Hogyan legyél humoralista (71.)

(MEGLEHET UTOLJÁRA)
– írok új estemről, a Több őrült naplójáról és a 15 évünk elszelelt-ről, amik egy műsort „takarnak”. A premieren több régesrégi ismerős arcát pillantottam meg, akiket nem én „hívtam”. Hát ez az… Egyikük Kárpáti Tamás, mint megtudtam a Premier művészeti magazin alapító főszerkesztője. Miután jóvoltából „munka kapcsolatba” kerültünk – márciusban lehozza írását rólam, gondolom új műsorom „kapcsán”, Szebeni András fekete-fehér, fantasztikus! remekbe sikeredett fotóival. – Hogy estemből a képek alá idézeteket írjak, találkoztunk vasárnap, előadásom előtt a Shure stúdióban.
A jóízű, több! szeretetteljes beszélgetés után kezembe nyomott egy míves, finom havilapot, az ő „gyermekét”. Másnap reggel, most hétfőn, „másnaposan”, az előző est fáradalmával vettem kezembe a Premiert. Olvasom bágyadtan – kis távolságtartással – az első oldalon Tamás írását, de aztán… ide másolom pár utolsó sorát. Februári számunkat hosszan ajánlhatnám, Bródytól Simonyin át Máraiig terjed a névsor, ezúttal mégis egy élő szerző, Szigethy András írására hívnám fel külön is a figyelmet. Gyönyörű sorainak címe akár mottója is lehetne az e havi Premiernek: Örökre Egerben.
Fellapozom az ajánlott írást: „Hosszú évekkel később, a kivégzőosztag előtt, Aureliano Buendia ezredesnek eszébe jutott az a régi délután, amikor az apja elvitte jégnézőbe.” – Hát igen. Ezért mondhatta Tamás a telefonban – többek közt – (nem tudom a pontos szavakat), hogy egészen sajátos érzéseket váltott ki belőle és keltett asszociációkat a húsz év után most bemutatott új műsorom. Mert… ott én is – nem olyan eredeti leleménnyel – Márquez csodaírását „spékeltem” kicsit sajátos hangszerelésben, még Kertész Imrével is. Száz évben, legalább egyszer, magányunkban, egy gondolatnyi csendben, a kivégzőosztag előtt… eszünkbe juthat akár egy rövid délután is?! Amikor apánk – esetleg – minket is elvihetne (miért ne?), mondjuk, jégnézőbe.
És az előadásomban nem sokkal később Radnóti sorok, egyrészt 1938. augusztus 29. naplójából (Karinthy halálakor), másrészt versrészletére utalva-idézve: …Aztán Radnóti is… Az eltűnt idő(k) nyomában… Édesapám is… Hova tűntek a bölcs borozások… s akik élnek még… hol vannak(?!) – az 1990 előtti barátságokra is gondolok mostan…
S tovább lapozom a Premiert, a tényleg egyedülállóan megható Örökre Egerben írás után, a magazin háromnegyede Egerről szól, kinek, mit jelentett-jelent. Látok egy Kácsor Zsolt írást – csak rég látott barátaim: Kácsor Margó és Kalmár Peti gyermeke lehet… Elém tolulnak az én egykori, 1959–60-as egri Gárdonyi Géza színházbeli bútoros-segédszínész emlékeim… és olvasom Kornis Mihály sorait… 15 éve már, hogy „eltemette” (László atyával) Édesanyámat… „(…) Az évem úgy kezdődik, hogy újra olvasom az Egri csillagokat, a könyvet, aminek a hatására megtanultam olvasni, 6 éves koromtól szokásommá lett az állandó olvasás, ez a regény életem meghatározó élménye. Írói stílusom, ha jól tudom, még senki által fel nem fedezett, titkos pincéje is Gárdonyi Géza elbeszélés- és dialógus-technikája. Úgy vagyok magyar, ahogy Gárdonyi megtanított rá. És az is maradok mindaddig, amíg Gárdonyi könnycsepp-tiszta hazafisága kihallható számomra az Egri csillagok álmából. Vagyis amíg a földbe le nem tesznek. Ez a könyv nem a mai, lózungok hátára dobott, rablott magyarságról szól, hanem az örökös veszedelem közepette is győztesnek született hűségről és a reményről – és a kettő összefüggéséről (…)”
S aztán a következő oldalon – már más tollából – ezt olvasom: „(…) nagy íróink közül nemcsak Gárdonyi élt itt, hanem Bródy is itt született, teljesen logikus volt tehát, hogy Ho-Si Minhről nevezzenek el egy ódon barokk főiskolát. Azt még csak érti az ember, hogy a környéken Gagarin nevét viselte egy hőerőmű, elvégre átrepült fölötte (…) Gárdonyi szobája állítólag az égre nézett, ott voltak rajta az ablakok, tán innen a híres cím. Még életében róla nevezik el az utcát, Bródy viszont hamarosan elkerül innen, Kolozsvárott szerkeszti az Erdélyi Híradót, ottani utóda egyik nagybácsim, Farkasházy Zsigmond. Ráadásul mostohanagyapám, ha van ilyen, nagyanyám második férje egy Bródy unoka (…)”
15 évünk elszelelt… hát igen…
Az árnyaltabb személyiségképekhez hozzátartozik ez is. Az árnyaláson a lényeg… A platán-adtán… Vállalva a „népszerűtlenséget”. Az egri strandon egy 270 éves példány is található, szép séta körbejárni – írja a „mostohaunoka”. A Premier februári 112 oldalát is élmény volt körüljárni. Mintha ebben a magazinban mindenki a „szebbik énjét” mutatná fel… Mivel szerkesztőm nem tartja etikusnak a mi magazinunkat „egekbe vinni”, meg sem lehet említeni… egy másik magazin minőségével gazdagítottam a miénket is. De az is az enyém… a m i é n k is.
(Ahogyan ennek is az „övéknek” is kellene lenni…)