A klasszikus kémtörténeteken felnőtt amerikai és brit sajtó – akarva-akaratlanul némiképp a széles értelemben vett titkosszolgálati tevékenység részeként – ezért előszeretettel foglalkozik az orosz külső hírszerzés, az SZVR és katonai párja, a GRU magára találásával. Jól időzítve jelennek meg a hangzatos címek, miszerint Nagy-Britannia után az Egyesült Államokat is ellepték az orosz kémek, és a Bush-kormányzat ellencsapást fontolgat.
Az amerikai kémelhárítók szerint a hidegháborúban voltak utoljára hasonlóan aktívak a moszkvai hírszerzők. A hetilap értesülései szerint Oroszország száznál is több, hivatalos fedésben, diplomataként dolgozó kémet állomásoztat az Egyesült Államokban. Ennél is nagyobb azonban a nem hivatalos fedésben dolgozó kémek száma. „Visszajöttek!” – nyilatkozta a Time-nak egy, a hidegháború idején kémelhárítással foglalkozó amerikai titkosszolga. Ennek egyik jele volt, hogy a Bush-kormányzat négy éve, az oroszoknak dolgozó kémelhárítási ügynök, Robert Hanssen lebukása után ötven hivatalos fedésben dolgozó – profi – ügynököt toloncolt ki az országból. A magazin értesülései szerint most is valami hasonlóra készül a kormányzat. A hivatalos fedésben dolgozók kitoloncolásával arra kényszeríthetnék az oroszokat, hogy tapasztalt profijaik helyett újoncokat kelljen delegálniuk. A kitoloncolás azonos szintű orosz választ provokálhatna ki, ami nagyban rontaná a CIA oroszországi tevékenységét.
Mert eközben ugye a CIA – bár erről nem ír a Time –, ha lehet, még nagyobb erőkkel van jelen a posztszovjet térségben, ezen belül Oroszországban. Ez derült ki abból is, hogy lapjelentések szerint nem olyan régen az FSZB akadályozta meg a moszkvai amerikai konzulátus fedésében dolgozó munkatársát, hogy a CIA bizalmas információkhoz jusson orosz hadiipari újításokról, valamint Oroszország és a FÁK többi tagállama hadiipari együttműködéséről. A két céget valóban a másik ország haditechnológiai fejlesztései érdeklik leginkább. A toptémák közé tartoznak még a szovjet utódállamokra vonatkozó tervek, valamint a Kínához fűződő viszony részletei. Kína egyébként már más értelemben is komoly fejtörést okoz az amerikai kémelhárításnak. Nem olyan régen derült ki például, hogy több mint tíz éven át nem lepleztek le egy ügynököt, aki az FBI mellett jelentett a kínai titkosszolgálatoknak is. Katrina Leung kínai származású amerikai üzletasszony fedőneve „szobalány” volt. Figyelnie kell emellett a CIA-nak a szövetségesekre is, hiszen legutóbb azon döbbenhettek meg, hogy Izraelnek dolgozó kém bukott le a védelmi minisztériumban. A kém állítólag főképpen Irakkal és Iránnal kapcsolatos bizalmas politikai dokumentumokat és elnöki direktívákat továbbított Izraelnek, mégpedig az Amerikai–Izraeli Közügyek Bizottsága nevű, nagyon befolyásos amerikai zsidó szervezeten keresztül.
Az amerikai hírszerzés sem kíméli a szövetségeseket. Ennek az uniót leginkább érintő jele az a világméretű lehallgatórendszer, amit a hidegháború óta épített ki a CIA. Ha lehet, még kellemetlenebb volt a Londonban kirobbant botrány. Az amerikai titkosszolgálatok ugyanis a britek hathatós segítségével intenzív megfigyelés alatt tartották az ENSZ vezetőit. A kémkedésre és lehallgatásokra azért volt szükség, hogy a szövetségesek nagyobb eséllyel győzzék meg az ellenző országok küldötteit a háború szükségességéről. Szakértők szerint az ENSZ képviselői mindig azzal a tudattal dolgoznak, hogy valakik lehallgatják őket, ennek ellenére ez az ügy is jelzi, hogy a hírszerzés manapság nem ismer tabukat, határokat.
origo.hu
Bravó, Kúria, el a kezekkel a zsaruktól!
