Hazánkban a lízingcégek által elért marzsok megközelítik a német cégekét, s a refinanszírozási helyzettől függően 4-5 százalékot tesznek ki. A kockázati költség azonban nálunk jelentősebb. Az ügyfelek alacsony önereje és a használtautó-finanszírozás magas aránya problémát okoz a lízingcégeknek – jelentette ki nemrég Antall Pál, a Magyar Lízingszövetség elnöke. A piacon komoly gond a nem fizetés miatt visszavett autók aránya. Szakmai becslés szerint a hitelszerződések öt százalékát fel kellett mondaniuk emiatt a cégeknek. A lízingcégek döntő többsége banktitoknak minősíti a kockázatos üzleteket, a késve vagy sosem fizető ügyfeleik számát. Mindennek ellenére azt azért lehet tudni, hogy a piacon a visszavett autók száma tavaly elérte a 13-15 ezret, s ez azóta is nő. E probléma szinte valamenynyi társaságot érinti, ám nem azonos mértékben.
Az ügyfelek több ok miatt kerülhetnek a rossz adósok közé. Egy részük nagyobb autóba ül, mint amekkorát megengedhet magának, s a havi törlesztőrészleteket sem bírja állni. Akad, aki ezt még csak-csak „kinyögi”, ám a szervizköltségeket, biztosítási díjakat és egyéb kiadásokat nem tudja állni. Vannak olyanok, akik szánt szándékkal – főleg a nullaszázalékos kezdőrészletes konstrukciókban – már a vétel pillanatában tudják, hogy nem fognak fizetni. Mára az „autólízingben utazó” szélhámosok aránya nagyságrendekkel kisebb, mint évekkel korábban. A lízingtársaságok leginkább a gépek, berendezések finanszírozása során találkoznak csalókkal, ugyanis ezen eszközöknél a legnehezebb azonosítani a tulajdonjogot, miközben már egy hamis adásvételi szerződéssel is igazolható a nem létező tulajdonjog, s köthető szerződés. Nemsokára azonban kiépül az informatikai háttér a csalók kiszűrése érdekében.
A lízingcégeknél eltérő a gyakorlat arról, miként bánnak rossz adósaikkal. A szigorúbbak már 45–60 napon belül felmondják a szerződést, s 60–90 napon belül a járműért is kiküldenek valakit. A kevésbé szigorúaknál akár 90 nap is eltelhet, mire a felszólítást követően felbontják a szerződést. Egyben azonos az eljárás: aki az utolsó figyelmeztetésre sem fizet, attól visszaveszik az autót. Lízingszerződés esetén a társaság visszaveheti a járművet. Magánszemélyeknek nyújtott hitel esetében a hitelnyújtó a szerződésben kiköti: ha az adós nem fizet, a hitelező egyoldalú jognyilatkozattal felmondhatja a szerződést, és visszaveheti az autót, miután az adós aláírta a banki felmondólevelet kísérő tértivevényt. Ez azonban egyetlen cégnek sem érdeke, így hajlanak a kompromisszumra. Felmondás esetén az ügyfél is rosszul jár, hiszen neki kell megfizetnie a behajtással és a késedelmes teljesítés miatt gyakran tetemes összeget. Létezik cég, amelynél már az első naptól „ketyeg” a késedelmi kamat, míg másoknál négy-öt nap után. A magyar lízingpiac tavalyi forgalma egy év alatt 11 százalékkal, 1070 milliárd forintra bővült. A kép ugyanakkor némileg torz, hiszen az összes kihelyezés 75 százalékát a személygépkocsik, s 14 százalékát a tehergépjárművek finanszírozása teszi ki. Európában a személyautók aránya 30 százalék. A használt autót vásárlók rosszabb adósok, mint az új járművet vevők. Ráadásul az utóbbi időben a használt autók finanszírozása növekedett, az újaké csökkent, ezért a céltartalékképzés előbbiek esetében magasabb. Használt járművek esetében az is probléma, hogy nehezen meghatározható a jármű valós piaci értéke, ezáltal jelentősen nagyobb a lízingcégek kockázata. A társaságok között hatalmas a verseny. Az autóhitelekben már olyan burkolt támogatások jelennek meg, amelyek miatt a teljes hiteldíjmutató (THM) egyre apad, miközben a társaságok kockázata nő. Ma már fel lehet venni 10–12 éves futamidővel is hitelt, aminek nagy a kockázata, hiszen ki tudja megmondani, hogy egy autó értéke nyolc-tíz év múlva mennyi lesz. Ezáltal a finanszírozott eszköz fedezeti értéke is bizonytalan. Jelenleg az ügyfelek döntően svájci frank alapú hitelt vesznek fel.
A forint és a svájci frank kamatai között akkora a különbség, hogy még mindig utóbbiban érdemes eladósodni. Ugyanakkor alacsony kamat mellé jelentős árfolyamkockázat társul. A lízingcégek érdeke, hogy a forint a jelenlegi árfolyamon maradjon, ugyanis a gyengébb forinttal ők és ügyfeleik is rosszabbul járnak.
A múlt év utolsó negyedének teljesítménye kiugró a járműlízingben, ami az idéntől megdráguló regisztrációs adó és egyéb költségnövekedés miatt előre hozott vásárlásoknak, s az év végi akcióknak tudható be. Szakemberek az autóértékesítések megtorpanását prognosztizálják, amit az első két havi adatok alá is támasztanak. Ez azonban nem jelenti a lízingszakma végét, hiszen egészében nézve az eladósodottság alatta van az uniósnak és az észak-amerikainak, s számos olyan szegmens akad még, ahol van hová bővülni. Az ügyfeleknek pedig az eladósodottság növekedése, a jövedelmekhez viszonyított magas törlesztőrészlet, a felelőtlenség, a nem átgondolt hitelfelvétel és a túlvállalás számtalan egyéni tragédiát hozhat a jövőben.
Alapfogalmak
Lízing: olyan ügylet, amely során a lízingbe adó azzal a céllal vásárolja meg a lízingbe vevő által kiválasztott eszközt, hogy a díjfizetés ellenében annak használatát a lízingbe vevőnek adott időre átengedje. A futamidő lejártával az eszköz a lízingelő tulajdonába kerül.
Operatív lízing: ha a lízingbe vevő nem akar a lízing tárgya felett tulajdonjogot szerezni, a futamidő lejártával azt visszaszolgáltatja a lízingbe adónak, hiszen arra csak üzleti tevékenysége során átmeneti használatra van szüksége.
Pénzügyi lízing: ez a leggyakoribb lízingtípus; a lízingbe adó megvásárolja a szállítótól a lízingbe vevő által igényelt tárgyat, amit díjfizetés ellenében az utóbbi fél használatába ad.
Maradványérték: a futamidő végén a maradványérték kifizetésével kerül az eszköz a lízingbe vevő tulajdonába. Ez minimális összeg is lehet.
