Ügyvéd úr! A Jukosz-ügy mindvégig tele volt fordulatokkal. Ezek után aligha lepődhetett meg azon, hogy a napokban elhalasztották Mihail Hodorkovszkij ítéletének kihirdetését…
– Engem már semmi nem lep meg, mert ahol nincs jogbiztonság, ott semmilyen szabályt nem vesznek figyelembe.
– Milyen döntésre számít?
– Nem vitás, Hodorkovszkijt bűnösnek fogják találni, azt azonban nem tudom megmondani, hogy milyen büntetést kap.
– Szavaiból érződik, hogy az ítéletet eleve eldöntöttnek tartja. Aligha vitatható, hogy az ügy politikai felhangokkal erősen terhelt, az is látszik azonban, hogy az Apatit műtrágyakombinát privatizációja például törvényességi szempontból ugyancsak kétes, mint ahogy a Jukosz „adóoptimalizálási” módszereit feltehetően Amerikában sem néznék el. A kérdést inkább úgy kellene feltenni, hogy miért csak a Jukosz, illetve Hodorkovszkij került az igazságszolgáltatás látókörébe?
– Semmiképpen nem gondolom, hogy az ügyet más országban ugyanígy kezelték volna. Meg kell érteniük, ez az ügy nem lenne, ha nincs az a politikai szándék, hogy elpusztítsák ezeket az embereket. Megjegyzem, minden, az Apatit-ügyben beidézett tanú köszönetet mondott Hodorkovszkijnak, amiért megmentette az éppen csőd szélén álló, hatezer alkalmazott elbocsátására készülő vállalatot. Az is tény, hogy az orosz főügyész 2002-ben írt egy levelet az elnöknek, amelyben kijelentette, nem történt bűncselekmény az Apatittal kapcsolatban.
– A Jukoszt a houstoni bíróság sem védte meg, hiszen nemrégiben elutasította csődeljárási kérelmét. Mivel magyarázza a texasi bíróság kihátrálását az ügyből?
– Egyáltalán nem lepett meg a döntés. A texasi kapcsolat meglehetősen bonyolult volt, és a döntés hátterében jogi értelmezésbeli különbségek állnak. Ez egy jogi kérdés, Texasban pedig alig vannak Jukosz-érdekeltségek.
– Akkor miért álltak elő mégis ezzel a kérelemmel?
– Erre csak annyit mondhatok, én nem a Jukoszt, hanem Hodorkovszkijt képviselem.
– E téren sem lehetett könnyű dolga, hiszen a sajtónyilatkozatokból ítélve még a Jukosz exvezérének közeli ismerősei is úgy látják, hogy az oligarcha egy idő után mintha már nem a Jukosz érdekeit tartotta volna szem előtt, sokkal inkább egyfajta politikai elhivatottság, mondhatnánk missziós tudat vezérelte…
– Itt két dolgot külön kell választani. Houston rendkívüli sikernek bizonyult, mert a Jukosz megmutatta a világnak a Kreml urainak irigységét, s azt, hogy nem tisztelik a törvényeket. Arra kényszerítette őket, hogy felállítsák a Baikal Finance Groupot. A dologban az képeszt el a leginkább, hogy ugyanazok az emberek, akik megrendezték a gyanús kivásárlást, törvénysértéssel éppen Hodorkovszkijt vádolják.
– Hadd térjek vissza az eredeti kérdésre. Személyesen megismerve Mihail Hodorkovszkijt, nem tapasztalta, hogy megváltozott?
– Amióta börtönben van, természetesen megváltozott, filozofikus lett. Ne felejtsük el, hogy ő politikai fogoly, aki a nyitottság érdekében folytatott küzdelme miatt rendkívül veszélyes a jelenlegi orosz rendszerre.
– S mit tart az ügy legfontosabb tanulságának? Elvállalná még egyszer ezt a megbízatást?
– Számomra a legmegdöbbentőbb, hogy egyes országok – például Németország, különös tekintettel a kancellárra – milyen mértékben képesek megtagadni az emberi jogokat és az alapvető szabadságjogokat az olaj érdekében. Elborzasztó volt látni, hogy ugyanaz a Schröder, aki azért támadta Busht, mert az állítólagosan az olaj miatt kezdett háborúba Irakban, később ugyanezt a politikát valósítja meg Oroszországgal kapcsolatban. Amit megtanultam, az az, hogy az EU egyáltalán nem erős, egyes tagországai sokkal magasabbra helyezik magukat mint más tagországok, hogy Közép-Európa az unió miatt rendkívüli mértékben meggyengült. Az embereknek meg kell érteniük, hogy a Hodorkovszkij és a Jukosz elleni támadás a régió ellen az olaj útján intézett orosz hatalmi törekvés része. Magam magyar származású vagyok, és Közép-Európa sokat jelent nekem. Gyermekkoromban sok időt töltöttem itt és Oroszországban is. Félelmetes látni, ahogy Oroszország ismét érezteti hatalmi ambícióit a térségben, amelyhez a Jukosz illegális megkaparintása a hajtóerő.
– Az azért meglepő, hogy jogászként nem lát törvénytelenséget a 90-es évek orosz privatizációs gyakorlatában.
– Be kell vallanom, már rosszul vagyok, ha a privatizációról kell beszélnem. A privatizáció ugyanis sokkalta jobb, mint bármi, amit az orosz kormányzat művel. A gazdasági szféra független szereplőkre bontása sokkalta jobb, mint a centralizáció az állam felügyelete alatt. Hodorkovszkij a nyíltság úttörője volt Oroszországban, s ha a 90-es évek privatizációjával foglalkozunk, nem feledkezünk meg erről. Egyébként, ha a privatizáció érdekli, kérdezze az Egyesült Államokat, azokat az embereket, akik belekényszerítették ebbe Oroszországot. Kérdezze Jeffrey Sachsot, aki most éppen az ENSZ-ben ül. Ne azokat az oroszokat hibáztassuk, akik részt vettek ebben.
origo.hu
Megtámadtak egy kisgyereket a játszótéren, „cigányzabot” nyomtak le a torkán
