Hogyan legyél humoralista (69.)

BÁR MÉG CSAK 67…
(leszek) (?) (Csak megélem már…) De ez a kisebbik baj… Félretéve a morbiditást… önsajnálatot… mazochizmust… nárcizmust… (még mindig jobbak ezek, mint az elmúlt és mostani század három (négy? öt?) uralkodó izmusainál.

EGYSZÓVAL…
halálra ítéltetett… a premieremen (múlt vasárnap) még egy pár írásom… (korábban már sorozatban közöltem, amik már eleve kimaradtak… Három óránál is hosszabb ideig tartott új bemutatóm… és – bár vérzik a szívem minden szótagért is, másfél órára meg kell húznom a Több őrült naplóját… – Hogy fogom így közölni, ebben a megrövidült időben… Csonkát nem írok, mert ez már foglalt… (országosan). Szóval… 15 év elszelelését kell most kilencven perc alatt összefoglalnom… Két félidő alatt… pokoli. – Azért „játszom” ezzel a filmcímmel is, mert ráadásul ebbe a másfél órába több évet, századot is belesűrítek… amik úgyszintén elszeleltek…

MEGHÚZOM HÁT MAGAM…
– még egy kis időre… itt (is), ezen a hasábon… És bánatomban legalább itt leközlöm, amit-amiket színpadon már nem mondhatok el senkinek… (Karinthyt most nem idézem ehhez ide.) Túl a sejtelmességen… irodalmi-művészeti utalásokon, két nagyon is konkrét oka van a „megrövidülésemnek”. Az egyik, hogy szegényszínház lévén (az Asbóth utcai Budapesti Kamara) a lócákon nemcsak a fej fárad el, hanem lejebb is „megfeneklik” … A másik ok az előadás tömörítésére, anélkül, hogy bőbeszédű lettem volna… (az előadásomon), az a másik – és legemberibb – ok, hogy barátom, Laci, a világosító Isaszegen lakik -s fél tizenegykor elmegy az utolsó vonata… (és a premier tizenegy óra felé fejeződött be.)
– Úgyhogy ott aludt a színházban… (előadásom u t á n…!)
– Majd szólok a közönségnek, ha megint túl jól veszi a műsoromat… hogy legalább a végén rövidebb ideig vastapsoljanak… Bár meglehet, a premieren csak azért tették ezt, hogy már többet semmit se beszélhessek… (hálából, hogy végre-végre: vége!)

TÚLSÁGOSAN KIADOM MAGAM…
– ahelyett, hogy az írásaimat… (adnám – már – ki.) Csak hogy mit – miket kell végül az előadásomból kihagyni: leírom ide… (a játékok, ahogy előadom – adtam –, leírhatatlanok.)

TISZTELT – ENGEM IS KÉPVISELŐ – TÁRSAIM!
Esküszöm, lassan már velem is azt érzékeltetik, mintha én lennék a bűnöző alvilág, és épültem volna be magamhoz, a politika legfelsőbb bugyraiba…

MINTHA ÉN VOLNÉK
A FEKETE GAZDA(G)SÁG…
– és nem adóznék belőlem… az adófizetők pénzéből… és nem fordítva…

– MEG A KÜL POLITIKÁJÁBA IS BELERÁNGATNAK…
Azzal is meg-vádalkudnak … hogy nemcsak ez vagyok…
hanem az a:

VILÁGURALOMRA TÖRŐ
GLOBALISTA
– aki csak azért telepítettem le eddig a nagyvilágban fillérekért-centekért:

ROKKANTNYUGDÍJAS TAPOSÓAKNÁIMAT…
– hogy mostantól dollármilliárdokért hatástalanítsam majd azokat…

IPAR NÉLKÜL, FÉLKARÚAN…
– mint billiomodszor félkarú:

R A B L Ó – AUTOMATA (!)