Bukdácsoló brit terrortörvény

Ha száz angolt megkérdeznének az utcán, hogy mit szeretne inkább: hogy felrobbantsák, vagy azt, hogy a Magna Chartában nyolcszáz éve lefektetett jogait megcsorbítsák, a legtöbb, ha fejcsóválva is, de valószínűleg az utóbbit választaná.

Tony Blair brit miniszterelnök a terrorizmus elleni törvényjavaslat másodszori felolvasása előtt egy rádióműsorban azt mondta, hogy e pillanatban százak vannak Nagy-Britanniában, akik terrorcselekményekre készülnek, és ezek ellen a kormány köteles azonnali és hathatós védelmet nyújtani.
Az alsóházi képviselőknek azonban nem fenyegetett helyzetben kellett dönteniük, feladatuk annyi volt, hogy igent vagy nemet mondjanak Charles Clarke belügyminiszter javaslatára. A törvényjavaslat végül nagy nehezen átcsúszott.
Ami a közvéleményt illeti, a többség hajlandó lenyelni biztonsága érdekében a Magna Chartát érő sérelmet, de bosszantja, hogy az alsóházi vita ilyen zűrzavarossá vált. A törvény lényege, hogy vádemelés és bírói ítélet nélkül házi őrizet alá helyezhessenek gyanús személyeket, illetve más módon korlátozhassák szabadságukat. Clarke anynyit változtatott a javaslaton, hogy a házi őrizetet nem lehet bírói ítélet nélkül elrendelni, de a rendőrség a bírói ítélet kimondásáig is gondoskodhat arról, hogy a gyanúsított ne tűnhessen el. Az ellenzék felháborodása nem ismer határt, ami talán a közelgő választással is magyarázható, de a zendülő kormánypárti képviselők is haragszanak. A törvényjavaslat későbbi sorsa kétséges, mivel a lordok házában az ellenzői vannak határozott többségben. A törvény értelmében a végső döntés az alsóházé, ám előbb hoszszasan csatároznia kell a lordok házával. A közelgő választás ezt azonban lehetetlenné teszi.