Megfigyelt brit ügynökök Horvátországban

Ivo Sanader horvát miniszterelnök, miután országa kosarat kapott az Európai Uniótól a hágai bírósággal való nem kielégítő együttműködés miatt, bejelentette: a brit titkosszolgálat segítségét is igénybe veszik a háborús bűnök elkövetésével vádolt, szökésben lévő Ante Gotovina tábornok felkutatására.

A napokban a Guardian című brit lap megszellőztette, hogy Zágráb már vagy két éve él a kollegiális segítséggel: amerikai és brit titkos ügynökök ugyanis ennyi ideje próbálnak – készséges horvát segítőtársak közreműködésével – a szökevény nyomára bukkanni. Önzetlen munkájukat azonban a horvát elhárítás azzal hálálta meg, hogy a csapatot állandó megfigyelés alatt tartotta, sőt időnkét még akadályozta is: telefonbeszélgetéseiket lehallgatták, titkos találkozóikról videofelvételeket készítettek, és tevékenységükről részleteket szivárogtattak ki a sajtóba. Szintén közhírré tették a brit hírszerzés, az MI6 arra vonatkozó „ajánlásait”, hogy ki mindenkit kellene lefogni a politikusok, a nemzetbiztonsági szolgálatok alkalmazottai és a szervezett bűnözés vezéralakjai közül, akik gyaníthatóan kapcsolatban állnak Gotovinával. Ez, több más érdekes epizóddal együtt felbőszítette a briteket, de még Carla del Pontét is. A hágai főügyész személye elleni inzultusként kezelte a horvát fellépést, olyannyira, hogy ha akart volna, akkor sem tudott volna presztízsveszteség nélkül elállni a horvát csatlakozási tárgyalások elhalasztására vonatkozó követelésétől.
Az ügybe belekeveredett öt horvát újságíró, akiknek úgymond a Gotovina-ügy kapcsán Horvátország lejáratását célzó tevékenységéről külön beszámoló készült Stjepan Mesic elnök számára. Az újságírók az illetékes parlamenti bizottsághoz fordultak annak kiderítésére, vajon törvényes volt-e az ellenük kezdeményezett titkosszolgálati akció. Az elhárítás azzal védekezik, hogy nem közvetlenül az újságírókat, hanem az ország területén tevékenykedő külföldi szolgálatokat tartotta megfigyelés alatt. Az akciót egy, még az előző, Ivica Racan-féle balközép kormány ideje alatt kibocsátott rendelet tette lehetővé a számára. Racan az eljárást túlkapásnak minősítette, s annak tudta be, hogy politikai egyetértés híján elmaradt a hírszerzés teljes újjászervezése. Szerinte túl sokan dolgoztak egykor a szolgálatban, akiknek nemcsak hogy betekintésük volt bizonyos dokumentumokba, de időnként fabrikáltak is ilyeneket. Ezeknek az embereknek egy része már távozott a szolgálattól, de jelenleg is aktívan tevékenykedik a titkosszolgálati alvilágban. Az általuk birtokolt valódi és hamis dokumentumok Racan szerint még sokáig jelentenek majd problémát Horvátország számára.
A Guardian tudni véli, hogy a brit ügynököknek egy másik, Hágában perbe fogott személy ügyében is meggyűlt a baja a horvátokkal. Az illető ujjlenyomata szőrén-szálán eltűnt a dossziéból, s Belgrádból kellett utólag beszerezni. Őfelsége titkos szolgáinak azt is sikerült kiderítenie, hogy Horvátországból jutottak az Ír Köztársasági Hadsereg birtokába azok a fegyverek, amelyeket az IRA az MI6 londoni főhadiszállása elleni támadásban bevetett 2000-ben.