Akárcsak a turisták, az Olaszországba érkező magyar prostituáltak is kéthetes turnusokban váltották egymást, ami számukra elég is volt ahhoz, hogy aztán akár több ezer euróval a zsebükben térhessenek vissza Magyarországra. A lányok többségének itthon tisztes polgári foglalkozása van, egyik-másik még tanul, ám a burkolt apróhirdetésként megjelent ajánlatra mégis igent mondtak. Mint azt az ügyről az elsők között beszámoló olasz La Repubblica írta, a hölgyek a „szűkös magyar fizetések mellett otthon egy év alatt sem tudtak volna megspórolni” annyi pénzt, mint odakint néhány nap alatt. Egy honi egyetemista pedig – ismerve az intézmények anyagi helyzetét – körülbelül két év alatt kap annyi ösztöndíjat, mint amennyit az amatőr prostituáltak Itáliában egy nap alatt megkereshetnek. Tarifájuk alkalmanként kétszáz és ezer euró között váltakozott, amelyből a Firenzében élő magyar madámnak száz eurót tettek le naponta. Cserébe megérkezésük után rögvest kaptak egy mobiltelefont, a róluk készült fotók pedig bekerültek egy albumba.
Az ügyről számos médium hírt adott, sajátosan alakítva a Nyugat-Európában kialakult Magyarország-képet. Az ügy pikantériája, hogy a magyarországi prostituáltak vendégkörében szép számmal találni olasz férfiakat.
A magyar szervező tevékenysége mindazonáltal már korábban szemet szúrt a hatóságoknak, ezért a madám egy időre eltűnt Firenzéből. Azt feltételezik, Bolognába tette át székhelyét, s nem kizárt, hogy ott is hálózatot szervezett. A hírügynökségek arról számoltak be, hogy bűnsegédként két olasz férfi is részt vett a vállalkozásban, közülük az egyik ingatlanügynökként a találkák helyszínének biztosításáért lehetett felelős, a másik pedig az üzletet koordinálhatta. Előreláthatóan csak őrájuk s persze a madámra vár büntetés, a vállalkozó kedvű magyar lányok jó eséllyel megússzák az elszámoltatást.
A beszámolók alapján tudni lehet azt is, hogy a prostituáltak egy budapesti reklámújságban figyeltek fel a firenzei szervezők hirdetésére, melyben hoszteszeket és kísérőket kerestek Toscanába. Hogy körülbelül ötszázan utaztak ki végül Észak-Olaszországba, az a madám feljegyzéseiből tudható, hiszen az összes lányról fénykép készült, majd adataik bekerültek az ugyancsak iparűző kerítőnő számítógépes adatbázisába. Az eset kapcsán a legfontosabb tényező mégis az, hogy senkit sem kényszerítettek olyasmire, ami ellenkezik akaratával, senkit nem bántalmaztak, mindenki nagykorú volt, s nagyon jól tudta, miért indul útnak. Igaz ez akkor is, ha a lányok egy része sanyarú anyagi helyzete miatt döntött a kéthetes kitérő mellett.
Ha felütjük valamely nagyobb hirdetési újság állásajánlat-mellékletét, némi fantáziával hamar rájöhetünk, hogy a firenzei ügy korántsem egyedi. Magyarországon ugyan törvény tiltja, hogy az újságokban nyíltan szexuális jellegű ajánlatok jelenjenek meg, az „erotikus” gyűjtőszó alá csoportosított hirdetések között mégis tucatszám akadnak a körülírás, eufemizmus eszközével élő, mégis teljesen egyértelmű utalások.
„Lakás kiadó minden hétköznap reggel 8-tól du. 5-ig. A lakás frekventált helyen van, 50 négyzetméter, könnyű és ingyenes parkolási lehetőség, szomszédoktól elválasztva. Megbízható pár csak egyedüli megbízható hölgynek!” – írta az egyik ötletes vállalkozó, akinek hirdetését az egyik legnagyobb példányszámú újság közölte a minap. Hasonló környezetben szerepelt az „olasz masszírozógépet gyakorlatban bemutatok” és az „erotikus hoszteszmunkára barátnőt keresek esti órákra” szövegű apró is. Nem a képzelet szüleménye az sem, hogy „fehérneműben takarítást, lazító masszázst nyújt Szegeden 21 éves, magas, vékony, Kleopátra-hajú lány”, s szintén az elmúlt héten jelent meg a következő: „Érett, dekoratív, intelligens hölgy erotikus munkát vállal. Egyéni kívánságok teljesítése is.” A törvényt sajátosan játssza ki, s még csak nem is finomít felhívásán az a hirdető, aki „külföldi, nem szexmentes munkára” keres lányokat „kiemelkedően magas kereseti lehetőséggel”.
Keresletben és kínálatban pedig a jelek szerint egyáltalán nincs hiány, sőt a szexpiacon immár minden egyes nemzet megtalálta a maga helyét. A hirdetésekből és a rendőrségi jelentésekből kitűnik, hogy a magyar „hoszteszeknek” Észak-Olaszországban és Svájcban van a legnagyobb keletjük, igaz, hazánk lányai gyakran tűnnek fel a spanyol éjszakai élet rengetegében is. Magyarország inkább a keletről, Romániából, Ukrajnából érkező kéjhölgyek paradicsoma, míg például a cseh lányok szolgáltatásaira leginkább Németországban, főként a két ország határvidékén tartanak igényt.
Egészen más azonban a helyzet akkor, amikor a fiatal lányoknak címzett ajánlatok valójában mást takarnak, mint amire a jelentkezők számítanak. A felszolgálókat, kísérőket, táncoslányokat kereső s biztonságot ígérő hirdetések mögött nemritkán ugyanis elvetemült nőkereskedők állnak, akik a luxuskörnyezetben, páratlan pénzkereseti lehetőségben bízó megtévesztett hölgyeket megérkezésük után nyomorúságos körülmények közé vetik, elveszik irataikat, megfenyegetik s prostitúcióra kényszerítik őket.
A kiutazás szervezői persze többnyire profik, s ameddig nem bizonyosodnak meg a jelentkező szándékairól, nem fedik fel kilétüket. Így ha valaki csak kíváncsiságból tárcsázza fel a megadott számot, illetve ír a sejtelmes drótpostára, jó esélylyel azt a választ kapja, hogy szó sincs törvénysértésről, mindössze táncoslányokat szerveznek legális külföldi szórakozóhelyek számára. „Nem kell testi kapcsolatba kerülnöd senkivel, az sem baj, ha nem vagy jó táncos, a nyelvet sem kell ismerni, a fő, hogy csinos legyél” – nyugtatják meg a kerítők a jelentkezőket, akik közül csak Magyarországról évente több ezren dőlnek be a jól hangzó ígéreteknek.
A jogvédő és emberi jogi szervezetek úgy számolják, évente a világon mintegy félmillió nő kerül a bordélyházak, az azokat irányító bűnözők fogságába. Többségük egy idő után szabadulhat, persze a beígért nagy összegek helyett csak verésnyomokat s egész életükre kiható lelki sebeket hozva haza magukkal. De még mindig ők a szerencsésebbek, hiszen rengeteg lánynak – pontos számadat nem létezik – már csak a holttestét tudják azonosítani a hatóságok. Némelyikük elmebeteg megrendelők, mások az elégedetlen futtatók áldozatai lesznek. Csak a pénz számít, így a piac egyre csak terjeszkedik, évente mintegy tízmilliárd dolláros bevételt hozva a lánykereskedők kasszájába.
A hatóságok figyelmeztetnek: gyanús, ha a hirdetés könnyű munkát ígér, nem feltétel hozzá a nyelvtudás, ha csak mobilszámot és jeligét adnak meg, nem akarnak részletes munkaszerződést kötni, vagy ha valamilyen oknál fogva a szervezők maguknál akarják tartani az érintett útlevelét.
Az észak-olaszországi magyar kerítőnővel kapcsolatba került lányoknak ismereteink szerint nem esett bántódásuk, sok pénzt kereshettek – történetük azonban éppen emiatt rendkívül veszélyes. Sokan ugyanis megnyugtató ellenpéldaként gondolhatnak az ügyre, pedig valójában kivételes esetről van csak szó. A lényeg – figyelmeztetnek a szervezetek –, hogy senki ne dőljön be az ígéreteknek, hiszen olykor épp a legártatlanabbnak tűnő ajánlatok lehetnek azok, melyek egy életre összetörhetik a naiv, hiszékeny fiatal lányok álmait.
origo.hu
Megtámadtak egy kisgyereket a játszótéren, „cigányzabot” nyomtak le a torkán
