Amikor elkezdődött a kisgazdapárt széthullása, ön azt mondta, hogy Torgyán Józsefet a baloldal küldte.
– Állandóan kommunistázott. Ki a kommunistákkal, le a bolsevistákkal! – harsogta. Ezek nyilvánvaló jelek voltak, utaltak a megosztás szándékára. Ha Torgyán ezt komolyan gondolta, akkor miért nem hangoztatta korábban? Sokan elmondták már, hogy az MSZMP, azaz az elődpárt elküldte beépített embereit a szervezkedő történelmi pártokba. Már az gyanús volt, hogy Torgyán József első támogatói közé tartozott például Nikházi, a cigarettaügyben elhíresült személy, Nagy Imre, a KISZ KB volt főtitkára, későbbi sikeres üzletember vagy Kocsis András, egy baloldali gazdag vállalkozó, több részvénytársaság tulajdonosa. A Kádár-rendszer volt prominensei támogatták Torgyánt, s amikor 1991 áprilisában puccsal átvette a hatalmat, a Szoboszlai utcai székházban rögtön maga mellé vette Nagy Imrét, Kocsis Andrást, Bányász Rezsőt, a Munkáspárt későbbi tagját és Kapolyi Lászlót. Ebből vajon mire lehetett következtetni?
– Ön 1937 óta tagja a Független Kisgazdapártnak. Mindig a föld közelében élt. Volt agronómus és a kisharsányi termelőszövetkezet elnöke. Benne élt a falu világában. Nem tudta megakadályozni, hogy ne így történjék?
– Soha nem volt természetem az agresszivitás, az agyafúrtság, mindig egyenes, őszinte ember voltam. Tudom, ez a politikában nem elég. Ott nem kell szégyenlősnek lenni, hazudni kell, ahogyan a politikus érdekei kívánják, ma így, holnap úgy. Torgyán ezt csinálta. Elámult az ember a bődületes szamárságokon, amiket mondott, és az egyszerű emberek ezeket elhitték. Vissza a földet! – hirdette, és látványosan cövekeket vert a földbe. A parasztemberek meg azt mondták: ez a mi emberünk! Rólam azt állította, hogy mivel téeszelnök voltam, nem akarom visszaállítani a földtulajdont. Persze ez nem volt igaz.
– Jobban hittek a városi ügyvédnek?
– Igen, eleinte jobban hittek a földművesek neki, mint nekünk, a parasztvezetőknek, például Tóth Imrének, Kovács Lászlónak és Kovács Bélának. Miután Torgyán József ezek után mellettem lett társelnök, járni kezdte a megyéket, aláírásokat gyűjtött ellenem, hogy a kisgazdák követeljék a leváltásomat, legyen ő a teljes jogú elnök. Közben Antall József miniszterelnök 1991. május 31-én átadta az átvilágítási igazolásokat a kisgazdáknak. A borítékügy botrányt kavart, mert kiderült, hogy Torgyán József Szatmári Lajos néven szerepelt az ügynöklistán. Átvilágításának eredményét tagadta, majd később úgy állította be, hogy áldozat, így akarják lejáratni. A tömeges aláírásokra hivatkozva Péter és Pál napjára, 1991. június 29-re összehívta az FKGP nagyválasztmányi ülését. Előző este a pártvezetők, a fegyelmi bizottsági tagok a lakásomon gyűltek össze, hogy megbeszéljük a tennivalókat. Az a döntés született, hogy a kisgazdák tájékoztatására én olvassam fel az átvilágítás történetét. Nem tartottam jó ötletnek, mást javasoltam a megszólalásra, hiszen az elnökségért folyt a harc, és én még elnök voltam. Erre vezetőtársaim azzal vádoltak, hogy gyáva vagyok. Elöntötte a vér a fejemet: „Szerintetek én vagyok gyáva, aki az ávósok barlangjában, amikor kihallgatás helyett verni kezdtek, a szemükbe mondtam, hogy szadista állatok vagytok?!” De aztán mégis kötélnek álltam.
– Mi történt a nagyválasztmányi ülésen?
– A sejtésem bevált, a hangulatot már előkészítették bekiabálásokkal, nem tudtam befejezni a mondandómat. Majdnem tettlegességre került sor, amikor egy torgyánista küldött, Jónás Imre kicsavarta a mikrofont a kezemből. Györgyi Árpád, az ellenőrző bizottság elnöke pedig kimondta a gyűlést szervezők szavait: „Nekünk Torgyán kell, akár III/III-as volt, akár nem!” Felszólítottak, hogy mondjak le, mire kijelentettem, hogy ezt nem teszem, ugyanis a pártalkotmány szerint december 15-ig szól a megbízásom. Látva az ellenem felhergelt embereket, elhagytam a kisgazdaszékházhoz méltatlan gyülekezetet. Ebben az a meggondolás is vezetett, hogy jelenlétemmel nehogy legalizáljam későbbi döntéseiket. Kenyeresné még az ajtónál az arcomba sziszegte: szégyelljem magam. Erre szomorúan válaszoltam: „Igaza van, asszonyom, maguk miatt valóban nagyon szégyellem magam.” Ezzel összedőlt bennem a kisgazdapárt iránti feltétlen, őszinte lángolás. Akkor már ötvennégy éve voltam tagja az FKGP-nek, és mindaz, ami történt, párttagságom arculütése, megalázása volt. Keserűen vettem tudomásul, hogy egy III/III-as, alias Szatmári Lajos, a dörzsölt rózsadombi ügyvéd kellett a kisgazdáknak. Távollétemben leváltottak, Torgyán lett az elnök, felfüggesztette a kisgazda miniszterek, államtitkárok tevékenységét, és 1992 februárjában törvénytelenül kizárta a pártból a kisgazda harminchatokat, ezenfelül legalább tízezer kisgazda esett áldozatául az országos tisztogatásnak. Rémálomnak is szörnyű volt. A média, mint mindig, a szenzációt, a botrányt kereste. Sztárt csináltak Torgyánból, aki a baloldal helyett elvégezte a koalíció bomlasztását.
– Mi volt a titka Torgyán Józsefnek?
– Nehéz megmondani. Hazudozó, felelőtlenül ígérgető ember volt. Sok parasztember hitt neki. Ómolnár Miklós már 1992-ben megírta a valóságot a Torgyán a kapuk előtt című helyzetfeltáró könyvében. E könyv minden sora vádirat volt a rendszerváltás idejéből egy olyan személyről, akit bár sosem ismert volna meg a kisgazdapárt és a politikai közélet. Hogy minden sora igaz, arra bizonyíték, hogy a „jog kiváló tudora” nem tett feljelentést. Torgyán ellen semmit nem tudtunk tenni, mert nyolc évig elhúzódott a bírósági ügyünk. Felmentünk a tárgyalásra Pestre, de nem jelent meg, így elnapolták. Nem ért rá, vagy orvosi igazolást küldött, hogy beteg. Ezzel csak a kisembert lehetett szédíteni, mert a nagy hamiskártyások úgy játszottak velünk, ahogy akartak. Végül csak 2000 áprilisában mondta ki a Legfelsőbb Bíróság az 1992-es kizárásunk törvénytelenségét.
– Közben az FKGP történetét sorozatos botrányok övezték. Még 1998-ban rövid időre felragyogott a csillaga, de aztán 2002-re sikerült lesüllyeszteni egy százalék alá. Mi állt ennek a hátterében?
– Változatlanul fenntartom a véleményemet: Torgyán József beépített ember volt, azt a feladatot kapta, hogy szétverje a történelmi kisgazdapártot. Azzal, hogy kivitte a koalícióból, Antallt hátba szúrta. Féltettem Orbán Viktort is, hogy Torgyán ugyanazt fogja csinálni a Fidesz-kormánnyal, mint tette az Antall-kormánnyal. Félelmeimet megírtam Boross Péter volt miniszterelnöknek, Orbán főtanácsadójának. Szerencsére nem sikerült ugyanazt meglépnie, de a gödi szilveszterezéskor csak kizárta a kisgazdafrakció legfontosabb embereit, majd azok kizárták őt és az embereit, egyszóval a végzet beteljesedett. Megjátszotta az ártatlant, akit alaptalanul vádolnak az FKGP szétverésével. Később lefogták Szabadit, az államtitkárát, Torgyánt menesztették, aki ezután elszaladt az MSZP-hez és az SZDSZ-hez azzal, hogy őt a Fidesz tette tönkre. Holott ő akarta ledarálni a Fideszt különböző ármánykodásokkal. Megjegyzem, ennek voltak előzményei, hiszen Torgyán már 1993-ban felajánlkozott Horn Gyulának, hogy működjenek együtt. Lassan minden kiderül.
– Tehát 2000-ben a Legfelsőbb Bíróság megállapította a törvénytelenségeket. Voltaképpen maga lett újra az elnök.
– Nem vagyok elnök, parasztember vagyok. Főleg a dunántúli és csongrádi kisgazdák javaslatára 2000. október 12-én megalakítottuk az 1930–2000 Kisgazdapártot. Vidéken próbáltuk erősíteni a szervezetünket azzal a céllal, hogy az anyapártba visszakerüljünk, de be kellett látnunk, hogy pénz és a sajtó támogatása nélkül ez nem megy. Ezek hiányában a legszebb elképzelések is elhalnak, de a fővárostól való távolság is hátrányt jelentett. Summázva a helyzetet: a Független Kisgazdapártnak vége van. Torgyán még egy ideig ragaszkodott a hőn szeretett elnöki székhez, míg végül a Belgrád rakparti főhadiszállás is elúszott. Nem az a tisztem, hogy ítéletet mondjak Torgyán és vazallusai fölött, azt elvégzi majd a történelem, de az biztos, hogy Torgyán a nagy múltú párt Nérója lett.
– Kisharsányban megjelent önéletrajzi könyve Sáros kerék címmel. Miért sáros ez a kerék?
– Mert olyan, mint a paraszti élet. A kerék a paraszti élet szimbóluma. Jó tanulóként végeztem el a négy polgárit. Egyes volt a legjobb jegy, négyes a szekunda. Én egyest vittem haza. Édesapám megkérdezte: „Kis szolgám – ez volt kedvenc szavajárása –, hogyan döntöttél? Tanulsz-e tovább, mennél-e a nagykőrösi tanítóképzőbe?” Ez a tanítóképző a reformátusoknál fogalom volt a múlt század elején, egészen az egyházi iskolák államosításáig. Persze, hogy szerettem volna odamenni. De figyelembe kellett vennem, hogy édesapám egyre gyengébb lett. Az első világháború után a háromévi szibériai fogság tönkretette a veséjét, s ezzel járt a magas vérnyomás, amire a harmincas években nemigen volt orvosság. Azt válaszoltam neki, hogy itthon maradok parasztnak. Felcsillant a szeme: „Jó, hogy így döntöttél, kisfiam, de sose felejtsd el, a paraszt olyan, mint a sáros kerék, amire ránehezül a rakomány terhe, panaszkodni nem ér rá, legfeljebb kissé nyikorog-csikorog, ha kenetlen. És a sáros kerék mindig alul van. Ilyen a paraszti élet is. De a paraszt független és úr a magáéban!” – fejezte be magyarázatát édesapám, és megsimogatta a fejemet. Otthon maradtam tehát a negyvenhét hektáros családi birtokunkon. Volt mit tenni a szőlőben, a szántón, az állatok körül. Hát ezt a földszeretetet, ezt a fajta gondolkodást, ezt a paraszti életmódot kellett széttörniük Rákosiéknak, hogy megszűnjön a paraszti függetlenség, a paraszti önállóság.
– Ezt a dolgos világot, a földtulajdon szentségét akarták visszahozni a rendszerváltással?
– Sajnos csak félig sikerült. Mi a teljes reprivatizációt akartuk. A nagyobbik koalíciós partner, az MDF mutatkozott a leginkább aggályoskodónak. Amikor szóba került, Antall József miniszterelnök megkérdezte tőlem: meddig menjünk vissza a tulajdonrendezéssel? A majtényi kuruc fegyverletételig? Nem – mondtam én a kormányülésen többször is –, a földreformot szentesítette a 45/600. számú tervtörvény, annak végrehajtásáról 1947. december 31-ig rendelkezett. Ez lehet a kiindulási alap. Ezt már eldöntötték őseink. Aztán az Agro Szállóban zajlottak a megbeszélések, az egyeztetések, ott kirajzolódott, kik akarják és kik nem akarják rendezni ezt a nagyon fontos kérdést. Mindenesetre ekkor történt a kormányban a Matolcsy György miniszterelnöki államtitkár által benyújtott javaslat tárgyalása, amely a budapesti vendéglátóegységek tulajdonát kívánta rendezni. Utólag visszagondolva jogi magyarázkodással az történt, hogy a volt tulajdonosok hátrányosabb helyzetbe kerültek, mint a használók, a bérlők. Megtörtént az igazságtalanság: a „jogszerűség” nevében nem az eredeti tulajdonosok, hanem a bérlők lettek az új tulajdonosok. Ez volt a privatizáció. 1990. július 10-én mint a Független Kisgazdapárt elnöke nyilatkozatban tiltakoztam a tervezet ellen, hogy az nem követhető eljárás, nem volt róla koalíciós egyeztetés. Vagy negyvenezer üzletet, vendéglátóegységet és szolgáltatóvállalatot kívánt előprivatizálni a tervezet, amellyel nem értettünk egyet. Hasztalan tiltakoztunk. Döntés született a végrehajtásról.
– Ezzel visszaléptek?
– Nem. Antall József alkotmánybírósági állásfoglalást kért. De az Alkotmánybíróság visszautasította a kisgazdapárt tulajdonrendezési, reprivatizációs törvényjavaslatát, hivatkozva az október 2-i kormánydöntésre, amely a Matolcsy-féle privatizációs gyakorlatot hagyta jóvá. Ezzel a reprivatizációs álmunknak vége szakad.
– Van jövője a falunak?
– A fiatalok menekülnek a faluból, irtóznak a mezőgazdaságtól. Hívő ember vagyok, sohasem tagadtam. A református egyházi életben voltam zsinati tag, a presbiteri szövetség elnöke, a Baranya megyei egyház gondnoka is. Nem hiszek a véletlenekben. Az én életem annak a bizonyítéka, hogy van valami felső erő, amely kihúzza, talpra állítja az embert a legnehezebb helyzetekből, akár a munkaszolgálatból is. Velem ez többször megtörtént. Egyszer kikerül a sárból a kerék. Miért jobbak a finn vagy a dán parasztok a magyar parasztnál? A mezőgazdasági termelőre kiemelten vigyáznak minden nyugati országban, ez az ágazat az ország fundamentuma. A gazda, a paraszt termeli meg a népnek az élelmet. Hátha egyszer megértik ezt itthon is! De addig nem, amíg nem lesz rend az országban. Itt mindent összekuszáltak, nincs a bűnökért felelősségre vonás, minden megy a régi vágányon. Ez a baj. Agyő, gyerekek! – ennyit tudok mondani.
origo.hu
Megtámadtak egy kisgyereket a játszótéren, „cigányzabot” nyomtak le a torkán
