Ezerkilencszáztizennyolc tavaszán úgy tűnt, hogy Caricint, a későbbi Sztálingrádot nem tudják sokáig tartani a vörösök. Ennek nem csupán az volt az oka, hogy a kitűnően kiképzett doni kozák harcosok szervezett csapatai eredményesen támadták a várost, hanem a vörösök körében tapasztalható általános fejetlenség is. A katonák a kollektív vezénylés szellemében maguk választották parancsnokaikat, de nekik sem engedelmeskedtek mindig. Napirenden voltak a tömeges parancsmegtagadások. A csatákban partizánmódszereket alkalmaztak, vagyis nem létezett összehangolt haditerv, a harc rajtaütések és visszavonulások sorozatából állt.
„Caricin Dél-Oroszország meghatározó ipari városa, és a volgai hajózási rendszer egyik kulcsa! Rendet kell teremteni az ottani haderő körében, továbbá azzal is megbízom, hogy élelmiszert gyűjtsön az éhező Moszkvának. Magát küldöm, elvtárs, Caricinbe!” – adta ki a parancsot Lenin az egyik legkeményebb bajtársának. Az elvtárs pedig már másnap úton volt a város felé. Miután megérkezett, azonnal kivégeztette a Déli Front vezérkarának egy részét, a többieket lecsukatta. Saját embereiből új katonai tanácsot szervezett, és vasfegyelmet követelt meg a katonáktól. A váratlan erőszak hatással volt az emberekre. A kozákok mindebből mit sem sejtettek, és kisebb-nagyobb sikerrel folytatták portyáikat.
Az atamán kisfia megunta, hogy apja gyakran jár a csatába, s egy szép reggel kérdőre vonta atyját. „Tudod, kisfiam, mielőtt Oroszországban a bolsevikok puccsal megszerezték a hatalmat, mi, kozákok szabad és kiváltságos emberek voltunk. Ezért harcolunk Lenin pribékjei ellen” – adta meg a magyarázatot az atamán apa. A tizenkét éves fiú sokat gondolkodott ezeken a szavakon, és úgy fellelkesült, hogy minden rajtaütés előtt közelharcot kellett vívni vele, mert ő is indult volna ütni a vörösöket.
Mindeközben Caricinben újraszervezték a Vörös Hadsereget, és megkezdődött a város környékének összehangolt megtisztítása a fehér erőktől. Miután több falut is sikerült elfoglalniuk, elkezdték kifosztásukat. „Lenin elvtárs parancsára élelmiszert kell küldenünk az éhező fővárosba! Mindent gyűjtsetek be, búzát, jószágot, bort! A beszolgáltatás mindenkire vonatkozik!” – rendelkezett az új parancsnok, és néhány vonatra valót sikerült is összezabrálniuk. A parasztok küldöttei a kozákokhoz fordultak segítségért. A sok ajándék mellett még egy fotográfust is magukkal vittek. A kozákok azonban ekkor már erőtlenek voltak, mert a vörösök elvágták őket nyugati szövetségeseiktől.
Miután Lenin véreskezű embere elvégezte a piszkos munkát, Vlagyimir Iljics visszarendelte Moszkvába. Miközben Sztálin a főváros felé tartott, nem sejtette, hogy néhány év elteltével az ő nevét fogja viselni Caricin.

Schobert Norbi megszólalt a stroke után, így van most