Lendületben az ország – a pszeudo-kormányváltás programjának címe a fenti jelszó. Némiképpen kilógott a korábbi „Tanuljunk meg kicsik lenni”, csupán Kovács László előző szocialista pártelnök példálózásából ismert, de annál következetesebben végrehajtott menetrendjéből. Azóta változtak a stratégiák és a sulykolt jelmondatok. Tapasztalhatjuk, hogy Gyurcsány feltűnésével polgárjogot nyert a jobb- és baloldalról mazsolázó, álláspontját elasztikusan, mindig a hallgatóság vélt vágyaihoz igazító liberális machiavellizmus.
Pedig a nagy tervek, az emberek vállalkozóképességének kihasználása, a dinamikus optimizmus a hagyományos politikai szereposztásban nemcsak Magyarországon, de a világ minden táján inkább a polgári jobboldalhoz, a konzervativizmushoz kötődnek. Ezért is volt meglepő és szokatlan, amikor Gyurcsány lépten-nyomon jövendő „sikeres országról” kezdett beszélni, s retorikai fogásként a polgári értékrend egyes elemeit hangoztatta a frázisok szintjén. Célja a politikai elemzők szerint is nyilvánvalóan az úgynevezett bizonytalan szavazók egy részének megnyerése volt.
Egyfajta déja vu érzés persze nem csupán azt keríthette hatalmába, aki valamelyest ismerte a történelmi, politikai tradíciókat s a külföldi analóg modelleket.
Nemcsak a messziről jött ember, de a távolról jött szlogen is bármit mondhat. S főként bárki mondhatja – gondolhatták a szocialista tanácsadók. Különösebb lebukási kockázat nincsen, hiszen sok embert Amerika-ellenességgel oltottak be, így bizton számíthattak rá: nem fog senki sem utánanézni az elorzott, de legalábbis kölcsönvett szlogenek előképeinek.
„Lendületben Amerika. Lendítsük előre Amerikát.” Ugye, ismerősek ezek a szlogenek valahonnan? A siker, az amerikai álom iránti vágyat testesítik meg.
A sikerorientált kép, az „amerikai álom” honosítása a hazai kormánypártok érdekeivel egybevágott a tavalyi kormánycsere idején, hiszen a kudarc beismerése a valódi kormányváltás szükségességének elismerését jelentette volna. Amerikából plagizált látszat-magabiztosság, sikerpropaganda nélkül nemigen lehetett volna kormányfővé tenni az addigi ifjúsági és gyermekminisztert, hiszen még az alkotmányt is meg kellett sérteniük céljaik érdekében. Amivel viszont nem számoltak: az Egyesült Államokban más a társadalmi közeg, ott a sikeresség sulykolása szinte elvárás, nálunk viszont nehezebb beleszuggerálni a társadalomba önnön sikerességét, ha amúgy egyáltalán nem „nagy a jólét”, sőt.
A jobb híján mindent egy lapra föltevő kormányzati hév sem lehet azonban indok az Amerikában bevált, valóban sikeres szlogenek kisajátítására. A „Lendületben Amerika” („America on the Move”) jelszó ugyanis évek óta felkapott az Egyesült Államokban. Közlekedéssel, fejlesztéssel foglalkozó szervezetek írják cégtáblájukra, mivel az amerikai vállalkozó szellemre asszociál mindenki. Azonos címmel Washingtonban található a Smithsonian Intézet közlekedéstörténeti kiállítása, emblémája egy nemzeti színekben pompázó Észak-Amerika-térkép. 2003 augusztusában egy nemzeti szintű nonprofit szervezet, a Partnerség (az egészséges étkezésért és az aktív életért) szintén ezzel a felkiáltással indított tömegmozgalmat a mozgás- és életmódkultúra ápolására. Az induláskor olyan konzervatív hívó szavakat tűztek zászlajukra, mint azt, hogy „történelmi keresztes hadjáratot kell indítani, hogy erős és egészséges közösségeket építhessünk”. A mozgalom elnöke karakteres amerikai önkritikával ostorozta az inaktív és óriási mennyiségű élelmet fogyasztó életmód terjesztését.
(Sportminiszterként Gyurcsány akár meg is ismerkedhetett az amerikai mozgalommal. Ha így volt, a kifejezés inkább az ezzel ellentétes célokra inspirálta, másként nem szüntette volna meg saját korábbi tárcáját, s nem hagyná, hogy csökkentsék a sport állami támogatását, és hogy sportcsarnokokat ítéljenek lebontásra.)
Legújabban a konzervatív republikánus The Washington Timesban jelent meg America on the Move címmel cikksorozat, melyben az amerikanizáció globális elterjedését, az ország sikereit ecsetelik. A lényege címszavakban: Amerika a csúcson van, és irányítja a világot. Teljesítménye alapján megérdemli, s a globális piac székhelyévé válik innovatív termékei révén. A világ viszont beszéli Amerika nyelvét, szívesen tanul tőle. Az amerikai sportolók mindenütt az élre törnek. Az amerikai popkultúra járványszerűen terjed.
America on the move a címe egy poszterként 2003 óta terjesztett, népszerű, interneten megrendelhető festménynek is, amely repülőgép-anyahajót ábrázol naplementekor, amint vadászbombázókat bocsát harci feladatok felé.
Kifejezetten nemzeti mozgalom viszont a 2004 májusában zászlót, méghozzá rengeteg nemzeti zászlót bontott „Lendítsük előre Amerikát” („Move America Forward”). Jóllehet deklarálja, hogy nem pártkötődésű szervezet, jobboldali republikánusok, Ronald Reagan-hívők bőségesen képviseltetik magukat az igazgatótanácsban. Ráadásul az elnök az a Howard Kaloostian, aki elindította az óriási deficitet felhalmozó demokrata kaliforniai kormányzó visszahívását és a republikánus Arnold Schwarzenegger megválasztását.
A mozgalom alelnökeként tevékenykedik Melanie Morgan, aki tömegeket vitt utcára, amikor annak idején a demokrata Clinton elnök – ahogy honlapjukon fogalmaznak – „bűncselekmények sorozatát” követte el, és kormányzatát próbálta azok elfedésére felhasználni. Az általuk vezető konzervatív hangként aposztrofált Morgan elérte, hogy a leváltási folyamat, az impeachment elinduljon a liberális amerikai elnök ellen. A civil szervezet egyébként Bush elnök újraválasztásáért küzdött sikeresen, és különböző formában támogatta az Irakban és Afganisztánban harcoló katonákat. Legújabb akciója a cunami áldozatainak hangsúlyozottan ENSZ-mentes megsegítésére irányul. Ezzel is folytatják azt a kezdeményezést, amellyel el akarják távolítani, sőt a honlapjuk egy karikatúrája szerint egyenesen ki akarják rúgni az Egyesült Nemzetek Szervezetét az Egyesült Államokból.
Mint a fentiekből láthatjuk, szlogenkérdésben a magyar baloldal feltehetően Teng Hsziao Pingnek, Kína egykori nagy hatalmú vezetőjének – a politikai elnyomással kombinált gazdasági nyitás atyjának – elvét követi. Híres mondása szerint ugyanis nem az a fontos, hogy a macska fekete vagy fehér, csupán az, hogy megfogja az egeret.
Csakis ezzel a hozzáállással magyarázható az az abszurd helyzet, hogy egy magát baloldalinak tartó kormányzati erő szemrebbenés nélkül felhasznál egyértelműen jobboldali jelmondatokat is.
Ha a zavaros ideológiai hátterű hazai kormánypárti politikai marketinget az iméntiek alapján górcső alá vesszük, talán azon sem kell csodálkoznunk, hogy még az emlékezetesen kudarcba fulladt „Állítsuk meg a Fidesz hazugsággyárát!” szlogen sem volt saját találmány. Még csak nem is az izraeli illetőségű Ron Werber MSZP-kampánytanácsadó szellemi terméke. Nem is olyan régen ugyanis az izraeliek „Állítsuk meg a palesztinok bombagyárait!” jelmondattal hatoltak be tankokkal a megszállt arab településekre.
Megjósolható viszont: a „Lendületben az ország” plagizált kampányszlogennek éppúgy a feledés lomtárába kell kerülnie, mint a megbuktatott Medgyessy Péter előző miniszterelnök „Jóléti rendszerváltás” című ígéretdömping-programjának. A szocialisták ugyanis szívesen átveszik innen-onnan a szlogeneket, ám mivel „hozott anyagból” dolgoznak, önálló gondolat, valódi tartalom híján hamarosan el is akarják felejtetni azokat.
Így megvalósulhat az az alaptézis, amelyet a francia Le Bon A tömegek lélektana című híres könyvében egy évszázada fogalmazott meg: A választáson ígérj meg mindent, s aztán felejtsd el az egészet. Kérdés, hogy az emberek is ilyen feledékenyek-e…
origo.hu
Rubint Rella nyilatkozott a válásról – így látja most az életét
