált. Ez a kis nyelvlecke abban a korábbi értesülésükben erősítette meg ellenségeiket, hogy az angolok rendelkeznek azzal a technológiával, amely egy német átkelés megkísérlése esetén lángba borítja a tengert. Hitler késlekedett a Nagy-Britannia elleni invázió megindításával, és ezzel végleg elpuskázta a lehetőséget legfőbb ellensége térdre kényszerítésére. Pedig Churchillnek nem volt ilyen fegyvere.
Hatékony fegyver lehet tehát a szó is, erre jöhetett rá a minap Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök, aki terroristának nevezte Szaúd-Arábia – T. E. Lawrence egykori fő hadműveleti területe – nemzeti tizenegyét. Kétségtelen, hogy ez a kijelentés nagyban segítheti majd annak a magyar tizenegynek a munkáját is, amely a szövetséges csapatok, köztük a magyar kontingens hatékonyságát lesz hivatott elősegíteni hamarosan Irakban a lakosság körében végzett Psyop-műveletekkel. Nem lehet kétségünk afelől sem, hogy a miniszterelnök hoszszú fejtegetése az arab futball és a terrorizmus összefüggéseiről már ennek a hadműveletnek a része, hiszen közismert a tény: Oszama bin Laden, aki legutóbbi rádióüzenetében név szerint is említette Magyarországot, szaúdi származású, és iraki „műveleti igazgatója”, Az-Zarkávi a mai napig aktív a térségben. E baráti gesztus Szaúd-Arábia felé, ez a páratlanul leleményes Psyop tehát nagyban növeli majd katonáink biztonságát a megszállt Irakban.
Hogy a magyar Psyop-kontingens munkája még hatékonyabb legyen, és már csak az elővigyázatosság kedvéért is, én azért javasolnám, hogy emeljék be a törzsanyagba a fentebb említett történelmi nyelvleckét is, és ismételjék honvédeink az újabb bagdadi kalandtúra előtt szorgalmasan:
Ich brenne. Du brennst. Er brennt. Wir brennen…