Jelölés vagy pozícióharc?

Akit már rég meg kellett volna választani, nem választjuk meg, akit viszont majd csak hónapok múlva lehetne, igyekszünk minél előbb hatalomhoz juttatni. Ez a mottója – a történésekből ítélve – a legújabb közéleti jelenségnek, huzavonának, pozícióharcnak, a koalíció hatalmi küzdelmeinek.
A kormánytöbbség a belső viszályok miatt nem feltétlenül ura a helyzetnek – erre utal a legfontosabb közjogi tisztségek betöltésének folyamata, amely voltaképpen a miniszterelnök-csere tavaly nyári–őszi fejleményeivel kezdődött. A sajátságos kormányváltás alkotmányos formában zajlott ugyan le, de meglehetősen szokatlan módon.
Rendhagyó a maga nemében a köztársasági elnök kiválasztása is. A jelöltek, önjelöltek, lobbisták fellépése már maga jelzésértékű: nincs összhang a kormányzati erők között. Ennek azonban csak akkor lenne közjogi jelentősége, ha veszélyeztetné a tisztség betöltésének korrektségét, biztonságát. Bár a végkifejlet még nem látszik, az ellenzéki kezdeményezés, a közvélekedés megismerése megfelelő mederben tarthatja az eseményeket.
Alkotmánybírónak és legfőbb ügyésznek eddig még senki nem jelentkezett, legalábbis közvetlenül nem. Igaz, hogy ezeket a tisztségviselőket végképp nem közfelkiáltással választják meg a Duna jegén. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a politikai erők keresik a maguk embereit. Ebben nincs kivetnivaló, hiszen az alkotmány a pártfrakciók kezébe teszi le a jelölés, a kiválasztás jogát. Az viszont már elgondolkodtató, hogy a hatalmi tényezők jó előre döntenének a megüresedő posztokról. Olyan időpontban akarnak alkut kötni, amikor a jogszabály még nem ad rá lehetőséget. Az alkotmánybírákat – a törvény szerint – az előd távozását megelőző három hónapon belül lehet és kell például megválasztani. A három hónap az előkészítés, az egyeztetés, a megegyezés időszaka is. Három bíró esetében ezt a határidőt évekkel túllépte az Országgyűlés. A kormányoldal mégis csak két szakembert választana meg most, egyet majd később, egy másikkal együtt, amikor megüresedik Holló András helye. Az Alkotmánybíróság jelenlegi elnöke novemberben távozik, de utódjáról már most egyezséget kötne a kormányoldal. Annak fejében, hogy az ellenzék most megszavazná az eddig elfogadott két jelöltet.
Még érdekesebb kérdés, mi lesz a legfőbb ügyészi poszttal. Polt Péter megbízatása jövő júniusban jár le. Az országgyűlési választásokat áprilisban vagy májusban kell kiírnia a köztársasági elnöknek. A vádhatóság első emberét tehát szigorú jogértelmezés szerint már az új parlamentnek kellene megválasztania. De hol van itt a szigorú jogértelmezés? A szocialista jogfelfogás – nem törvényesség – megengedhetőnek tartotta azt a jogállamban elfogadhatatlan megoldást is, hogy Medgyessy Péter alternatív legfőbb ügyészi posztot iktasson be az államszervezetbe közpénzügyi államtitkár elnevezéssel. Tartott Keller László regnálása – az akkori igazságügy-miniszter aktív támogatásával – mindaddig, amíg az Alkotmánybíróság egyértelművé nem tette, hogy a legfőbb ügyészt nem lehet leváltani. Ebből következően az interpelláció ehhez nem alkalmas eszköz.
Az ügyészség vezetőjét persze a honatyák választják meg. A Markó utcai törvényház folyosóin a szokásokhoz híven már közszájon forognak a szóba jöhető nevek. De egy kissé idegesebb a légkör. A szervezet azt szeretné, ha a legfőbb ügyész ügyész lenne – és nem politikus. Ugyanakkor tény az is, hogy a vezetőnek ütésállónak kell lennie, hiszen a rendszerváltozás után a legfőbb ügyésszel szemben is megadták az interpelláció jogát, annak ellenében, hogy törölték politikai felelősségét.
Az igazságszolgáltatásnak ez a fontos tisztsége is változás előtt áll tehát. Hírek szerint a koalíció az új Országgyűlés megválasztása előtt, talán már márciusban szeretne dönteni a betöltéséről.