László megszabadítása

Kézzel írott magyar történelem címmel középkori oklevelek láthatók az Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Könyvtárában. Az 1561-ben alapított Egyetemi Könyvtár és a csaknem ötvenéves Egyetemi Levéltár a nemzeti kulturális örökség különösen értékes 269 darab dokumentumából több mint hetvenet mutat be a nagyközönség számára. A rendezvény május 20-ig tekinthető meg.
A hazánk második legértékesebb gyűjteményével rendelkező Egyetemi Könyvtárban nagy átalakítást hajtanak végre, amelynek során kiválogatták az 1801 előtti időszakból fennmaradt legrégebbi anyagokat. Emellett a korábbi nagy olvasóteremből kiállításoknak, konferenciáknak otthont adó díszterem válik. Itt a modern könyvállomány helyébe XVIII. századi kötetek kerültek, amelyek tovább növelik a Lotz Károly freskóival díszített helyiség értékét. Így igazán impozáns környezetben tekinthetők meg az egyedülálló értéket képviselő középkori oklevelek. A kiállítás egyediségét jelzi, hogy ennyi Mohács előtti eredeti oklevelet – főként állományvédelmi okokból – ritkán állítanak ki.
A gyűjtemény különlegességei közé tartozik IV. Béla három oklevele. A legrégebbi, amely még a tatárjárás előtti időszakban, 1240-ben keletkezett, András országbíró ítéletlevelét erősítette meg királyi függőpecséttel ellátva. Az Árpád-korból IV. (Kun) László oklevele is látható. A XIII. századból származó latin írást a sok rövidítés ellenére is jól olvashatjuk. Az Anjou-kori királyi oklevelek már más típusú – gótikus – írásokat tartalmaznak. Ezt ismerhetjük fel Károly Róbert, Nagy Lajos és a rövid ideig uralkodó első magyar királynő, Mária oklevelein. Zsigmond díszes, királyi nagypecséttel ellátott oklevelében az írások formai jellemzői is jól követhetők a királyi címektől a dátumig. Zsigmond oklevele mellé került az első Habsburg uralkodó, Albert, majd az őt követő I. Ulászló és V. László királyok egy-egy oklevele. A magyar királyság középkori történetének utolsó nagy korszakát a Hunyadi család neve fémjelzi. Megismerhetjük Hunyadi János 1451-ben kelt, László kiszabadításáért segítséget kérő levelét, továbbá Szilágyi Erzsébet levelét, amelyben az óbudai mészárosoknak megparancsolta, hogy Szent Klára apácáinak háromszáz fontot fizessenek a jó faggyúból. Természetesen Mátyás király oklevelei sem hiányozhatnak a Hunyadiak iratai közül. A királyi oklevelek sorát a Jagelló-ház zárja II. Ulászló, Anna királyné és a mohácsi csatában elhunyt II. Lajos írásaival.
A középkori oklevélkiadás szempontjából fontos szerepük volt a hiteles helyeknek. Ilyenek voltak a püspökségek székhelyén működő székeskáptalanok, a további fontos városokban működő társaskáptalanok és a szerzetesi kolostorokban kialakult konventek. Magyarországon mintegy ötven hiteles hely működött 1526 előtt. A kiállításon nyolc hiteles hely – a pozsonyi, a nyitrai, az esztergomi, a győri, az egri és a váradi káptalan, továbbá a leleszi és a kolozsmonostori konvent – oklevelei láthatók.
Az oklevelek egyik legértékesebb része az eredeti pecsét, amely a hitelesítés funkcióját töltötte be. A függőpecsétek sok esetben elpusztultak, elvesztek. A két egyetemi közgyűjtemény azonban szerencsésnek mondhatja magát, hiszen az oklevelek számához mérten viszonylag sok függőpecsét maradt meg. A királyi oklevelek közül a Zsigmondtól származó adománylevél függőpecsétje a legkülönlegesebb. Ez a kétoldalas királyi nagypecsét hitelesítette a királyi birtokadományt. Érdekesek a pápai okleveleken található bullák, vagyis fémpecsétek is. Ezek fekete ónból vagy ólomból készültek, egyik oldalukon Szent Péter és Szent Pál stilizált arcképe, a másikon pedig a pápa neve látható (VI. Kelemen, VI. Ince, XI. Gergely). A pápai követek és küldöttek pecsétjei azonban ettől eltérő színes, ovális vagy cipó alakúak voltak. De nem csak pecsétekkel hitelesíthették az okleveleket. A magánjellegű iratok megszerkesztője és hitelesítője a jogi végzettséggel rendelkező közjegyző volt. A közjegyzői okleveleket nem pecséttel hitelesítették, hanem egyedi rajzzal, amelyet természetesen csak az adott közjegyző használt.
A kiállításon a már említettek mellett megtekinthető a megyei közigazgatás, a városok és a világi nagybirtokosok – köztük két nádor – okleveleinek néhány darabja is. Ez utóbbiak között található egy egyszerű, fekete rányomott gyűrűs pecséttel hitelesített ispáni oklevél. A megyei oklevelek csoportjában pedig látható egy kicsi, szabálytalan pergamendarabra írt bírói jelentés. E két oklevél szép példája annak, hogy milyen becsben tartották az adott korban az oklevelek formai kellékeit, hiszen a drága pergamen minden darabját felhasználták, és egyszerű pecséttel is hitelessé vált a kiadott írás. Nemcsak oklevelek, hanem iratok is helyet kaptak a kiállítás anyagában. Ezek formailag kevésbé látványos, azonban fontos történeti források, közöttük olyanok is szerepelnek, amelyek 1522-ben segítséget kértek a török veszély ellen.
A kiállításnak köszönhetően bepillantást nyerhetünk a középkori Magyarország gazdag írásbeliségébe, megismerhetjük az oklevelek jellegzetességeit. Ezek az írások nemcsak tartalmilag érdekesek, hanem esztétikai értelemben is óriási értéket képviselnek.