Amikor Ramzisz Faizullin és Goszman Kabirov kedden a Parlament elé érkezett, még egyikük sem sejthette, hogy a miniszterelnöki találkozó helyett a rendőrségre vezet útjuk. Az Oroszországból érkezett sugárfertőzött férfiak a Greenpeace eredeti tervei szerint aznap este egy kerekasztal-beszélgetésen vettek volna részt, azonban erről a délelőtt folyamán engedély hiányában le kellett mondaniuk. Így végül nem tudhatták meg, „melyik kert végében landol” a paksi atomhulladék – igaz, ebben a kérdésben maguk a résztvevők sem tudtak dűlőre jutni. Elvezetése előtt Kabirov a probléma egyetemességét hangsúlyozta, mondván, a náluk radioaktívvá vált folyó vize előbb-utóbb Európa nyugatabbra fekvő területeire is elér. A muszlimovói falu lakosai két hónapja petíciót küldtek a magyar kormánynak.
Oroszországban, az Urál keleti lábainál fekszik a világ egyik legnagyobb és legszennyezőbb nukleáris komplexuma. A Majaki Kémiai Kombinát feladata egykor – a hidegháborús programnak megfelelően – a nukleáris fegyverekhez szükséges plutónium előállítása volt. (A Szovjetunióban 1949-ben robbantották fel az első atombombát.) A telepen kezdettől fogva szabálytalanul tárolták a kiégett fűtőelemeket. A kombinát dolgozói a szennyezett vizet közvetlenül a Tyecsa folyóba engedték, megfertőzve ezzel több mint százezer ember ivóvizét. A folyamatos szennyezés mellett nukleáris balesetek sora sújtotta a környék lakosságát: 1957 szeptemberében felrobbant egy radioaktív hulladékkal teli fémtartály, és a csernobili atomkatasztrófa egynegyedének megfelelő sugárzó anyag került a levegőbe. Tíz évvel később, amikor aszály következtében kiszáradt a Karacsaj-tó (amelybe tizenöt éven keresztül szállítottak folyékony radioaktív szemetet), a szél negyed magyarországnyi területet borított be sugárzó homokkal. A Szovjetunió nukleáris programjának ekkorra már több mint háromszázezer emberáldozata volt.
Majakba hazánkon kívül számos európai és ázsiai ország szállított atomhulladékot, a jelenlegi kóros tünetegyüttes több évtizedes folyamat eredménye. Csernobil évfordulóján azonban még a tényekben sem sikerült megegyezni.
A Greenpeace képviselője egy budapesti fórumon nem volt hajlandó elfogadni Aszódi Attila (BME Nukleáris Technikai Intézete) nyugati publikációkra támaszkodó adatait. Aszódi szerint viszont a Greenpeace nem veti össze a majaki statisztikákat Oroszország többi régiójának adataival. Pedig orosz földön számtalan helyen a válságövezetben tapasztalt arányokhoz hasonlóan magas fokú a meddőség, s ami a koraszülött csecsemőket illeti, Magyarországon éppoly nagy számokkal találkozhatunk, mint Majak környékén. Ez utóbbi területen viszont a leukémiás megbetegedések száma a sugárfertőzés következtében látványosan magasabb az orosz átlagnál. E tények ismeretében fel kell vetni a szovjet, illetve az orosz állam felelősségét. A majaki borzalom Aszódi szerint semmilyen kapcsolatban nincs Magyarországgal, hiszen az egy jóval korábbi felelőtlen magatartás eredménye.
Vitathatatlan, hogy a nukleáris hulladékkal a lehető legbiztonságosabb módon kell bánni. Erre a következő megoldások kínálkoznak: a nagy aktivitású hulladékot közvetlenül el lehet helyezni a föld mélyén – például hegy gyomrában – rézbevonatú tárolókonténerekben. A mélyben való elhelyezés előnye, hogy viszonylag olcsó, ám ellene szól, hogy a veszélyes anyag mindörökre rejtve marad. Ezt a direct disposalt (közvetlen elhelyezést) alkalmazza többek közt Svédország, Finnország és az Egyesült Államok. A másik megoldás a reprocesszálás, vagyis az újrafeldolgozás, amelyet Japán mellett néhány a nyugati állam alkalmaz, így Franciaország, Nagy-Britannia és Németország (az utóbbi Franciaországba szállítja az atomhulladékait feldolgozásra). A közvetlen elhelyezéssel szemben az újrafeldolgozás egyértelmű előnye, hogy figyelemmel lehet kísérni a már egyszer felhasznált fűtőelemet: forró salétromsav és centrifuga segítségével kivonják belőle az el nem hasadt uránizotópokat, és plutóniumot, majd új fűtőelemeket gyártanak. A megmaradó folyékony hulladékot ezután üvegbe töltve megszilárdítják. A harmadik út kidolgozása a jövő feladata: a transzmutáció ugyanis rendkívül drága. Az eljárás lényege, hogy a nagyon hosszú felezési idejű izotópokat neutronbesugárzással rövidebb élettartamúvá alakítják.
További gondot jelent a szállítás a reprocessziót vállaló országokba. Ahogyan Török Róbert Greenpeace-aktivista kérdésünkre elmondta, az atomvonatok problémája kényes és összetett: előfordulhat, hogy a szerelvény kisiklik (mint ahogy Németországban megtörtént), vagy terroristák támadják meg, azonkívül a mai napig megoldatlan az a probléma is, hogy rakodáskor radioaktív porszemcsék kerülnek a vonat külsejére. Nagy aktivitású hulladék esetében ez óriási kockázatot jelent. Arra a kérdésre, hogy miért köti össze a Greenpeace-kamionban bemutatott kiállítás a hidegháború nukleáris programját a magyar atomvonattal, Török Róbert a szervezet apolitikusságát hangsúlyozta, és elmondta, hogy ő maga különválasztaná a fegyverkezést és az energia-előállítást, a köztük lévő összefüggésről pedig nem tud. Szintén a Greenpeace politikamentességére hivatkozott szórólapjuk első mondata kapcsán, amely szerint „a magyar állam 2004. április 27-én elhasznált nukleáris fűtőelemek Oroszországba szállításáról írt alá keretszerződést” – vagyis közvetlenül hazánk EU-csatlakozása előtt. Azután már törvény tiltotta a szerződés megkötését.
Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az atomenergia egyben üzlet is: az orosz félnek a paksi 2-es blokk meghibásodása után további bevételi forrást jelent a magyar atomszemét elhelyezése. Igaz, hogy az illetékes orosz minisztérium ígérete szerint a bevétel egy részét környezetvédelmi célokra fordítják, ám ezt hazánkból nem lehet ellenőrizni.
origo.hu
Fürdési tilalmat vezettek be egy népszerű balatoni strandon
