Mit intézett az Universum Box Promotion irodájában? – kérdeztük Erdei Zsoltot, aki tegnapi első megkeresésünkkor kis türelmet kért, mert éppen hivatalos ügyben járt klubja edzőterme helyett pár helyiséggel arrébb.
– Aláírtam a szerződésemet jövő szombatra.
– Csak most? Hiszen nyolc nap múlva már jön a meccs, s közel két hónapja készül rá.
– Igazából csak formaság volt, de meg kellett tenni.
– S mit látott a papíron? Egy számot jó sok nullával?
– Azért lehetett volna több nulla is… Mindig valamivel nagyobb összeget keresek, mint az előző címmérkőzésemen, de ezek még messze nem millió euró nagyságrendű csúcsgázsik.
– Majd azok is eljönnek, ha megint legyőzi Garayt. De legyőzi-e? Tavaly májusban nem tűnt túl nagynak a különbség.
– Nem is volt túl nagy, de a lényeg, hogy volt. Azóta többször is visszanéztem videón a mérkőzést, és állítom, simán megvertem Garayt, még úgy is, hogy rossz formában bokszoltam. Mostanában Kokó (Kovács István – a szerk.) többször felhívott, s ő is azt mondja, nem kell sokkal többet csinálnom, mint májusban Dortmundban. Én is rájöttem, feleslegesek a hókuszpókuszok, ha hozom magamat, akkor más is biztos lesz benne, hogy jobb vagyok Garaynál.
– Azért, ha jól sejtem, nem örült, amikor kiderült, hogy újból az argentinnal kell megküzdenie.
– Valóban, de azután ez fokozatosan megváltozott. Tavaly csak három héttel a mérkőzés előtt derült ki, hogy ő lesz az ellenfél, nem tudtam úgy felkészülni belőle, mint most, s a hátterem sem volt olyan biztos. Ezúttal viszont két hónapon át vele fekszem és kelek, s úgy gondolom, ha nem szaladok bele valami kósza pofonba, akkor nem lehet gondom vele.
– Amikor jómagam gondolkodtam ezen a szituáción, arra jutottam, az ön szakmai fölénye, nagyobb tapasztalata a hosszabb rákészülés miatt jobban kijöhet majd a ringben, mint az első alkalommal. Egyetért ezzel a megállapítással?
– Egyetértek, hiszen ha Garay-jal mind a ketten leszűrjük a tanulságokat, kiderül, ki a jobb: én. Az a fontos, ne idegeskedjek miatta. Rájöttem, hogy nem szabad ezt azt embert magasra emelni, túlértékelni, mert az legalább akkora hiba lenne, mint lebecsülni.
– Milyen testi-lelki állapotban van jelenleg? Tudjuk, önnél az utóbbi is hihetetlenül fontos.
– Köszönöm, minden rendben. Az edzettségemről annyit, hogy pár napja az EKG-vizsgálaton 38-as pulzust mértek nekem nyugalmi állapotban, majdnem újraélesztettek… Nagyon jó a súlyom is, edzések után alatta vagyok a kategória felső határának. A lelkemet pedig kedvesem, Arabella ápolja szorgalmasan.
– Hol tart most a felkészülésben? Pontosabban azt is kérdezhetném: hol tartanak? Hiszen együtt edz a nagy visszatérő Dariusz Michalczewskivel, ráadásul a mesterük is közös, Fritz Sdunek.
– Nekem ma (csütörtökön – a szerk.) jött el a tízmenetes, váltott ellenfeles csúcsterhelés ideje, Dariusz hétfőn jutott túl rajta. Fritz mindkettőnkkel tökéletesen foglalkozik, nem panaszkodhatok. Beosztás kérdése, ki edz előbb, Dariusz vagy én, a partnereink részben közösek, például Balzsay Karcsi. De vele csak játszunk, ellenben egy kilencvenkilós franciával…
– Mennyiben motiválja, hogy Michalczewskivel együtt, 16 ezer ember előtt igazi megagálán léphet fel?
– Őszintén szólva nem különösebben érdekel. Meccs után majd biztosan belegondolok, mennyien szurkoltak nekem a helyszínen és otthon a tévé előtt, de most még csak Garayjal törődöm.
– Akkor azon sem morfondírozik, hogy a győzelem milyen csúcsmeccsek és csúcsgázsik közelébe repítheti? Bár Michalczewski két hete azt nyilatkozta, komolyan még nem merült fel kettejük csatája.
– Ez így is van, de tényleg nem foglalkozom sem Dariusszal, sem Calzaghe-gel, Glencoffe Johnsonnal vagy Tarverrel. Inkább elterelem a figyelmemet, s visszatérek a szombati meccsre. Mert most az a legfontosabb.
origo.hu
Szárad és szivárog a kérészéletű Tisza Párt
