A Nap Kiadó írói életműveket közreadó sorozatában jelent meg a Tömörkény István-kötet, amelyben, ahogy a kitűnő sorozat korábbi darabjaiban is, „a rejtőzködő ember”, a kiváló novellista művei mellett olvashatjuk (Lengyel András összeállításában) az élettörténetre vonatkozó dokumentumokat (1913-ból való Önéletrajzát, 1899-ben papírra vetett Folyamodványát segédkönyvtárnoki állásért, de egy ifjúkori versét is, amelyet még eredeti nevén, Steingassner Istvánként jegyzett), továbbá leveleit, a korabeli méltatások egyikét-másikát és a hangulatos emlékezések némelyikét is.
„Nem is lehetett más tárgya az írásaimnak, mint az élet, ami előttem állott: néha csendes és lassú, mint volt az alföldi népélet még a múlt század hetvenes, nyolcvanas éveiben, olykor nehéz és halálordításokkal kevert, mint az árvíz napjaiban, azután mozgalmas vagy mint mondják: lázas… Az élet ád elég tárgyat: mint a példa mutatja, harminckét év alatt még csak a szomszéd határba sem kellett értük menni, s úgy vélem, nem is fogyok ki belőlük, amíg még ég a gyertyám ebben a tarkabarka földi életben…” – jellemzi írói alapállását 1916-ból való tárcájában, s igazat állított: sosem fogyott ki a kedves és tragikus figurákból, az elesettekből és különcökből, az azóta rég tovatűnt népélet jellegzetes alakjaiból, ha kiment a szomszéd határba, ha nem. Persze ki-kiment, ha tagadja, ha bevallja. Szeretett barangolni, meg-megállni a szétszórt tanyaházaknál meg a Tisza-parti kiskocsmákban, ellesni az élet titkait, a puszta tájba meg a rusztikus időbe jól-rosszul illeszkedő alakokat, akikről kevesen tudtak nála többet. Pásztorokról és „vízen járókról”, betyárokról meg piacozókról, búcsúsokról és obsitos katonákról, csavargókról, halászokról, kubikosokról meg „látó emberekről”. Nemcsak szépíró volt, hanem régész és néprajztudós is, akinek munkáját barátja és tanítványa, Móra Ferenc folytatta.
Halálakor Ady Endre így írt róla: „… írónak igazán író volt néhai jó Tömörkény István, nagyon magyar, s annyira szegedi, hogy az már szinte bosszantotta az embert. Ezt az irodalmi regionalizmust vetettem valamikor a szemére, amikor régen mint vidéki szerkesztők hajba kaptunk… Hírlapi heccünk után nem kíséreltük meg a személyes barátkozást, de nem volt Tömörkénynek kíváncsibb, szeretőbb olvasója, mint én, senki.”
(Tömörkény István: Hajnali sötétben. Nap Kiadó, Budapest, 2005. Ára: 2690 forint)
mindmegette.hu
A férfiak imádják ezt a kamionos trükköt: ez a filléres keverék csodát tesz az autóval
