Nem valami gazdag környék ez. Biztató, hogy a főbb utakat itt-ott foltozzák, sőt két szakaszon úthengerek passzírozzák a forró aszfaltot. Áll is a kocsisor mindkét sávban. Most ugyan dühöngünk, de ha arra gondolunk, hogy „Európa épül itt”, talán vigaszt nyerünk a várakozásért. Aztán a kis falvak felé letérve, vidámodik a táj: emberek tartanak a boltok felé, s a kiskocsmákban is eleven az élet. Megtudom, hogy segélyt osztottak, ezért az ünnep és a bizakodás. Krumpliosztó emberünk itt, e térségben, az abaúji, csereháti települések rászorultjainak összességében valamivel több mint hétszáz mázsányit ajánlott fel, s abból egy gumó sem maradt.
Nagy konspiráció előzte meg találkozásomat Gergulics Péterrel. Mivel a családja nemigen örül a sok-sok szereplésnek, a székely kapus porta előtt mutatkoztunk be egymásnak, majd az új Suzukival már megyünk is a földjére. Meg is jegyzem neki, hogy az autó némi túlzással úgy néz ki, mintha a Párizs–Dakar-ralit futotta volna végig, mire megjegyzi: munkajárgány.
Gergulics Péter az Alföldön, Mesterszálláson született, s 1985-ben került a térségbe. A hernádkércsi szövetkezetben dolgozott ágazatvezetőként, később főmérnökként 1996 elejéig. Majd maszek lett. Saját tulajdonú földön gazdálkodik, de néha még bérel is. A szerencsi dombság nyújtózik hosszan földje környékén.
– A városi ember kevésbé érzi át a gazdák sorsát, nyűgét-baját, de az magáért beszél, hogy az idén jóval olcsóbb a burgonya, mint tavaly – mondom neki gondolatébresztőként.
– 2004-ben túltermelés volt. Ősszel még 30 forintért adtuk kilóját, majd a kereskedők elkezdtek huszonforintozni. Néhány adagot eladtam belőle, majd mikor már annyit sem akartak érte kínálni, eltároltam bérelt pincékben az összeset, hogy majd januárban biztosan lesz rá vevőm. De nem kellett a krumpli januárban, februárban, márciusban sem. Nem kellett a kutyának sem – vázolja fel sajnos egyedinek nem mondható történetét.
– Megmaradt tehát rengeteg krumplim, s volt időm elgondolkodni. Számot vetettem azzal: én amellett, hogy a mezőgazdasági tevékenységemet jól akarom csinálni, mert szeretem a földet, s csak jól akarok dolgozni, némi nyereségre is számítok. De nem lesz hasznom, ha a krumplit napi ötven mázsájával kiválogattatom, ezért úgy döntöttem, hogy ingyen adok belőle. A válogattatás napszámba komoly pénz is, ráadásul egy hiéna kereskedő így is csak 10 forintot adott volna érte.
Gergulics Pétertől megtudom, hogy már 1996-ban, az előző burgonyaválság idején is nehéz helyzetbe került. Akkor pénzügyileg sokkal jobban el volt kötelezve, mert csak burgonyája volt. Az idén azért van viszonylag jó helyzetben, mert nem csak az van. – Tavaly jóakaratú ismerőseim beleerőltettek abba, hogy sok répám legyen, s hál’ istennek bejött, ezért nem vagyok csődhelyzetben most. Azért mertem s tudtam ingyen burgonyát osztani, mert tavaly tisztességes hasznom volt a cukorrépán.
Traktorokkal hordatta krumpliját a környező falvakba. Saját bevallása szerint az akció nem volt mindenhol sikeres, volt, ahol eldugták, alig találták meg a rászorulók. A legjobb megoldás az volt, ahol a traktorról nyílt helyen, például az önkormányzat melletti területeken leborították. Pillanatok alatt széthordták az emberek. Amikor már kenyérre se telik, jól jön a krumpli – mondogatták.
Hetvenvalahány tonna! Amit most szétosztott, az másfél millió forint érték. – Tizenhat kocsi 4,5 tonnájával. Lehet, hogy volt kocsinként öt tonna is, de nem méregettem. Nagyon szegény környék ez. Jóleső érzés volt, amikor a polgármesterek úgy szervezték, hogy ott tudtam lenni az osztásnál. Jóleső érzés volt, mert látszott az embereken, hogy örülnek neki. Korlátra és Vizsolyba, a burgonya hazájába is vittünk. Gondolom, hogy akik ott termelnek vagy odaadták a termést olcsón, vagy betárolják, s várnak valamire.
Gergulics Péter úgy gondolta, hogy az EU-ban a túltermelési válságokat lehet kezelni, hiszen a közösségben mindig van olyan hely, ahol kevesebb termett, s ha nyomott áron is, de el lehet szállítani oda a más országokban termett felesleget. 2003-ban, amikor Magyarországon kevés burgonya termett, szépen csordogált az importburgonya. A gazda rendszeresen jár a nagybani piacra, s megnézegette a bevarrott zsákokat. Találkozott belga, ausztriai és holland zsákokkal is. Arra számított tehát, hogy a fölös mennyiséget élelmes kereskedők kiviszik, de ez nem történt meg. – Persze az államnak is kellett volna támogatnia a bajban maradt termelőket, nagyon kellett volna. Ez a kormány még a Horn-kormánynál is tehetetlenebb. 1996-ban, valamikor március elején lökték ki a nyolcforintos kilogrammonkénti védőárat. Addig 5-6 forintért veszegették a krumplit, s én például tároltam inkább. A védőár kihirdetését követően rögtön tíz forintra emelkedett a krumpli ára. Most is, ha egy kicsit moccant volna a Gyurcsány-kormány, akkor megoldódott volna a válság, de ennek a kormánynak inkább az a célja, hogy mi, termelők tönkremenjünk. Én így látom, nem akarják, hogy mi valamire jussunk – fakad ki belőle a keserűség.
Gergulics Péter úgy véli, nemcsak neki, hanem másoknak is megmaradt a krumplijuk, ám ő az, aki nem maradt csendben. Akciója indoklása nem jelent meg a közvéleményben. Tiltakozik a kormány politikája ellen, tiltakozik a tehetetlen külkereskedők miatt, akik nem vitték ki a krumplit az országból. Tiltakozik azon hazai kereskedők miatt, akik ugyan a nagybanin huszon-egynéhány forintért árulják a burgonyát, de csak tízet adnak érte a termelőnek.
Végignézünk a nyolchektáros krumpliültetvényen. – Egy vesztés miatt nem lehet a buliból kiszállni – állapítja meg elszántan. Aztán hozzáteszi: a miskolci vasgyári piacon én vagyok a krumplisbácsi. Rendszeresen árulok ott szombatonként. Három-öt mázsát adok el naponta. Örülök neki. Ez mégis kevés a boldoguláshoz. Mi lenne ott, ha egyszer nem mennék ki?
origo.hu
Sokkoló felvétel került elő a tragikus motorbalesetről – videó
