Elgondolkodtatót nyilatkozott a minap Gyurcsány Ferenc gondolkodó. A miniszterelnök azt mondta: „Ma a politika abból áll, hogy azt mondjuk az embereknek, amit hallani akarnak. Ezt a politikusok nem tudják visszacsinálni, egyre mélyebbre süllyednek ebben. Ebből csak úgy tudnak kimászni, ha megerősödik egy tárgyszerű kritikai közélet.” Erre azonban – egy korábbi Gyurcsány-gondolatból kiindulva – kevés az esély, hiszen a kormányfő szerint Magyarországon ma nincs politika, csak politikai kommunikáció. „Az ellenzék szerint az egész üggyel – a gazdatüntetésről van szó – csak a valós problémákról próbálják elterelni a figyelmet” hírlapírói megjegyzésre imigyen replikázik Gyurcsány: „Ugyan. Olyan problémát ismerek, amelyet meg kell oldanunk, de olyat nem, amiről el kellene terelni a figyelmet. Ez tehát egy meglehetősen lapos gondolat.” Én meg csak azt nem értem, miért éppen most, a gazdatüntetések idején kellett előállni ezekkel a cizellált ügynöklistákkal, amikor traktorok százai lepik el a fővárost, az ország gazdasági mutatói kétségbeejtők, akárcsak a Gyurcsány-nyilatkozatok (a „nagy jóléttől” az öregecskedő feleségeken át a szaúdi terroristázásig, az elajándékozott tankokig, a Lollobrigida-cikizésig…). Valóban jól jön ilyenkor egy-egy ügynöklista felbukkanása. Hogy a mai politika hová süllyedt, excellenciás uram, és miért, arra ön pontosan tudja a helyes választ. Az itthoni politikát – vagy ha úgy tetszik, politikai kommunikációt – mostanság elsősorban ön manipulálja a markában tartott balsajtóval, személyéhez rendelt, busásan javadalmazott udvari fotográfusával.
Mi itt csak állunk és nézünk. Hol a határ? Az arcátlanságé.
origo.hu
Egyedül harcolt a lángokkal: így menekült meg a bajba jutott bácsi
