Az Alternet amerikai internetes honlapon jelent meg Antonia Juhasz, a Foreign Policy in Focus San Franciscó-i kutatóintézet munkatársának elemzése a választások utáni Irak gazdaságáról, amely szinte teljesen ki van szolgáltatva az amerikai érdekeknek megfelelően szövegezett rendeleteknek, melyeket Bremer bagdadi elutazásának napján írt alá és adott át Ijad Allávi miniszterelnöknek. A ma is hatályban lévő, bebetonozott törvénycsomag célja az amerikai gazdasági és politikai befolyás biztosítása az iraki újjáépítés zászlaja alatt, hiszen az ENSZ 1546-os határozata egyedül ezt a feladatot szentesítette.
A rendeletek értelmében eltöröltek minden importvámot, egyik napról a másikra megnyitva az erre teljes mértékben felkészületlen iraki piacot a külföldi árudömping előtt. Lehetővé tették, hogy külföldi tulajdonú társaságok akár százszázalékos részesedést szerezhessenek privatizálandó iraki cégekben, ami példátlan a térség államaiban, ahol maximum 50 százalékban határozzák meg a részesedési limitet. A befektetők a megtermelt profit teljes egészét kivihetik az országból, újraberuházás vagy hazai alvállalkozók foglalkoztatási kötelezettsége nélkül.
A Bremer-rendeletek 40 százalékról 15 százalékra csökkentették mind a társasági, mind a személyi jövedelemadót szintén annak érdekében, hogy kedvezőbb feltételeket teremtsenek a külföldi beruházók számára. Minden egyes iraki minisztériumban az amerikai Ideiglenes Koalíciós Hatóság által öt évre előre kinevezett revizorok ellenőrzik a működést. A törvénycsomag szerint a térségben szintén példátlan módon akár negyven évre is köthetnek állami vállalatokra vonatkozó lízingszerződéseket külföldi tulajdonban lévő társaságokkal. Az igazi nagy falat az olajszektor privatizálása, amelyről az Allávi-kormány pénzügyminisztere, Abdel Mahdi decemberben már nyíltan beszélt washingtoni sajtótájékoztatóján.
A befektetők számára törvényileg garantált egyedülállóan előnyös helyzetet mégis nagyon kevés külföldi vállalkozás tudja kihasználni, elsősorban a biztonsági helyzet, a rossz infrastruktúra és a megfelelő törvényi szabályozás hiánya miatt. Az iraki gazdaság alapját hozzávetőleg 200 állami tulajdonban lévő nagyvállalat adja, az országban foglalkoztatott munkaerő több mint fele az államtól kapja a fizetését. A keresetek alacsonyak, ám az árak is azok, és az arab tervgazdálkodásról a piacgazdaságra történő áttérés a munkanélküliség növekedésével és az árak emelkedésével fog járni, olyan válsággal, ami még az iraki nép előtt áll. Az elektromos áram megbízható szolgáltatása az invázió óta nem biztosított, rossz az ivóvízellátás, és a kórházak helyzete is kritikus. Az újjáépítés szinte teljesen stagnál, az amerikaiak által beharangozott 2300 építkezés helyett mindössze 140 helyen folyik munka. A Bremer-törvények, melyek megszállás alatt, a megszállók akaratából jöttek létre, a nemzetközi jog szerint nem érvényesek – húzza alá az esszé szerzője. Ellentétben állnak mind a hágai, mind a genfi konvencióval, és erkölcsileg is erősen kifogásolhatók, hiszen független állam tulajdonát érintik, szuverén törvényhozási felhatalmazás nélkül.
Csőd és korrupció veszélye fenyeget
Számos tényező hiányzik ahhoz, hogy Irakban megteremtődjön a „nyugati” jellegű piacgazdaság – mondta el lapunknak Bod Péter Ákos, a Magyar Nemzeti Bank egykori elnöke, aki 2003 őszén Bagdadban az amerikaiak és az iraki ideiglenes kormányzat meghívására vett részt azon a konferencián, amelyen kelet-közép-európai országok szakemberei tekintették át az ország gazdasági gondjait. Mint a volt ipari miniszter kifejtette, a legfontosabb probléma a biztonság kérdése, amelyet jól tükröz az, hogy a külföldi vállalkozások még most sem fektetnek be szívesen az országban, sőt a választások óta a helyzet még romlott is. Az iraki gazdaság fejlődésének másik problémáját Bod Péter Ákos az állami bürokráciában és a jogbiztonság hiányosságaiban látja. A közgazdászprofesszor szerint a gazdasági bíráskodás megléte, valamint a jogbiztonság hiánya megakadályozta, hogy az iraki gazdaság újjáépítés lendületet vehessen.
Az árak liberalizációjára vonatkozó kérdésünkre válaszolva Bod Péter Ákos aláhúzta, hogy jelenleg is kétféle közgazdasági értékelés van érvényben: az egyik felfogás szerint a gazdaság fejlődésének érdekében minél előbb liberalizálni kell az árakat, míg a másik értékelés úgy véli, az árak felszabadítása csak lassan történhet meg, tekintettel az állami szabályozás jelenlegi nehézségeire. A volt jegybankelnök rámutatott: Irakban jelenleg „KGST típusú” piacok működnek, miközben az állami apparátusnak nincs rálátása az országban végbemenő folyamatok egészére.
Az iraki bankszektor privatizációját illetően Bod Péter Ákos közölte, hogy a legfőbb akadályt nem a tőkeerős külföldi pénzintézetek esetleges befektetései jelentik, hanem sokkal inkább az, hogy Irakban jelenleg nincsen bankszektor, a meglévő kereskedelmi bankok pedig szabályozatlan struktúrában működnek. A bankok magánosításával kapcsolatban Bod Péter Ákos hangsúlyozta, hogy a külföldi befektetőcégek iraki megjelenése esetén is egyelőre fennmarad a csőd és a korrupció veszélye az országban.
