Szinte biztosra vették a demográfusok, hogy a születések száma történelmi minimumra csökken 2004-ben. A múlt év első tíz hónapjának adatai nem is hagytak kétséget efelől. Az előrejelzések mégis tévesnek bizonyultak. Tavaly összesen 95 100 újszülött látta meg a napvilágot, 455-tel több, mint az ebből a szempontból legrosszabb esztendőben, 1999-ben, amikor 94 645-en születtek. A szakemberek is meglepődtek a végső adatok láttán – ismerte el Gárdos Éva, a Központi Statisztikai Hivatal főosztályvezetője. Október végéig folyamatosan alacsony volt a születések száma, aztán az utolsó két hónapban mintha csoda történt volna: ez idő alatt 1200-zal több gyermeknek adtak életet, mint 2003 utolsó két hónapjában – mondta.
Egyelőre csak találgatni lehet, hogy miért nem stimmeltek az előrejelzések. Áttekintették a novemberben és decemberben szülő anyák adatait. Kiderült, hogy sokan 1974-es születésűek, és első gyermeküknek adtak életet. Tehát tavaly töltötték be 30. életévüket, amit az első utód vállalásának szempontjából sokan lélektani határnak gondolnak. A demográfusok elképzelhetőnek tartják, hogy 2004 végén azért nőtt jelentősen a születések száma, mert ezek a nők erre az esztendőre időzítették az utódvállalást. Az 1970-es évek közepén egyébként nagyon sokan születtek, 1974-ben például 188 288-an, közel kétszer annyian, mint manapság. Ez okozhatta, hogy egy ilyen lélektani hátterű döntés érdemben befolyásolhatta az adatokat – vélte Kamarás Ferenc demográfus.
A KSH előzetes, tegnap közzétett adataiból kiderül: tavaly az alacsony iskolázottságúaknál csökkent főként a gyermekvállalási kedv. A középiskolai végzettségűeknél nem változott, míg a diplomásoknál emelkedett. A szakemberek arra is felhívták a figyelmet, hogy 1990-ben még a 20–24 éves nők vállaltak leggyakrabban utódot. Mára ez az idősebb kor felé tolódott. Így a 30–34 és a 35–39 évesek valamivel gyakrabban vállalkoznak szülésre, ám ez a növekedés nem pótolja a fiatalabbaknál bekövetkezett csökkenést.
Noha tavaly megmenekült az ország attól, hogy minden eddigit alulmúljon a születések száma, az adatok még egyáltalán nem nyugtathatják meg a népességfogyás miatt aggódókat. Hiába született több gyermek az egy évvel korábbinál, s hiába alakultak kedvezőbben a halálozási adatok, a népességfogyás nem szűnt meg. A számok vizsgálatából kiderül: tavaly 3323-mal kevesebben hunytak el, mint egy évvel korábban. Kevesebben veszítették életüket mindkét vezető halálokban, szív- és érrendszeri, valamint daganatos betegségben. A kedvező változáshoz az is hozzájárult, hogy 2004-ben nem volt jelentős influenzajárvány. Az egyetlen kedvezőtlen adat, hogy a balesetek a korábbinál több emberéletet követeltek. Bár országosan kevesebben hunytak el, mint egy évvel korábban, egyes régiókban semmi nem mutatkozott a javulásból. Sőt éppen ott rosszabbodott a helyzet, ahol amúgy is az országos átlagnál magasabb volt a halandóság. Ilyen például Borsod-Abaúj-Zemplén és Nógrád megye.
Maximum és minimum. Magyarország mai területén 1870-ben 5,011 millió fő élt. A népszámlálások – 1949 kivételével – egészen 1980-ig a népesség növekedéséről számoltak be. A lélekszám-gyarapodás az 1970-es évek végén lelassult, a népesség 1981-ben érte el maximumát. Ekkor több mint 10,71 millióan éltek az országban, míg ma 10,1 milliónál is kevesebben. A fogyás akkora, mintha egy megyényi embert „letöröltek” volna a térképről. A 80-as évektől változó ütemben, de folyamatosan fogy az ország népessége. Míg 1990 és 1992 között évente még átlagosan 125 ezer gyermek született, addig a 90-es évek második felétől már 100 ezernél is kevesebb. A fejlett országok között közepesnek számító termékenység és a rendkívül magas halandóság miatt hazánk Európa legkedvezőtlenebb demográfiai helyzetű országai közé tartozik.
