Tavaly 3,5 százalékkal, szám szerint 1600-zal kevesebb házasságot kötöttek, mint egy évvel korábban. Folytatódott az a trend, hogy a házasulandók egyre későbbi életkorban szánják el magukat a kapcsolat hivatalossá tételére. Tíz éve még a húszas éveik elején járó fiatalok döntöttek úgy leggyakrabban, hogy papíron is öszszekötik az életüket, míg ma a 30–34 évesek. A húsz év alattiaknál szinte megszűnt a házasságkötés: ezer tizenéves hajadon közül mindössze hatnak volt az elmúlt esztendőben esküvője, miközben tíz éve még 32-nek – hívta fel a figyelmet Kamarás Ferenc, a KSH demográfusa.
A házasságkötések száma 1975 óta – kisebb hullámzásoktól eltekintve – csökken. Manapság nem egészen feleannyian mondják ki a boldogító igent, mint harminc évvel ezelőtt. Az 1970-es években 90 000-nél több alkalommal (sőt, három olyan év is akadt, amikor 100 000-nél is többször) járultak az anyakönyvvezető elé. A nem végleges adatok szerint tavaly csak 43 800 pár kötött házasságot.
Kevesebben lépnek frigyre
Miközben kevés az esküvő, sok a válás. Tavaly körülbelül 25 ezer házasságot bontottak fel a bíróságok, ugyanannyit, mint egy évvel korábban. Ha a KSH adataiban megnézzük, hogy ezer esküvőre mennyi válás jutott, akkor kiderül: 1980-ban 346, tavaly pedig 571. Manapság a 25–29 évesek kérik legnagyobb arányban a házasság felbontását. A kezdeményezők többnyire nők, legalábbis ők nyújtják be a válókeresetek 70 százalékát. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy ők lépnek ki elsőként a kapcsolatból.
A válások száma egyébként 1960-tól gyorsan nőtt. 1987-ben bontották fel a legtöbb házasságot Magyarországon: 29 856-ot. Ezután csökkenés mutatkozott, amiben szerepe lehetett a bontóperes eljárásjogi szabályok szigorításának. Fordulat nem következett be a válások trendjében, de számuk az 1970-es évek elején jellemző szintre esett vissza, és ott is maradt.
Változatlanul sokkal több házasság szűnik meg válással vagy megözvegyüléssel, mint amennyi új köttetik. Miután ez a folyamat régóta tart, jelentősen megváltozott a népesség családi állapot szerinti összetétele. Tavaly először fordult elő, hogy a 15 évesnél idősebbek kevesebb mint fele házas.
Leértékelődő állandóság
Felvetődik a kérdés, vajon mi eredményezte a házasodási kedv lanyhulását és a válások arányának növekedését. Jelenti-e mindez a házasság jelentőségének csökkenését? A házasságok bomlékonysága mennyiben tulajdonítható a felbontást nehezítő külső akadályok gyengülésének, a válás elfogadottságának, és mennyiben jelzi a házasságok belső tartalmának, minőségének megváltozását? – ezekre a kérdésekre keresték a választ a szakemberek. Gödri Irén, a Népességkutató Intézet munkatársa egy korábbi tanulmányában azt írta: azok a folyamatok, amelyek a nyugat-európai országokban már régebben végbementek, és a válások elterjedését eredményezték, nálunk is megmutatkoznak. Ezek megváltoztatták a családok gazdálkodását, életvitelét. Gyengítették az addigi szoros családi, rokonsági kapcsolatokat. A fiatal házaspárok kikerültek a szűkebb-tágabb család és a közösség kontrollja alól, s ez a hagyományos erkölcsi és vallási normák fellazulását eredményezte. Fokozatosan háttérbe szorult a család gazdasági szerepe, és előtérbe került az érzelmi funkció. A család számos korábbi feladatát különféle társadalmi intézmények vették át, ami – a kedvező hozadék ellenére – a rokonok közötti kötelékek meglazulásával jár. Mindezek a társadalmi változások az emberek értékrendjére, szemléletmódjára is hatással voltak. Változott a házasság megítélése. Korábban devianciának minősítették a válást, ám ez a vélekedés mára elhalványodott. Spirálfolyamat bontakozott ki – vélekedett Gödri Irén –, mert minél több a válás, annál megszokottabb lesz, így a társadalom egyre elnézőbb ezzel kapcsolatban, ami tovább könnyíti a házasságok felbontását. A gyakoribb válás egyik lehetséges oka: felértékelődött a személyes szabadság, az önmegvalósítás, előtérbe kerültek az egyéni célok és érdekek. S még egy fontos elem: az elmúlt évtizedekben lezajlott gyors átalakulás következtében az állandóság kevésbé fontos, hangsúlyosabb lett a folytonos változtatás iránti igény, s ez sokaknál az elkötelezettség elutasítását jelenti – vélekedett Gödri Irén.
A leggyakoribb válóok: alkohol és hűtlenség
A válás egyéni okairól nincsenek megbízható adatok. A bírósági tárgyaláson elhangzó legfőbb indokok – az alkoholizmus és a hűtlenség – sokszor csak „sablonválaszok”. Valójában következményei a házasság megromlását előidéző mélyebb okoknak. A válás gyakoriságának növekedése és a házasságok romlása között azonban nem lehet párhuzamot vonni, mivel a viszonyok stabilitását nem csupán a minőségük határozza meg – hívta fel a figyelmet a szakember. Nem állíthatjuk, hogy valamennyi felbomló frigy rosszabb volt, mint amilyenek a fennmaradók. Sok esetben rossz minőségű házasságok is tartósak. Sokszor a várható anyagi nehézségek, ragaszkodás a lakáshoz, a gyermek elvesztésétől való félelem vagy a rokonok, ismerősök véleménye tartja össze a rossz kapcsolatot.
Házasságkötés és -megszűnés
Megnevezés 1980 1990 2001 2003 2004*
Házasságkötés 80 331 66 405 43 583 45 398 43 800
Ebből: újraházasodás 23 506 18 478 13 930 13 975 13 500
Megszűnt házasság 98 221 89 817 78 248 79 152 76 500
halál következtében 70 424 64 929 53 857 54 106 51 500
válás következtében 27 797 24 888 24 391 25 046 25 000
Ezer fennálló házasságra jutó válás 9,9 9,9 11,0 11,6 11,7
Ezer házasságkötésre jutó válás 346,0 374,8 559,6 551,7 570,8
* nem végleges adatok (forrás: Ksh)
