Szolgálatra ítélve

K Ö N Y V E S H Á Z

Kákonyi Péter
2005. 04. 29. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Tanulmányok, emlékezések, dokumentumok, fotográfiák és versek idézik fel Bálint Sándornak, „Szöged szent emberének” alakját a „… szolgálatra ítéltél…” (Bálint Sándor-emlékkönyv) lapjain. A hányatott életű, gyakran méltatlan helyzetbe hozott és megalázott néprajztudósra barátai, tanítványai, kortársai és tisztelői emlékeznek.
A Tisztelgő tanulmányok fejezetben Barna Gábor A czestochowai Szűzanya tisztelete Közép-Európában címmel közöl esszét, míg Grynaeus Tamás a közép-európai kultúrhistória egyik kuriózus alakját, a Dunajec folyó partján álló hajdani Vörös kolostorban élt és magának szárnyakat készítő ezermester szerzetest, Frater Cyprianust idézi fel. Szűcs Judit a csongrádi méhészet néprajzi emlékeit gyűjti össze, Krupa András a magyarországi szlovákság szokásait vizsgálja, Péter László pedig a jelentős előd, Kálmány Lajos munkásságába enged bepillantani.
Az Emlékezések című fejezetben Andrásfalvy Bertalan Bálint Sándor dunántúli gyűjtőútjait elemzi, Erdélyi Zsuzsanna, szakrális néprajztudományunk élő klasszikusa pedig kettejük kapcsolatát tekinti át levelezésük tükrében. Ifj. Lele József a tudós tápéi gyűjtéseiről értekezik, Voigt Vilmos viszont Tükörcserepek című emlékidézőjében többek között Bálint Sándor egyik kedvenc mesemondóját, Tombácz Jánost mutatja be, valamint azt a – soha fel nem oldott – dilemmát, amelyet akkor éreztek, amikor Tombácz egy álomszerű történetben „a polcról megolvadva lecsurgó órákról” mesélt nekik, s mindkettejükben felötlött Salvador Dalí híres képe. „Vajon valamilyen barokk vallásos ponyva lehetett Tombácz és Dalí közös forrása?” Bálint Sándor és Voigt azonban hiába törte a fejét a rejtélyen, utólag kiderült, hogy egyik jelen lévő néprajztudós (négyen voltak!) sem kapcsolta be a magnetofonját, mindannyian azt hitték, a többiek veszik föl a mesét, így szegény Tombácz hiába strapálta magát: az izgalmas mese mindörökre publikálatlan maradt!
A Költők Bálint Sándorról című összeállítás zárja az emlékező kötetet, benne Veress Miklós Szentvérnap után című hangulatos költeménye és Weöres Sándor négysoros remeklése, amely méltó emléket állít a szent életű tudósnak: „A folyó a végtelenbe vágtat / nincs vége-hossza / átszel téres, tornyos hazákat / hogy sokszorozza.”
(„… szolgálatra ítéltél…” Bálint Sándor-emlékkönyv. Lazi Könyvkiadó, Szeged, 2004. Ára: 2800 forint)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.