Ne jöjjön el az SZDSZ országa

Előbújt az ideák világából, formát öltött a XXI. századi magyar „liberalizmus” Az én országom című körlevélben. Kéken derengő vérdemagóg szlogenek a plakátkampányban ázó éjjeleken, a szabadelvűség pontokba szedett kiáltványa a világhálón. Maga a cím is ideológiai alapvetés: országom, mondják, nem pedig hazám. A modern „liberálisok” hazája a tágas nagyvilág, ha itt unja magát, elmegy oda. Már most hazája bárkinek lehet, de az országgal kapcsolatban a birtokos szerkezet bajos. Országuk a Lajosoknak volt meg Richárdnak, aki lóért adta volna, nem az alig ötszázalékos törpepártnak.
A liberális káté 44 pontból áll; ebből hetet, a teljes program cirka 12 százalékát szentelik a homoszexuálisoknak. A nők mindöszsze két pontot érnek, az iskolás gyerekek hármat, a vadon élő állatok kettőt, a mezőgazdaságban dolgozók, az egészségügyiek vagy a civil szervezetek egyet sem. A melegekről szóló követelések azt üzenik, hogy a homoszexualitás az emberi természetből következik, tehát azonos nemű párok is köthessenek házasságot, örökölhessenek egymástól, és vehessenek fel kedvezményes hitelt, valamint fogadhassanak örökbe gyerekeket. Erre válaszul hangzott el Semjén Zsolt plasztikus példája: az szavazzon rájuk, aki szeretné, hogy fiúgyermeke első szexuális tapasztalatát egy szakállas bácsitól szerezze. Óriási kardcsörgetés támadt a liberális táborban a mondat nyomán: Semjén mondjon le vagy fel. Az ő országukban ugyanis a véleménynyilvánítás szabadsága egyedül őket illeti.
Harcra gerjedt balos publicisták egybehangzóan állítják, hogy fent idézett beszólásban a hangsúly a szakállon van. A szakáll ugyanis szerintük az SZDSZ-es, hovatovább a zsidó identitás jele. Rögtön meg is alkották az antiszemitizmus nagyszótára számára a szakállazás fogalmát. Aki eztán szakállazni mer, az az ő országukból, valamint a személyiségi jogok védelme alól kirekesztette önmagát. Szabadon gyalázható. Az indexes publicista (csak azért sem írom le a nevét) lazán „bigott katolikus buzgómócsingnak”, majd pedofilnak nevezi az emberi jogokért felelős tisztviselőt. Ugyanő azt is kisütötte Orbán Viktor országértékelője után, hogy az exminiszterelnök zsidózott. Ha valaki megfeszülve sem lelne egy fél zsidózást sem a majdnem kétórás szövegben, segít a vitriolmester. Mit is mondott Orbán? Azt, hogy a spekuláció alapú gazdaságról át kell állni a munka alapú gazdaságra. Mi van, nem értitek? A spekuláns, mint tudjuk, ingó dollártornyokat tologat az asztalán, néha meghúzza magyar munkások vérével és izzadságával telt serlegét, vigyorogva dörzsöli a markát, ilyesmi. „A származását meg ne is firtassuk” – teszi hozzá a szerző.
Magam is szakállas bácsi vagyok, de nem szándékozom Semjén ellen emberjogi pert indítani. Tudniillik nem érzem úgy, hogy le volnék buzizva, szadeszosozva, avagy zsidózva. Van egyébként két gyönyörű fiúgyermekem, hat- és háromévesek. A párom szerint (nőt vettem feleségül) a szakáll férfiattribútum, a maszkulinitás egyik alapvető szimbóluma, nőkön ugyanis ritka. Ha expresszív és kissé fantáziátlan akarnék lenni, az azonos neműek nászának, sőt a pedofíliának fertelmességét talán egy szakállas férfi és egy kisfiú képével sejtetném. Az élénk agyú Index-tollnok e célra borotvált arcú papot javasol, aki nemcsak áldoztatja a gyermekeket. Merthogy szerinte a papok pederaszták. Buzgó önkéntesek a világ öszszes zsurnálszennyét képesek átturkálni gyerekrontó papokról szóló cikkekért, hogy aztán ilyeneket mondhassanak. Ez nem emberekhez méltó viselkedés.
Ahogy ez az egész ügy méltatlan. Méltatlan ahhoz a kisebbséghez, akiket ismét sötét dolgokba kevernek, s akik talán észre sem veszik, hogy nem a jobboldal spekulánsozza őket, hanem balos publicisták. Nem méltó azokhoz a balsorsú emberekhez sem, akik az életük sötét titkaként hordozzák a beteges szexuális orientációt, s most a kormánykoalíció egyik pártja pitiáner politikai célokra használja a szenvedésüket. Nem méltó a liberalizmus jobb napokat látott eszméjéhez. S főképp nem méltó a gyerekekhez. Csak az SZDSZ-hez. A homoszexualitás – mondják a liberálisok – nem ellentétes az emberi természettel. És akkor mi van? Szedjük már le az emberi természetet a piedesztálról, legalább így Auschwitz, Hirosima és Beszlan után. A CA11 nevű gén egy bizonyos formája tényleg gyakoribb a férfi homoszexuálisoknál, ami azt jelenti, hogy erősebb a késztetésük az említett perverzióra. A terroristák sejtjeiben meg egynél több az úgynevezett Y kromoszóma, ami fokozott agresszivitást okoz. Nem terroristázom a melegeket. De ahhoz, hogy valaki tényleges terroristává váljon, nemcsak génekre, hanem megfelelő kulturális közegre is szüksége van. A homoszexualitás kedvező környezetben úgy terjed, mint sötét és langyos helyeken a gombafertőzés. Ezért válik általánossá a börtönökben és az olyan hanyatló kultúrákban, mint a későhellenisztikus birodalmaké vagy a miénk. Pedig eredetileg csak a férfi és nő kompatibilis, anatómiai és lelki értelemben egyaránt, minden egyéb variáció zavart, bajt, zárlatot okoz, úgy magánéleti, mint társadalmi szinten. Nem a társadalmat kell a defektushoz igazítani, hanem a problémával küzdő embert segíteni, hogy kilábaljon a helyzetéből.
Ahol azonban a melegséget normálisnak tekintik, ott mintává lesz. Ahol homo párok házasodhatnak, ott növekszik a homoszexuálisok száma. Ahol gyereket is nevelhetnek, az maga a pokol. A liberális emberjogi fenomének nem veszik észre, hogy amikor ezt szorgalmazzák, a gyereket a jog tárgyának és nem alanyának tartják. A melegeknek joguk van a gyerekhez, de a gyereknek nincs joga az egészséges pszichoszexuális fejlődéshez. Ilyen javaslat csak egy életképtelen és perverz politikai formációtól származhat. Mert hadd ne mondjam, kik szokták a gyerekeket tárgynak tekinteni. S e párt védelmében a fent idézett szösszenet elkövetője azt meri állítani: nem az SZDSZ terjeszti a halál kultúráját, hanem a kereszténység, amelynek jelképe „egy megfeszített hulla”.
Toleráns országban élünk, ahol nemcsak Semjén Zsolt, hanem a keresztények megváltója is szabadon gyalázható. Csupán azt nem értem, ő mi rosszat mondott. Talán ezt: „Én vagyok az út, az igazság és az élet”, ami annyit jelent: rajta kívül csak tévelygés, hazugság és halál létezik. Több tanú egybehangzó állítása szerint, miközben a keresztre szögezték, így szólt: „Bocsáss meg nekik, Atyám, nem tudják, hogy mit cselekszenek.” S ezt nemcsak néhány római legionáriusról mondta, hanem a majdan születendő liberális újságírókról és politikusokról, s persze a szépen borotvált, de miazmás képzeletű férfiakról, s még az én ártatlannak tetsző gyerekeimről is. Egy zsidó próféta, Ézsaiás írta 400 évvel Jézus születése előtt: „Megsebesíttetett a mi bűneinkért, megrontatott a vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és sebei által gyógyultunk meg.” Adott az Isten még egy esélyt az ellene lázadó, sötét, perverz és nagy bajba jutott világnak. Mert baj van, látszik a mozgólépcső korlátjába kapaszkodó emberek arcán, látszik a gigantposztereken, kitűnik az újságokból. Ronda idők járnak, megtelik a szívünk is koszos, télvégi latyakkal. Az én országom – mondta Jézus – nem innen való. Imádkozni kellene: jöjjön el, amit ígértél, és segíts, ne juthasson uralomra a plakátokról vigyorgó SZDSZ-ország.