Százból 34 baba nem házasságból születik

Minden eddiginél több gyermek született 2004-ben házasságon kívüli kapcsolatban élő szülőktől – derül ki a Központi Statisztikai Hivatal adataiból. Tavaly az újszülöttek harmincnégy százalékának nem jelent meg az anyakönyvvezető előtt az édesanyja és az édesapja.

Az 1850-es évek első felében az újszülöttek három-négy százalékának nem éltek házasságban a szülei. Az ilyen kapcsolatból világra jött gyermekeket akkor még „törvénytelen szülötteknek” nevezték. Ezt követően egyre gyakoribbá vált a házasságon kívüli szülés – derül ki Kamarás Ferenc demográfus, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) főtanácsadójának elemzéséből. Az 1920-as évektől hosszú időn át 7–9 százalék között stabilizálódott a „törvénytelen” gyermekek aránya (kisebb emelkedés csak a háborús években mutatkozott).
A múlt század első felében az elemzők a városi életmódot tekintették az erkölcstelenség s így a törvénytelen születések melegágyának. A városokban átlagosan 13,8 százalékra, míg Budapesten 27,4-re emelkedett a házasságon kívüli szülések aránya (ez utóbbi közel 100 évvel később, 1995-ben is csak 26,9 százalék volt). A vármegyékben ellenben az újszülötteknek mindössze 8,2 százalékuk volt „nem törvényes eredetű”. A fővárosi magas arányoknak többek között az a magyarázata, hogy az ország legkülönbözőbb vidékeiről, a falvakból tömegesen szegődtek el cselédlányok a városokba, főként a fővárosba – vélekedett Kamarás Ferenc. Közülük, azaz a tapasztalatlan fiatal leányok seregéből került ki a házasságon kívül szülő nők jelentős hányada. Az első világháború utáni többéves átlag alapján az „egyedüliként” szülő nők közül majdnem minden negyedik – évente mintegy 4500 személy – a háztartási alkalmazottak, azaz a cselédek közül került ki. Másként megfogalmazva, a statisztikai adatokból az is kitűnik, hogy a házi cselédek 86 százaléka házasságon kívül hozta világra gyermekét. A szakember azonban felhívta a figyelmet arra is, hogy az akkori városi élet nyomorúsága sokszor kényszerített olyan együttélésre, amely családi élet volt – igaz, a törvényesítés és a vallási áldás nélkül –, de amelyet később akár törvényileg és egyházilag is szentesítettek.
Nem csak azt lehet megállapítani, hogy a városokban – főként a fővárosban – magasabb a házasságon kívüli születések aránya, mint a kisebb településeken. Vallási hovatartozás szerint is jelentősek a különbségek. A hitfelekezetek szerinti első összefoglalók az 1800-as évek végén jelentek meg. Ezek szerint a legmagasabb a nem törvényes szülöttek aránya a görögkeletieknél (9,2 százalék) és az unitáriusoknál (11,5), míg a legalacsonyabb az ágostai (6,1) és az izraelita (5,2) hitfelekezetekhez tartozóknál. Azok, akik vallásuk miatt nem válhattak el, gyakran ahhoz az eszközhöz folyamodtak, hogy áttértek oly egyházba, amely megengedte híveinek a házasság felbontását. Ez magyarázza a protestáns és különösen az unitárius egyházba tartozók feltűnően magas elválási arányát. Ugyanez a magyarázata annak is, hogy főleg azokon a helyeken volt magas a házasságon kívüli szülés, ahol az említett felekezetekhez tartozók éltek többségben. A törvénytelen leszármazásnak e megoszlása azonban nem alkalmas arra, hogy egész vidékek közerkölcsi állapota felett ítéletet mondjunk – hívták fel a figyelmet már a korabeli szerzők is.
Visszatérve az adatok alakulására. Az 1950-es évek végén öt százalék körüli szintre esett vissza a házasságon kívüli születések aránya. Ez feltételezhetően nem az erkölcsök változásának, hanem a fogamzást akadályozó szerek elterjedésének és a magzatelhajtásoknak a következménye.
Az 1970-es évek végétől azonban folyamatos és dinamikus az emelkedés. Ebben már jelentős szerepet játszik a házasságkötési kedv lanyhulása is (az 1970-es évekhez képest 2004-re több mint ötven százalékkal csökkent a házasságkötések száma). A szakértők keresik a magyarázatot, vajon mi eredményezte a házasodási kedv visszaesését és a válások arányának növekedését. Jelenti-e mindez a házasság jelentőségének csökkenését? A házasságok bomlékonysága mennyiben tulajdonítható a felbontást nehezítő külső akadályok gyengülésének, a válás elfogadottságának, és mennyiben jelzi a házasságok belső tartalmának, minőségének megváltozását? – ezekre a kérdésekre próbálnak választ találni. A társadalmi változások az emberek értékrendjére, szemléletmódjára is hatással voltak. Változott a házasság megítélése – ez biztos. Korábban devianciának minősítették a válást vagy a házasságon kívüli szülést, ám ez a vélekedés mára elhalványodott. Spirálfolyamat bontakozott ki, mert minél gyakoribb ez a jelenség, annál megszokottabb lesz, így a társadalom egyre elnézőbb ezzel kapcsolatban, ami tovább erősíti a trendet.
A házasságon kívüli szülések aránya 2004-re soha nem látott szintet ért el. Tavaly az újszülöttek 34 százalékának nem jelent meg az anyakönyvvezető előtt az édesanyja és az édesapja – derül ki a KSH összesítéséből.
Az ilyen párkapcsolatból született gyermekek magas aránya egyébként nem magyar sajátosság. A skandináv országokban, Franciaországban, Nagy-Britanniában sokkal több újszülöttnek nem léptek frigyre a szülei. A most csatlakozott EU-tagállamok között is akad, amelyben magasabb az arány a mienknél. Ilyen például Észtország, Lettország vagy Szlovénia. Ritka viszont a házasságon kívüli szülés Cipruson és Lengyelországban.