Tavaly 3,5 százalékkal, szám szerint 1600-zal kevesebb házasságot kötöttek, mint egy évvel korábban. Folytatódott az a trend, hogy a házasulandók egyre későbbi életkorban szánják el magukat a kapcsolat hivatalossá tételére. Tíz éve még a húszas éveik elején járó fiatalok döntöttek úgy leggyakrabban, hogy papíron is öszszekötik az életüket, míg ma a 30–34 évesek. A húsz év alattiaknál szinte megszűnt a házasságkötés: ezer tizenéves hajadon közül mindössze hatnak volt az elmúlt esztendőben esküvője, miközben tíz éve még 32-nek – hívta fel a figyelmet Kamarás Ferenc, a KSH demográfusa.
A házasságkötések száma 1975 óta – kisebb hullámzásoktól eltekintve – csökken. Manapság nem egészen feleannyian mondják ki a boldogító igent, mint harminc évvel ezelőtt. Az 1970-es években 90 000-nél több alkalommal (sőt, három olyan év is akadt, amikor 100 000-nél is többször) járultak az anyakönyvvezető elé. A nem végleges adatok szerint tavaly csak 43 800 pár kötött házasságot.
Kevesebben lépnek frigyre
Miközben kevés az esküvő, sok a válás. Tavaly körülbelül 25 ezer házasságot bontottak fel a bíróságok, ugyanannyit, mint egy évvel korábban. Ha a KSH adataiban megnézzük, hogy ezer esküvőre mennyi válás jutott, akkor kiderül: 1980-ban 346, tavaly pedig 571. Manapság a 25–29 évesek kérik legnagyobb arányban a házasság felbontását. A kezdeményezők többnyire nők, legalábbis ők nyújtják be a válókeresetek 70 százalékát. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy ők lépnek ki elsőként a kapcsolatból.
A válások száma egyébként 1960-tól gyorsan nőtt. 1987-ben bontották fel a legtöbb házasságot Magyarországon: 29 856-ot. Ezután csökkenés mutatkozott, amiben szerepe lehetett a bontóperes eljárásjogi szabályok szigorításának. Fordulat nem következett be a válások trendjében, de számuk az 1970-es évek elején jellemző szintre esett vissza, és ott is maradt.
Változatlanul sokkal több házasság szűnik meg válással vagy megözvegyüléssel, mint amennyi új köttetik. Miután ez a folyamat régóta tart, jelentősen megváltozott a népesség családi állapot szerinti összetétele. Tavaly először fordult elő, hogy a 15 évesnél idősebbek kevesebb mint fele házas.
Leértékelődő állandóság
Felvetődik a kérdés, vajon mi eredményezte a házasodási kedv lanyhulását és a válások arányának növekedését. Jelenti-e mindez a házasság jelentőségének csökkenését? A házasságok bomlékonysága mennyiben tulajdonítható a felbontást nehezítő külső akadályok gyengülésének, a válás elfogadottságának, és mennyiben jelzi a házasságok belső tartalmának, minőségének megváltozását? – ezekre a kérdésekre keresték a választ a szakemberek. Gödri Irén, a Népességkutató Intézet munkatársa egy korábbi tanulmányában azt írta: azok a folyamatok, amelyek a nyugat-európai országokban már régebben végbementek, és a válások elterjedését eredményezték, nálunk is megmutatkoznak. Ezek megváltoztatták a családok gazdálkodását, életvitelét. Gyengítették az addigi szoros családi, rokonsági kapcsolatokat. A fiatal házaspárok kikerültek a szűkebb-tágabb család és a közösség kontrollja alól, s ez a hagyományos erkölcsi és vallási normák fellazulását eredményezte. Fokozatosan háttérbe szorult a család gazdasági szerepe, és előtérbe került az érzelmi funkció. A család számos korábbi feladatát különféle társadalmi intézmények vették át, ami – a kedvező hozadék ellenére – a rokonok közötti kötelékek meglazulásával jár. Mindezek a társadalmi változások az emberek értékrendjére, szemléletmódjára is hatással voltak. Változott a házasság megítélése. Korábban devianciának minősítették a válást, ám ez a vélekedés mára elhalványodott. Spirálfolyamat bontakozott ki – vélekedett Gödri Irén –, mert minél több a válás, annál megszokottabb lesz, így a társadalom egyre elnézőbb ezzel kapcsolatban, ami tovább könnyíti a házasságok felbontását. A gyakoribb válás egyik lehetséges oka: felértékelődött a személyes szabadság, az önmegvalósítás, előtérbe kerültek az egyéni célok és érdekek. S még egy fontos elem: az elmúlt évtizedekben lezajlott gyors átalakulás következtében az állandóság kevésbé fontos, hangsúlyosabb lett a folytonos változtatás iránti igény, s ez sokaknál az elkötelezettség elutasítását jelenti – vélekedett Gödri Irén.
A leggyakoribb válóok: alkohol és hűtlenség
A válás egyéni okairól nincsenek megbízható adatok. A bírósági tárgyaláson elhangzó legfőbb indokok – az alkoholizmus és a hűtlenség – sokszor csak „sablonválaszok”. Valójában következményei a házasság megromlását előidéző mélyebb okoknak. A válás gyakoriságának növekedése és a házasságok romlása között azonban nem lehet párhuzamot vonni, mivel a viszonyok stabilitását nem csupán a minőségük határozza meg – hívta fel a figyelmet a szakember. Nem állíthatjuk, hogy valamennyi felbomló frigy rosszabb volt, mint amilyenek a fennmaradók. Sok esetben rossz minőségű házasságok is tartósak. Sokszor a várható anyagi nehézségek, ragaszkodás a lakáshoz, a gyermek elvesztésétől való félelem vagy a rokonok, ismerősök véleménye tartja össze a rossz kapcsolatot.
bor
Kalandozás a Balaton körül 2.
