Szabó G. Zoltán irodalomtörténésznek köszönhetően előkerült a tizennegyedik évének vége felé járó, a debreceni református kollégium II. retorikai osztályát éppen elvégző Kölcsey Ferenc eddig ismeretlen latin beszéde. Ez József nádor debreceni fogadására készült, amelynek pontos forgatókönyvét nem ismerjük. Annyit tudunk, hogy József nádor 1805. július végén Máramarosba utazott, de útját meg kellett szakítania, mert utolérte őt Ferenc császár levele. Ebben a császár szigorú titoktartás mellett értesítette, hogy megegyezett az oroszokkal, és a Napóleon elleni hadjárat hamarosan elkezdődik. Nyilván ekkor, vagyis visszafelé tartva, augusztus 9-e előtt látogatta meg József nádor a debreceni kollégiumot, s erre az alkalomra készült Kölcsey (és még három társa) beszéde.
A beszéd elején, a természetjogi bevezetés után a szerző azt ecseteli, hogy a nyomorúságos életben egyáltalán mit lehet biztosnak tekinteni. A debreceni kollégium ifjú diákjára gondolva a beszéd első részéből idézek:
„Szükségszerű, hogy bölcs gondolkozásmód és jóindulatú érzület segítse és támogassa mindazon ügyet, melyet boldogító módon kell intézni: így tehetjük boldoggá azokat, akiknek üdve kötelességszerűen a mi gondoskodásunktól és szívünktől függ, és így mozdítjuk elő az ő boldogulásukat. Így tehát a jó és bölcs Fejedelemnek nagy az ereje és nagy a jelentősége a népek megőrzésében, valamint az öszszes javakkal való elhalmozásban: aminthogy bármennyire is forgandó szerencse járma alatt nyögünk mi, emberek, bármennyire is hiába kecsegtetjük magunkat a boldogsággal, hiába az örömökkel, hiába a biztos reménnyel, mivel mindezek törékeny üvegből valók és csalókák, csak azért ragyognak, hogy eltörjenek; azért csalogatnak, hogy lépre csaljanak; mégis ha valami örömnek számít az emberek ennyi szomorúsága, bánata és gyásza közepett, ha maradt egyáltalán valamelyes boldogság a halandókra nehezedő annyi csapásban, nyomorúságban és szerencsétlenségben (melyek szorongatnak, nyomorgatnak, háborgatnak minket), akkor azt csak abban az országban találhatjuk fel, amelyet olyan királyok kormányoznak, akiknek palotája nincsen zárva az alattvalók előtt, akik nem gondolják, hogy a kérelmezők könyörgéseit vissza kell utasítaniuk, akik a rájuk bízott feladatot bölcs gondolkozásmóddal képesek ellátni.”
A beszéd végén, az utolsó részben Kölcsey megszemélyesíti a hazát, és hozzá fordul, hogy megmagyarázza, mi indokolja a haza védőinek mértéken vagy illendőségen túli biztatását is. „Boldogságot ugyanis csak a mindenható Isten adhat, mi, emberek csak esdhetünk érte. De segíteni fog – ahogy gondolom – a Mindenható Isten jó elgondolásaidban; jó cselekedeteidnek a végrehajtásához pedig a Szerencse fog kedvező szelekkel fújni. Ó, legkegyelmesebb Fejedelem, hazánk megvédésétől téged semmi förgeteg nem fog eltántorítani, elfordítani és elvonni: könyörgök mégis, hogy viselj reá gondot.”
origo.hu
Utcai lövöldözés volt a népszerű magyar nyaralóövezetben, többen is megsérültek
