Ütközőzóna

A polgárháború befejezése óta eltelt tizenöt évben csak néhányszor nem kezdődött Rafik Hariri nevével a libanoni kormány névsora. Ő volt a kiegyensúlyozó politikus a széthúzó libanoni hatalmasok között, aki azonban nem tudott dűlőre jutni szomszédai, Szíria és Izrael vezetőségével. Sokan attól tartanak, a merénylet után visszatérhetnek a polgárháborús idők.
Bejrútban 1990-ben hallgattak el a fegyverek. A tizenöt éves pusztítás szörnyű nyomokat hagyott az országon, amely valaha a Közel-Kelet Svájca volt. Ide látogattak az unatkozó milliomosok, akik sízni és fürödni is akartak ugyanazon a napon, s a helyi „Alpokban” és a Földközi-tengerben megtehették. Sorra épültek a minden igényt kielégítő szállodacsodák, amelyek még a háború első éveiben is elhomályosították pompájukkal Európa hasonló létesítményeit. Pénz is volt a helyi iparban: Gloria Gaynor, a hetvenes évek diszkókirálynője egy bejrúti szálloda átadóünnepségén úgy énekelte el világslágerét, az I will survive (Túl fogom élni) című dalt, hogy a hotel magánhadserege védte meg a bent levőket a kinti zűrzavartól. Beszédes tény ugyanakkor, hogy Gaynor csillagászati összegre rúgó gázsiját annyival meg tudták fejelni, hogy az énekesnő még a háborús Libanonba is elutazott. A polgárháború aztán tönkretette a libanoni gazdaságot, és a szállodacsodák kilőtt torzóként meredeztek.
A helyzeten pedig épp Rafik Hariri próbált úrrá lenni, ráadásul sikerrel. Korábban is ügyes üzletembernek és kiváló építésznek ismerték a szegény családból származó szunnita férfit, ám miniszterelnökként sokkal nagyobb lehetőségek nyíltak meg előtte. A hetvenes években hozta létre első építési vállalkozását, amellyel 1977-ben megpályázott egy szaúdi ajánlatot. Hat hónapot kapott, hogy a szaúd-arábiai Taif városában méltó palotát építsen fel az ott tartandó konferencia számára a néhai Hálid király megbízásából. Hariri cége megnyerte a megbízást, s ezzel megalapozta hírnevét. A szaúdi királyi család abban a különleges kegyben részesítette, hogy állampolgárságot adományozott neki. Attól kezdve ő lett Szaúd-Arábia vezető vállalkozója, aki kiterjesztette tevékenységét az ingatlanpiacra, a bankszektorra, foglalkozott olajjal, ipartelepekkel és telekommunikációval. Létrehozta a Future tévécsatornát Bejrútban, és számos libanoni újságban részesedést vásárolt. Emellett ő volt a Solidere cég legnagyobb részvényese, amely megkezdte a főváros újjáépítését a polgárháború után.
Pénzét már korábban is felhasználta politikai céljai elérése érdekében, így 1982-ben, az izraeli invázió után 12 millió dollárt adományozott a hadjárat áldozatainak megsegítésére. Ugyancsak a saját zsebébe nyúlt, hogy egykori sikerei színhelyén, Taifban hozzák tető alá a háborút lezáró béketárgyalásokat. A megbeszéléseket teljes győzelemként értékelték az érintett felek. A javaslat szerint a jövőben a miniszterelnököt a szunnita mozlim közösség, az államfőt a maronita keresztények, a házelnököt pedig a kisebbségben levő síiták adják a közel-keleti országban – ezzel a felállással pedig minden érintett egyetértett. Hariri 1992-ben kezdte miniszterelnöki munkáját, amelyet csak 1998 és 2000 között szakított félbe. Öt kormányt vezetett, s csak a múlt októberben mondott le pozíciójáról, mivel összekülönbözött az államfővel, Emil Lahuddal. A belpolitikai és üzleti sikerek ugyanis nem jelentettek automatikusan diplomáciai győzelmet is. Libanon keleti szomszédja, Szíria a polgárháború óta katonákat állomásoztat az országban, amelyet a lakosság és az ENSZ ugyancsak nehezményez. Annak idején, 1976-ban a biztonságát féltve küldte be csapatait a polgárháború sújtotta országba, és a keresztények oldalán segített helyreállítani a rendet. A „segítőtárs” azonban az évek során egyre nagyobb befolyást szerzett a belpolitikában, amelyet számos helyi politikus és a nép nagy része sem támogatott. Hariri évek óta hangoztatta, hogy a szíriaiaknak mielőbb távozniuk kell. Tavaly 20 ezer katona elhagyta ugyan az egykori Föníciát, ám továbbra is jelentős, 14 ezer fős kontingens állomásozik az országban.
Ismert tény, hogy az államfő és Hariri egymás ellenfelei voltak politikai téren, és személyesen sem számítottak barátoknak. Lahud ugyanis támogatta Szíria haderejének további állomásoztatását, Hariri pedig egyre élesebb ellentétbe került államfőjével. A kenyértörés októberben történt meg, amikor Szíria bejelentette, meg kívánja hosszabbítani Lahud mandátumát az állam élén. Hírügynökségi jelentések szerint ennek hallatán Hariri azonnal szóba hozta a távozását, amit később meg is tett.
Az 1998-as lemondását is a Lahuddal való szembehelyezkedés okozta. Akkor amiatt kellett felállnia a miniszterelnöki székből, mert állítólag nem törődött az ország szegényeivel. Hariri utóda viszont kevésbé jól tudta kezelni az ország adósságállományát, amely óriásira duzzadt az újjáépítések miatt. 2000-ben az egyre gyötrőbb gazdasági gondok miatt megmentőként üdvözölték újra a hatalomban a választások győztesét, Rafik Haririt. A gazdaság azonban még vele sem tudott visszatalálni a helyes kerékvágásba, s 2002-ben csődközelbe került Libanon. Európa, Amerika és Ázsia gazdasági hatalmai Hariri országán tartották a szemüket, és ha végképp a tönk szélére jutott, mindig akadt olyan, aki segített neki megmenekülni.
Nehéz elvonatkoztatni attól a véleménytől, amelyet az egész libanoni sajtó és az utca embere is oszt. Szerintük ugyanis a merénylet megrendelői az ország egységét vették célba a szimbólummá emelkedett politikus meggyilkolásával. A libanoniak legnagyobb része a keleti szomszédot, Szíriát látja a háttérben, s emiatt az emberek egyre nyíltabban utasítják el Damaszkuszt. Úgy vélik, a merénylet célja a sorsdöntőnek kikiáltott májusi parlamenti választások megtorpedózása volt, s erre a legjobb válasz a libanoniak összefogása – így ugyanis szerintük épp ellentétes eredményt érne el a gyilkosság, mint amit Szíria tervezett. E vágy mellett közös az aggodalom is az ország sorsa iránt, ugyanis Hariri személyében olyan politikust veszített el Libanon, aki személyesen meg tudta határozni a jövőjét. Nagy a félelem, hogy az ország esetleg újra az egymással szemben álló kül- és belföldi erők ütközőzónája lehet.