Olyan személyekre összpontosította a figyelmét a CIA, akik híven szolgálták ugyan a nemzetiszocialista rendszert, de szorosabb értelemben nem követtek el háborús bűnöket. A határvonalat nem volt könnyű megvonni, de a győztes hatalom világpolitikai érdekei lehetőséget nyújtottak számtalan, hajdan az SS szolgálatában álló vagy a náci párt, az NSDAP tagjaként dolgozó személynek arra, hogy kivonják magukat a felelősségvállalás alól, ha a továbbiakban Berlin helyett a CIA-nak küldik az információkat. A dokumentáció több százezer oldalra rúg, közöttük számtalan szerződéssel, amelyeket az amerikai titkosszolgálat kötött volt náci ügynökökkel, elsősorban a Szovjetunió területén folytatandó kémkedésre.
Ezeket a papírokat a CIA mindeddig nem volt hajlandó kiadni a kezéből. Változott a helyzet, amikor egy 1998-ban hozott törvényt a titkosszolgálatra is kötelezőnek minősítettek. A szenátus döntése szerint nyilvánosságra lehet hozni a hajdani náci háborús bűnösök aktáit. A törvény kidolgozásán munkálkodók azon meggyőződésből indultak ki, hogy Amerika tartozik ennyivel a holokauszt áldozatainak és azok leszármazottainak. A CIA-nál azonban úgy vélték, hogy mindez rájuk nem vonatkozik. Folyamatosan nőtt azonban a rájuk nehezedő nyomás, így a CIA jelezte, hajlandó lemondani a rendelkezésre álló iratok egy részének további titkosításáról. A szenátus hét évvel ezelőtt hozott határozata már eddig is több mint egymillió aktába nyújtott bepillantást. Az így szerzett információkból kiderült, hogy a CIA és elődszervezete, az OSS (Office of Strategic Services) olyan személyekkel is szoros kapcsolatot alakított ki, akikről később mégis kiderült, háborús bűnösök, az elszámoltatás azonban elmaradt.
Trump titokzatos fejleményekről beszélt Ukrajna kapcsán
