Még mélyebbre merítené a hálót

Ahogy kézilabdában az egyesélyes mérkőzéseken szokásos, ezúttal is bevált a papírforma: tegnap Németh Andrást választották a női válogatott szövetségi kapitányává. Az MKSZ elnöksége részéről a szándék már korábban is nyilvánvaló volt, ehhez kedd délelőtti ülésén az NB I-es klubokat tömörítő liga is csatlakozott. A favorit kinevezése önmagában persze még nem siker, legfeljebb annak előfeltétele. Mert hogy Török Bódog, Csík János, Laurencz László és Mocsai Lajos után Németh András lesz-e a szakág ötödik korszakos kapitánya, az nem csak tőle függ. A szándéka és a képessége megvan hozzá, kérdés, a csapata is összeáll-e.

Az egyetlen jelölt személyét illetően minden fórumon teljes volt az egyetértés, a vitaforrást az jelentette, megtartsa-e, megtarthatja-e ferencvárosi vezetőedzői pozícióját. Németh Andrást ugyanis 2006. június 30-ig szerződés köti az FTC-hez, ahol – és ez az igazán sokatmondó dátum – 1992 nyara óta dolgozik. Hat bajnoki címet, hét MK-győzelmet, egy-egy BL- és KEK-döntőt, egy fél életet nem hagyhat ott azonnal néhány hívó szóért az ember, még akkor sem, ha szövetségi kapitánynak invitálják; hiszen a felkérés is éppen az előbb taglalt eredménysornak és pályaívnek szólt. A liga talán ezt mérlegelte, talán azt, hogy tiltakozhat ugyan, de alternatíva nélkül ez tartalmatlanul hangzik. Akár ezért, akár azért, a testület tegnap 8 igen, 3 nem és 1 tartózkodás mellett úgy szavazott, hogy a szövetségi kapitányi poszt mellékállásban is betölthető, és az MKSZ elnökségének ezek után mérlegelnivalója is alig akadt.
Ezért minden idők valószínűleg legrövidebb ülésén egyhangúlag adtak bizalmat Németh Andrásnak. Ő az 1998-as Eb-selejtezők során Zsiga Gyulával együttműködve már kipróbálta a „feles” kapitányságot, ám az egészre sokáig nem vágyott. Most azonban igen, és megbízása a 2008-as pekingi olimpia végéig szól, két közbülső értékelő állomással. Az első 2006. június 30., a ferencvárosi kontraktus lejárta, a második pedig a 2007-es olimpiai kvalifikációs világbajnokság. E két alkalommal bármely fél jogi – és ami manapság még fontosabb, anyagi – konzekvenciák nélkül elállhat a közös folytatástól, de ez most csupán elméleti lehetőség. Az esküvő napján senki nem a válását tervezgeti, így beszélgetőpartnerünk, Németh András sem.
– A közvélekedés szerint a szövetségi kapitányi poszt a szakma csúcsa. Ön is úgy érzi, hogy oda jutott, vagy csak adódott egy feladat, amelynek ellátására mindenki önt tartotta alkalmasnak, ezért nem illett nemet mondania?
– Ez a feladat nagyon nehéz, hiszen női kézilabda-válogatottunk éppenséggel nem szárnyal. Rengeteg új ember beépítésével új csapatot kell formálni, ami roppant érdekes munka, de nem feltétlenül nevezném a szakma csúcsának.
– A mainál jóval kedvezőbb viszonyok közepette is lehetett volna már kapitány, ám akkor nem kapkodott a megtiszteltetésért. Most azért vállalta, mert a Ferencvárosban már nem lát akkora perspektívát, mint korábban?
– A Fradi is más jellegű munkát kíván, a válogatott is. Utóbbinál mindenképpen olyan stábot szeretnék felállítani, amelyben jól eloszlanak a feladatok…
– Egy hónapja kérdés nélkül is kijelentette, hogy Zsiga Gyulát akarja másodedzőnek, ezúttal viszont nevekről szó sem esett.
– Így van, a részleteket a következő elnökségi ülésen tárgyaljuk meg, ezért nem mentem bele ebbe a témába. A Ferencvárosról pedig még annyit, egy pillanatra sem jutott eszembe, hogy a még másfél éves szerződésemből kiugorjak.
– Ezért is tartott a liga egy-egy tagja attól, hogy elvtelen előnyökhöz juthat a klubja. Gondolom, a dánok elleni március 2-i dunaújvárosi mérkőzésre azért nem fradista kezdőhetest állít fel?
– Jó vicc. A Fradi sincs abban a helyzetben, hogy ezt megtehetném, és kapitányként én sem vagyok a magam ellensége.
– Ellenfelek viszont akadnak, bőven, miközben a magyar válogatottban egyre több a hiányposzt. Van valamilyen eredeti elképzelése, kikkel és hogyan tölti be ezeket?
– Az egyetlen biztató momentum, hogy itthon nem akármilyen eredmények születnek. A Debrecen legyőzte a Dunaferrt, a Pécs pedig a Cornexit. Ez azt mutatja, hogy az eddiginél mélyebbre meríthetjük a hálót, így talán még találunk új értékeket benne.
– Török Bódog, Csík János, Laurencz László és Mocsai Lajos mindannyian nyertek világbajnoki érmet a csapatukkal, ön idén decemberben az oroszországi vb-n debütál a válogatottal. Csatlakozik dicső elődeihez?
– A legjobb nyolc közé kerülést tartom reális célnak.
– Jogos visszafogottság, a magyar kapitány szájából mégis furán hat picit, hiszen az előző két olimpiának is úgy vágtunk neki, hogy 2000-ben aranyvárományosok voltunk, 2004-ben pedig annak tartottuk magunkat. Mit remél 2008-tól?
– Először is azt, hogy legyünk ott Pekingben. Már az is valami, ha egyáltalán latolgathatjuk az esélyeket.