A kormányfő mutyizó társadalma

Első bejelentett lépésként Gyurcsány a mutyizó magyar társadalmat szándékozik megtisztítani mindenféle fekete- meg szürkegazdasági tevékenységtől. Szeretném két szempontból górcső alá venni az elgondolást. Tegyük fel, hogy sikerül megvalósítani a kisebb-nagyobb ház körüli munkák, kalákában lebonyolított építkezések, borravalók és hálapénzek gazdasági szempontból fekete meg szürke jövedelemszerzésnek számító bevételeinek kifehérítését. Miképpen lehetséges, és milyen következményekkel jár mindez?
Mari néni vigyáz a gyermekemre, amíg én színházban vagyok, Pisti gyerek a szomszédból leszedi az érett gyümölcsöt a fáról, mert nekem fáj a hátam, a család és a közeli ismerősök összeállnak, hogy a fiatal párnak felépítsék a közös életüknek teret adó otthont. Ha ezeket a „munkákat” pénzkeresésnek tekintjük, és ki akarjuk fehéríteni, az egyrészt vagy a magánélet súlyos megsértésével lehetséges (gondoljunk az ellenőrzésre), vagy pedig olyan módon, hogy az emberek belátják, mennyire helytelenül cselekszenek, és önként megfelelnek a miniszterelnök kívánságának. Az első esetben rendőrállami módszerekre lesz szükség, a második esetnek ennél sokkal súlyosabb következményei lennének. Ekkor ugyanis hosszú évszázadok alatt kialakult vagy éppenséggel a társadalmi együttélés elemi feltételeit jelentő szolidaritás utolsó nyomait kellene kiirtani az emberek gondolkodásából. A társadalom bonyolult szövetét kellene széttépni, és a puszta haszonelvre csupaszítani.
Egy dolog az, hogy a miniszterelnök csak ezen a szinten gondolkodik, szocializációja erre predesztinálja, kérdés azonban, mit csinál az a több mint száz tanácsadó, akik körülveszik. Senki nincs közöttük, aki figyelmeztetné, hogy a társadalom nem üzleti vállalkozás, ahol csak a haszonelv számít? Ez a gondolkodás jellemzi az egész kormányt, lásd Kóka miniszter úr kijelentését, miszerint a közvetlen gazdasági haszonnal nem kecsegtető tudományos kutatást a földdel kell egyenlővé tenni.
A háromlépcsősnek nevezett egészségügyi ellátás elképzelése, bármennyire tetszetős, alkotmányos alapjogokat sért, alapellátásra ugyanis (és nem csak a sürgős esetekben) állampolgári jogon jogosult minden magyar polgár. A miniszterelnök által említett, mintegy félmillió alkalmazásban álló, de társadalombiztosítást nem fizető „potyautas” megregulázása ellenőrzési feladat. Tudja azt a miniszterelnök, hogy vannak falvak, sőt régiók hazánkban, ahol a lakosság felének, háromnegyedének nincsen munkája (vagy gondolt-e a cigányságra?), és ha nincs keresete, miből fizesse a társadalombiztosítást, hogy ne legyen potyautas? Itt is csak a haszon, az adok-veszek szempont vezérli a gondolkodást?
Fazakas Csongor
Pilisszántó