A kormány be nem váltott ígéretei

Keller Lászlóval volt szerencsém a 2002. évi országgyűlési választások két fordulója között Zsámbékon (az ő választókörzete, Pest megye 9. számú választókörzet) beszélgetni. Hogy a kedves olvasók is tudják, miről van szó, röviden próbálom vázolni a közöttünk lezajlott párbeszéd lényegét.
Én akkor bátorkodtam odamenni Keller úrhoz, és megkérdeztem, hogy a rengeteg fogadkozásnak, amit a szocialisták ígérnek, milyen anyagi fedezete van, mivel ugyanők az 1994-es választások előtt is beígértek minden szépet, szakértő kormányt stb., és helyette kaptunk Bokros-csomagot, azon belül családipótlék-megszorítást, inflációmegugrást, leértékelt forintot stb. Azt hiszem, ezekre elég sokan emlékeznek még, illetve isszák a levét a mai napig. Keller László akkor azt közölte velem, hogy most már biztos, hogy betartják a választási ígéreteiket. Erre én megkérdeztem, hogy mi erre a biztosíték, illetve fedezet. Azt a választ kaptam, hogy a fedezet a magyar gazdaság jó helyzete.
Azóta eltelt három esztendő, és én úgy látom és úgy érzem, hogy az ország sorsa (a drámai lakossági eladósodás, a gazdaság siralmas helyzete, a magas államháztartási hiány, a megugrott munkanélküliségi ráta, a PPP-beruházások mikéntje, gyermekeink jövőjének eladósítása az állandó hitelfelvételekkel stb.) nem igazán Keller úr és az MSZP ígéretei szerint alakul. Nem ezt ígérték. Ezt a politikai-gazdasági mélyrepülést és pénzügyi káoszt, ami az országot jellemzi, három évvel a 2002-es választások után már igen bajos és nehéz lenne ismét csak az Orbán-kormány nyakába varrni! Keller úr, aki valódi demokráciákban ismeretlen módon azért lett államtitkár, hogy az előző kormányt hivatalból feljelentse, és büntetőeljárások garmadáját indítsa meg az Orbán-kabinet ellen, azóta többszörösen megbukott. A feljelentésügyi, pontosabban rágalmazásügyi államtitkárt, aki egyetlen politikai rágalmát s vádját sem volt képes a bíróságokkal utólag igazoltatni, sőt később ellene indultak perek, az elbukott európai parlamenti választás után az MSZP diszkréten ejtette. Jelen pillanatban parlamenti képviselő, s az üléseken úgy mosolyog a kamerába, mintha ártatlan bárány volna.
Mint az ő választókerületében élő ember, szeretném közölni, hogy a szocialisták ismét hazudtak az embereknek, és azóta sikerült csőbe húzni a magyar társadalom hiszékenyebb részét. Szeretném, hogyha Keller László választ adna arra a kérdésemre, hogy miért nem váltották be az ígéreteiket most már ismételten, mikor az ország gazdasági helyzete (saját szavaival is) jó és erős volt 2002-ben? Keller úr miért nem tart rendszeresen fogadóórát a körzetében (mint Selmeczi Gabriella, aki most is többször elérhető, mint ő, aki egyénileg jutott be a parlamentbe)?
Remélem, Keller úr a 2006-os kampányban is olyan intenzitással fog megjelenni választókörzetének községeiben, mint tette 2002-ben, és állni fogja a választópolgárok számonkéréseit, és remélem, hogy sikerül majd nekem is előbb-utóbb kérdőre vonnom őt.
Keller úr, a választópolgár nem felejt!
Péntek Gábor Zsámbék