Elinduláskor kell magunkhoz vennünk az ernyőt, hogy kinyithassuk, ha esni kezdene. Azonban egy véletlenül utunkba kerülő fa, amely alá behúzódhatunk az eső ellen, nem opció, csak alkalmi lehetőség. Az ernyőben végig bízhatunk, egy kapualjban vagy fában csak reménykedhetünk. Ha kiváltjuk az útlevelet, meghatározott ideig utazhatunk külföldre, de nem vállaltunk kötelezettséget erre. Az élelmiszer tartósítása lehetőséget ad a fogyasztás időpontjának rugalmas megválasztására. Opcióról akkor beszélünk, ha egy jövőbeni bizonytalan eseménnyel kapcsolatban most olyan helyzetet teremtünk, hogy később majd valamit megtehessünk szükség esetén. De ez a lehetőség nem magától adódik. Miképpen tudjuk rávenni a másik felet arra, hogy vállalja a számára veszteségekkel járó vételi, illetve eladási kötelezettséget? A választ, gondolom, sejtik: pénzzel. Kérdés, mennyivel.
Már az ókorban, Thalész idejében felvetődött ez a kérdés, de hamarabb lépett ember a Holdra, mintsem hogy egzakt válasz született volna rá. A hetvenes években oldotta meg az árazási kérdést Black, Scholes és Merton, akik aztán 1997-ben Nobel-díjat kaptak érte. Miről van szó? Mindennapjainkban ösztönösen használjuk az összetett opciók tömkelegét kényelmünk, biztonságunk megteremtésére, illetve mohóságunk kielégítésére. A pénzügyi piacokon használt opciók jóval egyszerűbbek: a call opció a fix áron történő vásárlás, a put opció pedig a fix áron történő eladás lehetőségét biztosítja a jogosultnak. Mindkét opció kétoldalú szerződés megkötésével jön létre. A jogosult az opciós díjnak nevezett összeg ellenében szerez jogot, amellyel a számára kedvező ár elérése idején él majd. A kötelezett a mostani díjfizetésért vállalja a jövőben számára egyértelműen hátrányos ügylet teljesítését. De miért teszi ezt? Mert abban bízik, hogy erre nem kerül sor, s az ár a számára kedvező irányba változik. Vételi és eladási opciós ügyletet lehet a tőzsdén kötni devizákra, részvényekre, esetleg valamely pénzintézettel, de lehet a szomszéddal autóra, ingatlanra vagy akár egy talicskára.
Vetéskor például nem tudjuk, mennyi lesz a gabona ára aratáskor. Az eladási opció megadja azt a biztos tudatot, hogy eladhatjuk majd a papírunkat 100-on akkor is, ha az árfolyam csak 80 lesz. Egyszerű. Csakhogy Magyarországon milliók lottóznak, és kötnek biztosítást, ugyanakkor a részvénytulajdonosok száma 100 ezer körül van, az aktívan tőzsdézők számát 15–20 ezerre teszik. Pedig a lottón és a biztosításon kis valószínűséggel nagyot nyerünk, és nagy valószínűséggel elveszítünk egy viszonylag kis összeget. Várhatóan egyik esetben sem kapjuk vissza a befizetett összeget, mert annak egy része elmegy a szerencsejátékot szervező intézmény vagy a biztosítótársaság költségére, nyereségére és az adóra. A biztosítás az emberek széles köre által használt pénzügyi opció. Lényege, hogy az esetlegesen bekövetkező nagy veszteséget felcseréljük kis összegű, biztos veszteséggel. Biztosítást nem azért kötünk, mert nyerni akarunk rajta, csupán a nagy veszteséget akarjuk elkerülni. Én még sohasem bántam meg egyik repülőutamat követően sem, hogy megint elvesztettem a biztosítóval kötött fogadásomat, amely szerint úgyis lezuhan a gép.
Azért nem vesznek részvényt az emberek, mert félnek az esetleges veszteségtől? Az árfolyamok mozgásának előrejelzése valóban lehetetlen gyakorlatilag. A legtöbben úgy védekeznek a részvények kockázata ellen, hogy egyszerűen nem vesznek részvényt. De ez olyan, mintha mindig otthon maradnánk, ha lóg az eső lába, ahelyett hogy esernyővel a hónunk alatt nekivágnánk az útnak. Nagyon nem mindegy, hogy valami évi négy százalékkal vagy évi 12 százalékkal gyarapszik. A részvénypiac egésze nagyobb hozamot biztosít hosszú idő átlagában, mert rövid távon nagyok a kilengések. Vételi jog vásárlásával biztosíthatjuk, hogy befektetésünk értéke ne süllyedjen adott szint alá, eladási jog vásárlásával, hogy a megvásárolandó deviza árfolyama ne menjen adott határ fölé. De a kockázat nemcsak lehetséges veszteséget jelent, hanem potenciális nyereséget is. 1994 januárjában 1,260-ról 2,260-ra ment fel a BUX (Magyarországon a tőzsdei részvények átlagos értékváltozását mérő index) értéke, egyetlen hónap alatt 78 százalékos nyereséget biztosítva a befektetőknek. A részvényekre is igaz a lottózás szlogenje: aki nem játszik, az nem is nyer.
Az opciókon kívül másik megfelelő kockázatkezelési mód a részvénypiacon, hogy megfogadjuk André Kosztolányi, a híres magyar börzéző tanácsát. Szerinte aki részvényekbe akar fektetni, az előbb menjen el a patikába, vegyen altatót, és sok éven át szundikáljon a befektetésén. Tizennégy év alatt, mióta létezik a BUX, 3500 kereskedési nap volt ez év elejéig. Ebből a napok 53 százalékában nőtt az árfolyam, 47 százalékában csökkent. Tehát csak parányival jobbak a nyerés esélyei. Ezt tovább növeli, hogy azokon a napokon, amikor nőtt az árfolyam, a nyereség átlag 0,6 százalék, a veszteséges napokon az átlagos veszteség 0,5 százalék volt. Ebből a sok buktatóból 14 év alatt tizenötszörös növekedés állt össze.
Ha nem egynapos időtávon próbálunk szerencsét, hanem egy évre fektetjük be sok részvényből álló csomagba, portfólióba a pénzünket, akkor már 70 százalék a nyerés esélye. 1991 és 2005 között akármely hétéves periódust választottuk, mindig nőtt a BUX értéke. Ha mégis viharfelhőket látunk gyülekezni, akkor megnyugtató lehet portfólióbiztosítást kötni eladási opciók vásárlásának formájában. A pénzpiaci opciók éltető táptalaja az áringadozás. Nem egy deviza vagy részvény várható árfolyam-alakulása érdekel most minket, hanem csak az, hogy az árfolyam változása során mekkorák a kilengések. Nincsenek olyan periódusok, amikor csak pozitív vagy csak negatív lenne a napi árváltozás. Az árfolyam sohasem úgy zuhan, mint a kő, hanem csipkézett pályát követ. Az árfolyamok az új információk hatására változnak, ezek pedig meglepetést okoznak. Emiatt a naponkénti árfolyamváltozások gyakorlatilag függetlenek. Egy részvény adott napi árváltozásának irányát nem befolyásolja az előző napi változás iránya, bár a többi részvény aznapi változása befolyásolja az adott részvény napi áralakulását. A tőzsdén és általában a pénzügyi piacokon még a bizonytalanság mértéke is bizonytalan.
Ám ha egyidejűleg vásárolunk vételi és eladási jogot mondjuk 100-as árfolyamon, akkor bármilyen árfolyamváltozás esetén nyerünk az ügyleten. A kérdés csak az, hogy nyerünk-e anynyit legalább, amennyibe a pozíció létrehozása került. Ebben az esetben ez akkor teljesül, ha az árfolyam vagy nagyobb 115-nél (ekkor a vételi jogon nyerünk kellően sokat), vagy alacsonyabb 85-nél (ekkor az eladási jog nyeresége fedezi a fizetett díjakat). A vételi és eladási jog pozíciót terpesznek nevezik a piaci szereplők. A terpeszpozíció értéke a piaci szereplők által várt volatilitás mérőeszköze. Ez a szeizmográfja annak, hogy mekkora kilengésekre számítanak a piac szereplői a deviza-, a részvénypiacon, illetve a kamatlábakkal kapcsolatban. A bizonytalanság, a kétirányú kilengések mértéke döntő az élet minden területén. Ha egy pékségben nagyon ingadozó a kereslet, akkor hol mi nem kapunk kiflit, hol meg a pék nyakán marad.
Láttuk, miként küszöbölhetjük ki az árkockázatot, ha határidős ügylettel előre rögzítjük a vételárat, vagy vételi jog vásárlásával csökkentjük a jövőbeni vételár bizonytalanságában rejlő kockázatot. De miért jó egy opció kötelezettjévé válni?
Egy vételi vagy eladási opció jogosultjának korlátozott a vesztesége, és korlátlan a nyeresége. Helyzete hasonló a lottózóéhoz: nagy valószínűséggel elveszít kis összeget (az opciós díjat), de kis valószínűséggel nyer nagyot. (Azzal a különbséggel, hogy itt az opció vásárlója dönthet arról, hogy alacsony vagy magas áron való vételre kíván jogot szerezni.)
Az opció kötelezettje tükörkép-pozícióban van: maximális nyeresége az opciós díj, potenciális vesztesége korlátlan. Miként fedezheti magát a vállalt kockázat ellen? A biztosítótársaságok például kárközösséget hoznak létre a biztosítottakból, és bíznak abban, hogy nem mindenkinek ugyanakkor törik össze a kocsija, gyullad ki a háza; másrészt statisztikai adatokat gyűjtenek az egyes káreseményekre vonatkozóan, és a biztosításmatematikusok bonyolult számításokat végeznek a várható kárkifizetésekről. Ha sikerült például megállapítani, hogy egy év alatt milyen valószínűséggel karambolozik egy casco biztosítással rendelkező autó, és ezer ilyen esetből hányszor fordul elő ilyen vagy olyan összegű kár, akkor már könynyen számolható a kárkifizetés várható értéke, ehhez hozzáadják a biztosítótársaság költségeit, tervezett nyereségét, és ez adja a fizetendő díj hozzávetőleges értékét.
Ha határidőre eladtunk egy részvényt, akkor nagyon egyszerű a vállalt pozíció lefedezése: most veszünk egy részvényt. Tudjuk a jelen vételárat, tudjuk, hogy mennyiért adtuk el határidőre, semmi kockázatunk és teendőnk nincs. Ha azonban nem fix eladást, hanem eladási kötelezettséget vállaltunk mondjuk 100-as árfolyamon, lejáratkor akkor vagyunk fedezett helyzetben, ha pont annyi részvényünk van, amennyit vesznek tőlünk. Tehát egy darab kell, ha az árfolyam 100 fölött lesz, és nulla darab, ha 100 alatt. De honnan lehet most tudni, hogy 100 alatt vagy fölött lesz-e az árfolyam? És hány részvénnyel vagyunk most lefedezve?
Nem egyszerű kérdés, de nem is sokkal bonyolultabb, mint egy kosárlabdameccs. Szabály szerint döntetlenről indul, és minél jobban vezetünk, annál valószínűbb, hogy nyerünk. Az adott mérkőzésállás annál meghatározóbb a végeredményre, minél kevesebb idő van hátra. Ha valamelyik félnek tetemes az előnye nem sokkal a mérkőzés lefújása előtt, akkor a meccs már eldőlt. Izgalom akkor van a végén, ha az utolsó percig bizonytalan, ki jut tovább. Erről szívesen lemondana az a kockázatkezelő, aki opciós kötelezettséget vállalt, és közvetlenül a lejárat előtt az árfolyam hol fölötte, hol meg alatta van a lehívási árfolyamnak. Az Oltári nőben a film elején elhitetik a nézővel, hogy Julia Roberts eddig több ízben megfutamodott az oltár elől. De mi lesz, ha Richard Gere viszi az oltár elé? Akár az opciós piacon jóval az esedékesség időpontja előtt, három lehetőség van: biztos, hogy nem, talán, biztos, hogy igen. Ez a lejáratkor „igen” vagy „nem” válaszra egyszerűsödik. A „talán” szakasz eltűnéséhez a normális eloszlás eloszlásfüggvénye segít, ennek révén elég közel járunk az opciók beárazásának problémájához. Annál drágább (értékesebb) egy opció, minél nagyobb bizonytalanság ellen véd, vagy minél nagyobb bizonytalanság kihasználására ad lehetőséget anélkül, hogy a kellemetlen következményeket mi viselnénk. Az opciók ára tükrözi, hogy mennyire tartjuk kockázatosnak az előttünk álló időszakot, mekkora kilengésekre számítanak a piaci szereplők. Az opciós piacok kiépítése az egyetlen módja annak, hogy erről megbízható információt szerezzünk.
Az opció jog kötelezettség nélkül. Balassi Bálint kérdezte annak idején: „Vitézek, mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél?” A törökök elvonulása után a válasz egyértelmű lett: az opciók.
A fenti szöveg a február 14-én elhangzott előadás rövidített változata. Megtekinthető 19-én (szombaton) 9.40-kor a Duna Televízió és 20-án (vasárnap) 13.10-kor az MTV, valamint 23 órakor az M 2 műsorán. A következő előadást február 21-én 19.30-kor a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Kozma László termében (Budapest XI., Magyar tudósok körútja 2.) Makovecz Imre tartja A szerves gondolkodásról, a szerves építészetről címmel. A részvétel ingyenes, az előadások teljes szövegét a hozzászólásokkal és a vitával együtt a www.mindentudas.hu weblapon találják meg az érdeklődők.
origo.hu
Lázárinfó Baján: új Duna-hidat, négysávos utakat és gazdaságfejlesztést ígért Lázár János
