Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára szerint a kommunista diktatúra éveiben a szerzeteseket és a papokat is zaklatták, utóbbiaknak olykor a legkegyetlenebb kínzásokban volt részük az ateista hatalom részéről. A püspök szerint mégsem lehettek sokan, akik hajlandónak bizonyultak az együttműködésre. Úgy vélte, talán inkább azoknak kellene nagy nyilvánosság előtt bocsánatot kérniük, akik ezt a lelki-fizikai terrort alkalmazó rendszert működtették. Elmondta, lehet, hogy többen közülük ma is ott vannak a politikai vezetésben.
– Nincs helye a számszerű találgatásnak, kabbalisztikus megközelítésnek a volt egyházi ügynöki kör kiterjedtségét illetően – hangsúlyozta lapunknak Máté-Tóth András, a Szegedi Egyetem vallástudományi tanszékének vezetője. Szerinte nagy felelőtlenség, ha bárki azt a látszatot kelti, hogy a teljes anyag birtokában van. Megállapította: egy kutató sem készített a teljes korszakra vonatkozóan átfogó levéltári kutatást az Állambiztonsági Hivatal által beszervezett papokról, lelkészekről, szerzetesekről. Csak nagyon kevesek esetében áll rendelkezésre az a teljes ív, amely a beszervezéstől a rendszerváltozásig, illetve esetenként a hálózatból megbízhatatlanság miatti kikerülésig terjed. A tanszékvezető példája szerint méltánytalanság volna valakit véglegesen ügynökként megbélyegezni, akit mondjuk 1953-ban véres eszközökkel aláírásra kényszerítettek, de a kádári éra valamelyes puhulásakor nagy bátorságot tanúsítva nyíltan megtagadta az együttműködést.
Máté-Tóth szerint azért sem lehet mit kezdeni a németországi Adriányi Gábor kutató listájával, mert azt a politika saját tetszése szerint az egyház presztízsére nézve soknak is, kevésnek is beállíthatja a korszak 5-6000 szóba jöhető papjához képest. Így – vélte – az egész ügy utóélete sem a közélet tisztaságát, sem az egyház tisztulását nem szolgálja. A szegedi tanár hozzátette: ha kiderül valakiről, hogy ügynök, az megrendítő lehet a környezetében volt hívek számára, de a szoros vallási közösség tekintetében csak a szolidaritás erősödése volna várható. Tehát az ügytől politikai tőkenövekedést várók nem érnék el céljukat.
A kutató egyébként az a korábbi rendszerrel való kollaboráció szempontjából az ügynöktémánál lényegesebbnek tartja, hogy az egyházi intézményrendszer tisztségviselői hosszú időn át egy vallásellenes hatalom szűrőjén keresztül kerülhettek pozíciójukba. Ráadásul, mondta, a Belügyminisztérium a hetvenes évektől fogva az egyházellenőrzés feladatköréből sokat átadott az Állami Egyházügyi Hivatalnak; ekkortól tehát már az ügynöki beszervezés nélkül is lehetett bomlasztani a felekezeteket.
Eltűnt listák. Az Állambiztonsági Szolgálatok szegedi dokumentumainak 99 százalékát 1990 januárjában a főkapitányságon elégették – írta a Délmagyarország tegnap egykori beszervezettekre hivatkozva. A szerző 1989 legfontosabb megyei célszemélyei között Ilia Mihály irodalomtörténészt, Király Zoltán televíziós újságírót, Pordány László egyetemi tanárt, Balogh László operatőrt és Csapó Balázs üzletembert nevezi meg. A Népszavában Antall Péter, az MDF Antall József Alapítványának kutatási igazgatója elmondta, körülbelül száz nevet tartalmazott az az ügynöklista, amelyet Németh Miklós adott át édesapjának az 1990-es kormányváltás idején; a listán minden pártból szerepelt 50-60 képviselő neve, újságírók és főpapok. Boross Péter volt miniszterelnök az MTI-nek azt mondta: a Németh-féle lista nem volt hivatalos ügyirat, s csak egy volt a többi (öt-nyolc) között. Az MDF egyébként tegnap kezdeményezte a párt országgyűlési képviselőcsoportjának, elnökségének és a megyei választmányok elnökeinek átvilágítását.
