Múlt vasárnap 12-5, szerdán 6-5, azaz összesítésben 2-0. A Domino mellett érdekes módon akár a Vasas is erőt meríthetett a korábban történtekből, hiszen a második meccsre összerakta az elsőn még csak nyomaiban létező védekezését, a harmadikra ezért „csupán” támadásban kellett volna kitalálni valami földönkívülit. Mert- hogy a Honvédot öt góllal képtelenség legyőzni, az nagyjából axióma. Egyetértett ezzel persze Földi László, a Vasas edzője is, és amikor felvetettük neki, hogy ha folytatódik az eddigi trend, akkor harmadszorra 5-0-ra nyernek, ő is hahotázott.
Az idei döntő igazi poénforrása azonban nem ez, hanem a bíróügy; mint ismeretes, a játékvezetők a döntő első mérkőzése után sztrájkba léptek, és mert ultimátumukat visszautasította a szövetség, szerdán két túlkoros, Erdős és Szentgyörgyi sípolt. A piros-kék szurkolótábortól meg is kapták a „nyugdíjasok” minősítést, tegnapra pedig új megoldást eszeltek ki az MVLSZ-ben: török bírókat importáltak.
Mint utóbb kiderült, a finálé harmadik felvonására akár kenyaiakat is hozhattak volna, az sem változtat a lényegen. A Vasas ugyan az első percekben nekidurálta magát, és Steinmetz Ádám révén 2-0-s vezetésre tett szert, de a címvédő magától értetődő természetességgel fordított 3-2-re, majd húzott el 3-3-ról félidőre 7-3-ra, és innentől nem is maradt több megválaszolandó kérdés. A harmadik periódusban ennek szellemében pólózgattak mindkét oldalon, majd a negyedik játékrész előtt nem akármilyen fordulattal, ünnepélyes – de nem hivalkodó – keretek között elbúcsúztatták a Honvéd mostantól nyugdíjas elnökét, Kunszt Gábort. A nem is XX., hanem XIX. századi sportszerűséget idéző légkörre jellemző, hogy Kunsztnak még a Vasas kispadjáról is gratuláltak… Miközben a mindent eldöntő utolsó negyedre kellett volna készülniük, ami tegnap persze már nem döntött el semmit. Pontosabban csak annyit, hogy a Domino 11-4-re nyert, tehát éppen úgy, mint egy héttel korábban, ismét hétgólos diadalt aratott, és 3-0-s összesítéssel söpörte be ötödik bajnoki címét. Hasonlóan sima végkifejletet legutóbb 1994-ben és ’95-ben az Újpest produkált, talán nem teljesen véletlen az egybeesés, hogy akkor és ott szintén Kovács István ült a kispadon.
Miközben a hazaiakat a vízben ünnepelték, addig a levonuló vendégeket a parton tapsolták a piros-kék drukkerek, talán már abban az ígéretben is bízva, hogy a keret együtt marad, és jövőre jobban megszorítja a Dominót.
Ha az idén történteket vesszük mércének, ez messze nem lehetetlen vállalkozás.
origo.hu
Adatgyűjtési botrány: megalázó listát készített támogatóiról a Tisza
