Szent György-nap Túrmezőn

Most lesz szombaton, mert a horvát naptár szerint ez a tavaszköszöntő jeles nap április 23-ra esik. Készülnek már a Szent György- járásra az idevalósi fiatalok. Vidám menetben énekelve, ajándékot gyűjtő kosárral fogják körbejárni a környék településeit.
A nyolcvanas évek végén elevenítették föl ezt a titói Jugoszláviában feledésre ítélt régi népszokást, amelyből mára ezreket vonzó látványosság lett. Ünnepi misével kezdik a napot abban a faluban, mely a nevét is a római mártír György vitéztől kapta, este pedig Lukavec híres váránál látványos tűzgyújtással fejeződik be az eseménysorozat.
A XXI. század magyarjának meg kell magyarázni, hol van Túrmező (horvátul Turopolje). Nem így volt a reformkorban, hiszen a Zágráb szomszédságában (a Száva és a Kupa között) található kistáj, közelebbről pedig az itteni nemesi közösség, fontos szerepet játszott történelmünkben. A kollektív nemességgel bíró túrmezeiek közül kerültek ki a horvát száborban a magyar–horvát államközösség elkötelezett hívei. Magyarosnak tartott atillában jelentek meg a zágrábi megyegyűlésen; s attól sem riadtak vissza, ha bajuszt kellett akasztaniuk (akár a tettlegességig menően) az illír párt híveivel. Az ellenségem ellensége a barátom elv alapján tartotta őket szövetségesének a korabeli magyar reformellenzék. Az egyoldalú horvát nemzeti szemlélet pedig a magyarón (magyarbarát, renegát) bélyeget sütötte rájuk. 1848-ban Josipovich Antal volt a nemesi közösség keménykezű vezetője, s ő kereken megtagadta Jellasics bánnak az engedelmességet. A magyar kormány oldalára állt, az országgyűlésben Zágráb megye főispánjaként és a túrmezeiek képviselőjeként foglalt helyet. A szabadságharc leverése után először halálra ítélte az osztrák haditörvényszék, de megkegyelmeztek neki: tízéves börtönbüntetést kapott, csak 1860-ban térhetett haza. Igazán rászolgált arra, hogy emlékét számon tartsuk. Napjainkban már horvát megítélése is árnyaltabb, miként Túrmező életrajzi lexikonjában (1996) olvashatjuk. A közös múltat nem a nacionalizmusok szemüvegével kell szemlélni. A magyar–horvát unió hagyományát manapság a Dráván túl pozitívan értékelik.
Természeti szépségekben és építészeti emlékekben gazdag ez a vidék, barokk fatemplomai és kápolnái messze földről vonzzák a látogatókat, csakúgy, mint a szintén pompás ácsmunkáról tanúskodó falusi udvarházak vagy Velika Gorica városának múzeuma, a nemesi közösség egykori székháza.