Keskeny földparcellákon, halastavak közé szorítva kanyarog az út az erdélyi Mezőségen Cege, Wass Albert író őseinek családi birtoka felé. A nagy múltú nemesi família a ma már szinte kizárólag románok által lakott községről kapta előnevét, itt azonban vegyes érzelmekkel viszonyulnak a grófhoz. Nem csoda, hiszen az írót 1946-ban állítólagos háborús bűnökért halálra ítélte a kolozsvári népbíróság, a végrehajtás elől pedig Wass Albert kénytelen volt Amerikába emigrálni.
Egy toprongyos kisfiú némi baksisért cserébe készséggel elvezet a közeli domb tetején magányosan álló családi kriptához; a romos építményt csak a bozóton átgázolva lehet megközelíteni. Két évvel ezelőtt még trágár feliratok és náci szimbólumok tarkították, a falfirkák keletkezésének időpontja, akárcsak maga a tettes, mindmáig ismeretlen maradt. Mára annyi történt, hogy a feliratokat és a horogkereszteket fehér festékkel átmázolták, de a kripta állaga nem sokat változott. Az építmény belsejében kifosztott sírkamrák látványa fogadja a látogatót – a falubeliek úgy tudják, hogy a második világháború után, amikor a Wass család tagjainak menekülniük kellett, a helybéliek törték fel a kriptát, és ékszerek után kutatva rongálták meg a sírkamrákat.
Ugyancsak elpusztult Wass Albert vasasszentgotthárdi (Cegétől néhány kilométerre fekvő) háza, de a cegei birtokból, amely a Wass család másik ágának szolgált otthonául, sem maradt sok. A még meglévő kisebbik kúriát – amely évek hosszú során át hét család lakóhelyéül szolgált – rövidesen felújítják az örökösök. A nyomorúságos körülmények között élő családok közül kettő már el is költözött, a többieknek pedig – egy kivételével – december 31-én járt le a Wass famíliával megkötött bérleti szerződésük. A „kivételezett” Bejan család annak köszönheti a rendkívüli elbírálást, hogy vállalták, a lakók kiköltözése után vigyáznak az épületre. „Nagyon rendesek a báróék – áradozik Dorina Bejan –, senkit nem akarnak az utcára tenni, mindenki számára kedvező megoldást szeretnének találni. A bérleti szerződés ugyan már hetekkel ezelőtt lejárt, és arról volt szó, hogy legkésőbb január elsejéig mindenki kiköltözik. Ennek ellenére a báróék türelmesek.” Szomszédja, Csizmadia Ilona viszont tehetetlenül tárja szét a karját. „Nincs hova mennünk, ha innen kitesznek” – állítja. A kúria maga is alapos felújításra szorul, mállik a vakolat, több lakrészben is nedvesek a falak. A rendbetételt viszont egyik család sem vállalja, részben azért, mert rendkívül szegények, másrészt mert úgysem az övék az épület. A Wass örökösök eddig csak azt a néhány lakrészt újították fel, amelyből már kiköltöztek a lakók.
Ötvös Patrícia kolozsvári ügyvéd, aki a restitúció ügyében képviseli a családot, elmondta, Wass-Tarjányi Zsuzsa az épület teljes felújítása után afféle nyári rezidenciaként szeretné hasznosítani az ingatlant. Az idős hölgy tavaly nyáron – Dorina Bejan elmondása szerint – több hetet töltött Cegén, ekkor újíttatta fel a megüresedett lakrészeket, és vélhetően szintén ekkor tüntette el a kripta falára festett otromba mázolmányokat. A családi ház nem mindig szolgált lakásként. Valamikor itt tartották a pártgyűléseket, a falubeli aktivisták ugyanis szívesen ragadták meg annak a lehetőségét, hogy a magyar gróf egykori házában ítéljék el a „kizsákmányoló” urakat.
Az épületet még 2002 tavaszán – Gheorghe Muresan volt polgármester idején – juttatták vissza Wass-Tarjányi Ákos lányának, teljes nevén Wass-Tarjányi Juhász Eugénia Zsuzsannának. Az épület mellé 6,70 hektáros terület is járt. Az elöljáró, akit az idei választásokkor váltott fel a polgármesteri székben a liberális Romulus Mirza, éveken keresztül vezette a falut, és a rendszerváltás után mindenben segítő kezet nyújtott a Wass család örököseinek. Elmondta, hogy a család ügyvédje minden iratot a megfelelő időben benyújtott a község illetékes bizottságához, így a Wass család birtokba helyezése meg is történt. Emil Sabau alpolgármester szintén úgy véli: ami visszaadható, azon nem kell vitatkozni. „Több mint 43 hektár földterületre is megvan a jóváhagyás, ezt még nem mértük ki nekik. Visszaadtunk 1,44 hektár erdőt, később pedig további 8,56 hektárt, így a törvény szerint járó tíz hektár erdőt bármikor birtokba vehetik” – mondja a restitúcióért felelős elöljáró. A Wass családnak annak idején mintegy 93 hektárnyi erdeje volt, ennek azonban csak töredékét kaphatják vissza. A nagyobbik kúriából, amely a ma is meglévő kisebbik közvetlen szomszédságában állt, mára semmi sem maradt; a kommunista rendszer első éveiben teljesen lerombolták, még az alapköveket is kiszedték a földből.
W. Kovács András történész négy éve foglalkozik a Wass család Kolozsvárott őrzött, szerinte páratlanul gazdag levéltári anyagának feldolgozásával.
– A család gyökerei az 1100-as évekig vezethetők vissza – fejti ki az Erdélyi Múzeum-Egyesület tudományos kutatója. – A XVIII. században kaptak grófi címet Mária Terézia császárnőtől, és jelentős szerepet vállaltak a mindenkori erdélyi politikai életben.
A szakember szerint történelmi kuriózumnak számít, hogy a család férfiágon sem halt ki, holott ez a történeti demográfia tanítása szerint három–négyszáz évente szükségszerűen bekövetkezik.
Cegén már csak kevesen emlékeznek a Wassokra. Csizmadia Rozália egyike azoknak, akik személyesen ismerték a család tagjait. „Zsuzsival gyakran játszottam együtt, négy-öt éves lehettem annak idején. Nagyon szép játékai voltak” – emlékszik vissza. Zsuzsi, Wass-Tarjányi Ákos lánya ma Ausztriában él, de a Wass család többi tagja között sem találni olyanokat, akik itthon maradtak. Wass Albert író öt gyermeke közül négyen Amerikában élnek, egy pedig Németországban. Erdélybe visszatelepülni egyikük sem akar, de Wass-Tarjányi Zsuzsán kívül Wass Endre, az író Németországban élő fia is gyakran látogat Romániába. Utóbbi kezdeményezte, hogy a Maros megyei Holtmaroson – a református egyház közreműködésével – árvaházat létesítsenek: itt jelenleg mintegy húsz gyermeket gondoznak, a költségeket pedig a Wass Albert-művek jogdíjából fedezik.
Holtmaros különben egyike annak a három erdélyi településnek, ahol szobrot állítottak Wass Albertnek, de – akárcsak a szintén Maros megyei Szászrégenben és a Beszterce-Naszód megyei Vicén – innen is el kellett távolítani. A hatóságok a háborús bűnösök kultuszát tiltó törvényre hivatkozva bontatták le a szobrokat, amelyek ma a történelmi magyar egyházak templomaiban várják a boldogabb időket.
A nemesi család egykori birtoka azonban aligha számíthat a közeljövőben fellendülésre. Hetven kilométerre Kolozsvártól, ugyanannyira Marosvásárhelytől, a halastavakkal szegélyezett falu környékére még a mobilszolgáltatók sem szereltek erősítő antennákat, így térerő sincs, vezetékes telefonnal pedig alig néhány család rendelkezik. A vicc, amely szerint Cegén az Uniplus rádiót nem, pontyot viszont lehet fogni, teljes mértékben igaz. Turisztikai projektet viszont nemcsak a tavakra, hanem az egyre jobban hódító Wass Albert-kultuszra is lehetne alapozni. Talán majd néhány évtized múlva…
Nincs kegyelem
Nem is foglalkozott érdemben Wass Albert ügyének vizsgálatával a román legfőbb ügyészség. A Vekov Károly kolozsvári történész, volt parlamenti képviselő által a család nevében benyújtott per-újrafelvételi kérelmet nemrég azzal utasították el, hogy a benyújtás óta változtak a törvények, és megszűnt az effajta jogorvoslati elbírálás lehetősége. Amint a főügyészségi válaszból kiderül, Wass Albert immár – legalábbis a román jog szempontjából – háborús bűnös marad. Eckstein-Kovács Péter jogász-szenátor szerint a rehabilitáció előtt viszont továbbra is nyitott az út. „A rehabilitálás esélye sosem évül el, erre vonatkozó kérelem bármikor benyújtható” – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Eckstein.
Igaz, hogy ugyanebben az ügyben már egyszer született döntés, akkor Frunda György marosvásárhelyi ügyvéd-szenátor kérésére vizsgálták meg a főügyészségen a Wass Albert és édesapja, Wass András ellen hozott ítéletet. „A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy 1940 szeptemberében Wass András és Wass Albert fajüldöző módon arra buzdította a bevonuló horthysta csapatokat, hogy öljék meg Omboztelke és Vasasszentgotthárd 15 lakóját, köztük nőket és gyermekeket – áll a hozzánk eljuttatott főügyészségi faxüzenetben. – A dokumentumokat megvizsgálva kiderült, hogy a bűncselekmény, amelyért a két vádlottat elítélték, valóban megtörtént, így a perújrafelvételt semmi nem indokolja.”
Az író családjához közel álló, de neve elhallgatását kérő személy úgy véli, a Wass fiúk kezdenek belefáradni a román állami hivatalok sokszor ellenséges bürokratáinak meggyőzésébe. „Nem valószínű, hogy a család kezdeményezi a rehabilitáció folyamatának elindítását” – mondta lapunknak.
