Pluszfeladat

K Ö N Y V E S H Á Z

A közművelődési könyvtárak használói, az olvasók nagy része számára valószínűleg rejtve maradnak azok a feladatkörök, amelyeket ezek az intézmények a könyvkölcsönzésen kívül ellátnak. Elmegyünk a legközelebbi Szabó Ervinbe, hogy hozzájussunk egy-egy könyvhöz; esetleg meglátogatjuk valamelyik rendezvényét a könyvtárnak – ha van, de eszünkbe sem jut, hogy milyen hatalmas szerepe lehet(ne) minden egyes közművelődési intézménynek a szociális feszültségek enyhítésében, a társadalmi szegregáció felszámolásában. Sokan közülünk úgy gondolják, hogy a könyvtár a tudás, a kultúra közvetítője, vagyis az információé, amely egyre nagyobb hatalom. És miért éppen a leszakadt társadalmi rétegek irányába áramolna a hatalmat jelentő tudás?
Akár tetszik, akár nem, a könyvtáraknak nemcsak számolniuk kell a legsajátosabb társadalmi igényekkel, hanem megfelelő válaszokat is találniuk kell rá. A fűtött könyvtárakba télen hajlék nélkül maradt emberek térnek melegedni, elmagányosodott idősek nyitnak be pusztán néhány jó szóért, olykor a szülői felügyelet híján utcán csavargó gyerekek is a könyvtárban kötnek ki.
És tulajdonképpen ez a szerencsés eset. A könyvtárak hatalmas felelőssége, hogy megfelelő olvasmányhoz és ezáltal pozitív élményekhez juttassák azokat, akik betérnek. De sokkal többen vannak a távol maradók. És számukra is lenne üzenetük, irányukba is lenne tennivaló. Segíteniük kell a lemorzsolódottaknak is, akik épp szociális rászorultságuk okán nem jutnak el a könyvekig, az olvasásig, s akik épp a könyvtől, könyvtártól való távolmaradással termelik újjá lemaradásukat. A tartós megoldást, a felzárkózást nem az alkalmanként adott segélyek folyósítása jelenti – ezekre is szükség van, hiszen akár életet is menthet a támogatás –, hanem a beilleszkedés, a szocializáció elősegítése, amihez elengedhetetlenül fontos az olvasás. Ráadásul egy-egy közkönyvtár még az identitás megerősítését is hatékonyan szolgálhatja, ha megfelelő különgyűjteményt alakít ki – például cigánysággal kapcsolatos, a cigányság kultúrájáról szóló olvasmányokból. A többségi társadalmat a kisebbség megismerésében segíti az ilyen állományrész; a kölcsönös ismeretek csökkenthetik a tudatlanságból és előítéletekből származó feszültségeket.
Hatalmas tehát a feladat, amelyre – többé-kevésbé önhibájukon kívül – csak kismértékben készültek fel a közkönyvtárak. Szinte beláthatatlanul sok a tennivaló. Erről és ehhez hasonló kérdésekről, a közkönyvtáraknak a cigányság kulturális beilleszkedésében betöltött lehetséges szerepéről olvashatunk kilenc tanulmányt a közelmúltban Nagy Attila és Péterfi Rita szerkesztésében megjelent A feladatra készülni kell című kötetben.
(A feladatra készülni kell. A cigányság kulturális beilleszkedése és a közkönyvtár. Szerk.: Nagy Attila és Péterfi Rita. Országos Széchényi Könyvtár – Gondolat Kiadó, Budapest, 2004. Ára: 1000 forint)