Robert De Niróban akkor törhetett meg valami, de az is lehet, hogy ez mindennek már csak a lecsapódása volt, amikor Tarantino nem kisebb dologra vetemedett, mint hogy egyszerűen egy lepukkant kisteherautó első ülésén fejbe lövette. A szélvédő tele apró csontdarabokkal és vérrel. Még ma is érzem azt a csendet, ami akkor járta át a Toldi mozi kistermét. Ott történt valami, s ez mintha azóta egyre több vígjátékban, szuperprodukcióban és néha egy-két thrillerben is felbukkanna.
Az anyuka (Amy Irving) és a kis Emily (Dakota Fanning) egy körhintán játszanak, a kerék lassan leáll, a homokórában a szemek leperegnek, s az anyuka hirtelen meghal, élettelenül fekszik a fürdőkádban. Az apuka (Robert De Niro) úgy dönt, hogy kislányával elköltözik a borzalom helyszínéről, egy szellemvárosba, ahol igazából csak nyáron van élet. Most meg ősz van. A környéken kevesen laknak, természetesen furcsa emberek, leginkább a szomszéd férfi, no meg a kisváros rendőre sok kulcsával és fegyverével és a borzas fejű ingatlanközvetítő. Emily nem barátkozós típus, csak egy barátja van, Charlie, akit csak ő ismer, sem a nézők, sem az apuka nem láthatja őt, mintha csak a képzelet szüleménye lenne. Vagy mégsem?
Egy ideig a maga kategóriájában nincs is semmi baj a filmmel, csak aztán mintha egyre több séma érkezne, megállíthatatlanul. Hatalmas ház, félelmetes erdő, egy furcsa barát, gyermekrajzok. A feszültség tartós, izgalom is van – igaz, azért a titok egyeseknek előbb is kiderülhet, hiszen természetesen az is van –, de erősen szűkül a kör. Az alakításokkal sincs különösebb baj, igaz, talán De Niro többet is tud, de most ez van. Egy thriller, kicsit kevesebb feszültséggel, nem váratlan befejezéssel. S akinek nem elég egy (mármint befejezés), az nézze meg a filmet többször (ha az első nem lett volna elegendő), ugyanis a hazai mozik két különböző megoldással játsszák a filmet. Hurrá!
(Bújócska – feliratos amerikai thriller, 100 perc. Rendezte: John Polson. Forgalmazza az InterCom.)
John Polson. A filmrendező Amerikában a Fullasztó öleléssel mutatkozott be rendezőként. Polson díjnyertes színész és rendező, valamint a Tropfest, Ausztrália legnagyobb rövidfilmfesztiváljának a létrehozója. A Sziámi naplemente című vígjátékáért megkapta a nagynevű Rail D’Ort a cannes-i filmfesztiválon, valamint az ausztrál filmintézet legjobb filmnek járó díjára is jelölték.
