Nem minden érintett van elragadtatva, amikor éppen építkezni szeretne, és a munkálatok megkezdése előtt régészek, geodéták, restaurátorok és műszaki rajzolók csapata lepi el a földjét, és mentik azokat a történeti emlékeket, amelyeket az építkezés megsemmisítene. Annak pedig általában még kevésbé örülnek, hogy a nem kívánt munkálatok költségét nekik kell megfizetniük. Annyi különbséggel, hogy a fenti eljárás csak a régészetileg védett lelőhelynek minősülő területeken kötelező. Ez a feltétele ugyanis az építési engedély kiadásának. Ráadásul a földben talált régészeti emlékek az állam tulajdonába kerülnek.
Budapest területének kevesebb mint a fele számít régészetileg védett lelőhelynek. Főleg a budai oldal rejtegethet még értékes leleteket a felszín alatt (például Aquincum, Albertfalva vagy a Vár), hiszen a római korban és a középkorban is ez a terület volt sűrűbben lakott. Pesten elsősorban az egykori városfalon belüli részek, a mai Károly körút–Múzeum körút (közkedveltebb nevén a Kiskörút) vonala és a Duna közötti terület érintett. Védett lelőhelynek számít például a Margitsziget is, ahol az úszó Európa-bajnokság miatt kibővítésre váró Hajós Alfréd uszoda egy részét is átvizsgálják majd a régészek.
A fővárosi védett zónákban a földfelszín megbolygatásával járó építkezésekhez a hatóság csak akkor járul hozzá, ha előzetesen a Budapesti Történeti Múzeum (BTM) szakemberei átvizsgálták a területet, és műemlékektől, műkincsektől mentesnek találták azt. Tavaly több mint száz ilyen föltárást végeztek a régészek.
Bodó Sándor, a BTM főigazgatója lapunknak elmondta: tevékenységüket a kulturális örökség védelméről szóló 2001-es törvény szabja meg. Az építtető vagy az egész földmunkával érintett telekrész föltárását rendeli meg a múzeumtól, aminek gyakran jelentős a költsége, vagy csupán próbaföltárást végeztet. Utóbbi olcsóbb és gyorsabb, de ha leletre bukkannak, utána a múzeum köteles az egész területet föltárni. Így a munka összességében több időt és pénzt emészthet föl – hangsúlyozta Bodó Sándor. Ugyanakkor sokan nincsenek tisztában azzal, hogy nem kötelező a teljes föltárást választani. Például egy építtető társaság vezetője lapunknak elmondta: először egy 18 millió forintos ajánlatot kaptak a történeti múzeumtól, majd azt – mivel sokallták az összeget – lealkudták kilencmillióra. Ezért a summáért 16 ember dolgozott volna a mintegy kétszáz négyzetméteres területen közel egy hónapig. A további levélváltások során derült csak ki, hogy van más megoldás is, mégpedig az, hogy a szakemberek ásnak néhány kutatóárkot. Ha nem találnak semmit, a hatóság kiadhatja az építési engedélyt, de a kivitelezést a régészek felügyelete mellett kell végezni. Az építtetőnek ez a változat „csupán” egymillió forintjába kerül. A társaság vezetője szerint – ahogy eleinte ők sem – mások sem biztos, hogy megkapják a szükséges információkat a történeti múzeumtól ahhoz, hogy ne fizessenek többet a feltétlenül szükségesnél.
Bodó Sándor viszont azt közölte lapunkkal, hogy a BTM-től a beruházók minden szükséges információt megkapnak, és egy-egy föltárást több tárgyalás előz meg. Ezek az egyeztetések azért is szükségesek, mert a múzeum sokszor nem kapja meg a munkálatok megtervezéséhez szükséges nélkülözhetetlen adatokat (például az építkezés kiterjedéséről és az alapozási mélységéről). A beruházók néha azért nem árulnak el ilyen fontos információkat, mert nem tartják őket lényegesnek, pedig ezek a részletek befolyásolják a föltárás kiterjedését, időtartamát és az előzetesen kalkulált összeget – szögezte le Bodó Sándor. A történeti múzeum főigazgatója azt is kiemelte, hogy csak a ténylegesen elvégzett munkákat számlázzák ki, és mivel a szerződésekbe a kedvezőtlen körülményeket is belekalkulálják, így a tulajdonosoknak sokszor kevesebbe kerülnek a munkálatok, mint amennyit a szerződés rögzít. Bodó Sándor hangsúlyozta, a föltárásokhoz semmilyen állami vagy önkormányzati támogatást nem kapnak, ezért kénytelenek a költségeket az építtetőre hárítani.
Négyszázmilliós ásatás. A Budapesti Történeti Múzeum régészeinek jelenleg a XI. kerületben épülő Kőérberek– Tóváros nevű új városrész területének átvizsgálása adja a legnagyobb munkát. Az előzetes föltárás a Demján Sándor érdekeltségébe tartozó beruházónak közel 400 millió forintjába kerül majd. Az építtetők többek között 1200-1500 társasházi lakás, műfüves focipályák, teniszpályák, úszómedencék és egy négyhektáros mesterséges tó létrehozását ígérik. A térségben már Krisztus előtt 6900-ban is éltek emberek az akkor még Kána néven ismert faluban, és azóta csaknem folyamatosan lakják. Feltáráskor nagyon gyakori, hogy az adott terület több különböző időszak leleteit rejti. Ez igaz Kőérberek–Tóváros esetében is, ahol a patak északi oldalán az újkőkortól a római koron át egészen az Árpád-korig találhatók régészeti emlékek. Nemrégiben például az Árpád-kori templom közelében jelentős mennyiségű bronz- és vaseszközt, viseleti tárgyakat és ékszereket találtak. Májusban a Budapesti Történeti Múzeum a Várban rendez kiállítást, amelyen a fővárosi föltárások legjelentősebb régészeti eredményeit mutatják be.
