A „Gyurcsányi”-dosszié

Szász Károly volt felügyeleti elnök 2003. június 16-i megveretése után kérte fel Medgyessy Péter akkori miniszterelnök a Nemzetbiztonsági Hivatalt (NBH), hogy a szakszolgálat bevonásával kezdjen titkos adatgyűjtésbe a bűncselekmény felderítése miatt. A szolgálatok a hivatalos tájékoztatás szerint 595 telefonbeszélgetést rögzítettek, amelyek elsősorban a brókerbotrány későbbi gyanúsítottjai között zajlottak le. A dokumentumokból a K&H-ügy nyomozását végző hatóságok is kaptak, illetve azokból nyilvános bírósági eljáráson is idéztek, így a lehallgatási jegyzőkönyvek egy része nyilvánosságra került. Kiderült, hogy Kulcsár Attila és Bitvai Miklós, az Állami Autópálya Kezelő Rt. meggyanúsított ex-vezérigazgatója „Gyurcsányitól” várt segítséget, de szó esett egy bizonyos „legnagyobb emberről” is, aki a sztrádacég vezetőjét is fogadta a botrány elsimítása végett. Az ügy kapcsán Tóth András nemzetbiztonsági államtitkár közleményben tudatta, hogy Gyurcsány Ferenc akkori sportminiszternek nem volt kapcsolata Kulcsár Attilával, amit egyébként az Altus Rt. jelenlegi vezérigazgatójának tanúvallomása megcáfolt, Jagiellowitz Györgyné ugyanis azt mondta: „Gyurcsány Ferenc úr irányította hozzám Kulcsár Attilát, mivel ő már az Altus ügyeivel nem foglalkozott.”
A lehallgatási jegyzőkönyvekbe a brókerbotrány politikai szálainak felderítésére létrejött vizsgálóbizottság ellenzéki tagjai is be kívántak tekinteni, Tóth András utasítására azonban az NBH nem engedélyezte az iratmegismerést. A politikusok az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvény alapján peres eljárást kezdeményeztek a titkosszolgálattal szemben, mert szerintük vizsgálóbizottsági tagokként joguk lett volna betekinteniük a jegyzőkönyvekbe. A pert az NBH nyerte meg, ugyanis az ítélethirdetéskor már nem létezett a brókerbizottság.