„A kilencvenedik születésnapomra azt az ajándékot találtam ki magamnak, hogy egy szűz kamasz lánnyal töltök egy szenvedélyes éjszakát” – ezzel a mondattal kezdődik a Nobel-díjas Gabriel García Márquez új regénye, amelynek már a híre is felborzolta a kedélyeket hazájában. Mindig ez történt a világirodalomban, ha valaki tabu témát pendített meg, gondoljunk csak Nabokov Lolitájára vagy D. H. Lawrence Lady Chatterleyjére. García Márquez esetében, aki tíz éve nem írt regényt, a várakozás többszörösen felfokozott volt. De csalódni fognak azok, akik valamiféle öregkori szexuálpatológiai kitárulkozásra számítanak, mert semmi ilyesmit nem találnak ebben a kis kötetben. Otrombaságot végképp nem. Azok viszont, akik írásművészetéért, mesélőtehetségéért, emberszeretetéért kedvelik a kolumbiai írót, most is elnyerik méltó jutalmukat Székács Vera szép fordításást olvasva.
García Márquez szeretni képtelen főszereplőjének olyan életkorban kezdődött el új élete, „amelyben a halandók többsége már halott”. Fél évszázada írja lankadatlanul vasárnapi tárcáit, zenei és színházi krónikáit a lapokba. Az íráson kívül világéletében nem volt más foglalkozása, de a prózaíráshoz se tehetséget, se elhivatottságot nem érzett, a drámai szerkesztés szabályairól halvány fogalma sincs. „Szürke közlegény, dicsőség és érdemrendek nélkül”, aki semmit sem hagyna az utókorra, ha nem történtek volna meg azok az események, amelyeket a mából visszanézve megpróbál majd leírni „ebben a nagy szerelmet felidéző megemlékezésben”. A könyv lapjain valóban egy nagy szerelem, az utolsó szerelem története bontakozik ki úgy, hogy közben szinte tapintható közelségbe kerül az a környezet, amelyben a regény játszódik. A helyszín egy fülledt karibi kisváros, ahol némi izgalmat csak a nyilvánosház jelent, amelynek udvara a hatalmasságok Árkádiája. A Madame, Rosa Cabarcas készségesen felhajtja – persze jó pénzért – a megrendelt szűz lányt, fel is készíti annak rendje-módja szerint, de minden másként történik, mint várható volna. A szatírnak gondolt férfi azt találja meg, akit nem keresett, de akire egész életében vágyott.
Az öregség és a gyötrelmekkel teli, mégis megváltó szerelem pasztellszínekkel megfestett képe ez a regény. Halk búcsú az élettől és mindentől, ami szép ezen a hazugságokkal teli világon. Felismerése annak, hogy „az élet nem olyasvalami, ami úgy úszik tova, mint Hérakleitosz hömpölygő folyója”. Létezik valóságos élet, amelyben megmenekülhet a szív, mert „arra ítéltetett, hogy jó szerelembe haljon bele… bármelyik nap boldog agóniája után”.
(Gabriel García Márquez: Bánatos kurváim emlékezete. Magvető, Budapest, 2005. Ára: 2490 forint)
origo.hu
Párkányi fürdő: Eredményre jutott a szlovák közegészségügyi hivatal az agyevő amőba által fertőzött fiú ügye kapcsán
