Hit, bizomány

Annak, hogy a miniszterelnöki beszédek megfogalmazásában nem okvetlenül a szakpolitikusoké és a hivatásos beszédíróké a végső szó, legékesebb bizonyítéka az ország első emberének olykor bizonytalan botorkálása a saját tanácsadói apparátusa által megfogalmazott gondolatok között. Február 15-én a miniszterelnöki beszédben például ezt hallhattuk: „Nem igaz, hogy […] a hithez, a vallásokhoz, az egyházakhoz fűződő viszony nem lehet része a demokratikus és nyilvános vitáknak.”