Debrecen a magyar sport fellegvára. Ha csak a mai helyzetet és a népszerű csapatsportágakat nézzük, a labdarúgók és a férfi kosárlabdázók bajnokesélyesek, a női kézilabdázók ötödikek lesznek (de 1987-ben nyertek már bajnoki címet, ’95-ben és ’96-ban pedig EHF-kupát), s a férfikézisek is első osztályúak. A budapesti Papp László Sportaréna mellett a 2002 őszére elkészült debreceni Főnix Csarnok Magyarország másik olyan sportlétesítménye, amely komoly világversenyeknek adhat „összkomfortos” otthont. Legutóbb áprilisban divízió I-es jégkorong-világbajnokság zajlott a falai között, de – a teljesség igénye nélkül –rendeztek itt már tornász-vb-t (idén nyáron pedig majd szerenkénti Eb-t), a női kézilabda Európa-bajnokság csoportmérkőzéseit és középdöntőjét vagy rangos profi ökölvívógálát Erdei Zsolt főszereplésével. A nézőtér szinte mindig megtelik, a debreceniek városvezetői és szurkolói szinten egyaránt rajonganak a sportért.
Januárban még a labdarúgók miatt is rendszeresen zsúfolttá válik a Főnix, hiszen évek óta itt rendezik a teremfutball-bajnokság döntőjét. Ha máshol tennék ezt, egy ennél sokkal kisebb létesítményben is „lötyögnének” a szurkolók, hiszen manapság Debrecen kivételével nem vonz sehol sem tömegeket az állítólag legnépszerűbb sportág. A Hajdúság központjában viszont igen, a 7600 férőhelyes Oláh Gábor utcai stadion már nem csak a Fradi, az Újpest vagy a szomszédvár Nyíregyháza elleni bajnokikon van tele. A lokálpatrióta lelkesedést az eredményesség is táplálja, hiszen a DVSC 1902. március 12., bő százhárom évvel ezelőtti alapítása óta idén lehet először első a magyar futballbajnokságban.
Az Egyetértés FC néven alakult, majd tíz év múlva már DVSC-ként működő vasutasklub a biztató kezdetek (az Északi Hadibajnokság ötszöri megnyerése) után az 1926-ban létrejött profizmus ideiglenes áldozata lett. A város legjobb játékosaiból verbuvált Bocskay FC 1930-ban kupagyőztes, az 1933–34. évi bajnokságban pedig bronzérmes lett, míg a DVSC alacsonyabb osztályokban szerepelt. Hiába szűnt meg 1940-ben a helyi vetélytárs, a csapat rendszeresen ingázott az első és a másodosztály között, sőt, 1967-ben egészen a harmadik vonalig zuhant. A klub névváltozásait, fúzióit, szétválásait hosszú lenne felsorolni, egy nevet, az 1949 és ’55 között dívó Debreceni Lokomotívot azért érdemes megemlíteni, mert innen ered a közkeletű Loki becenév. A színösszeállítás már 1902-ben is piros-fehér volt, s néhány kósza próbálkozás ellenére megmaradt ilyennek.
A Loki igazi sikerkorszaka 1993-ben, egy „szokásos” feljutással kezdődött. A történet aztán fordulatot vett, hiszen a csapat Garamvölgyi Lajos vezetésével bronzérmes lett az 1994–1995-ös bajnokságban. 1999-ben és 2001-ben Magyar Kupa-győzelem következett, ennek köszönhetően a debreceniek olyan csapatokkal mérhették össze tudásukat a nemzetközi porondon, mint a német Wolfsburg vagy a francia Bordeaux. Egyszer sem vallottak szégyent. A 2001-es bajnokság végén viszont majdnem, hiszen csak a BKV Előre visszalépésének köszönhetően hosszabbíthatták meg NB I-es tagságukat. Ezután viszont jöttek a további korszakos tettek, az egykori győri klasszis, Szentes Lázár irányításával 2003-ban és 2004-ben szerzett újabb bronzérmek. Ezeknél is fényesebben csillogott, hogy a Loki 2003/2004-es UEFA-kupában egészen a tavaszi harmadik fordulóig zakatolt, erre a Videoton 1984/85-ös menetelése óta nem hozott példát magyar csapat. Szentes novemberben távozott Debrecenből, így Supka Attilának adatik meg az, ami másnak még nem sikerült, hogy aranyérmet nyerjen a DVSC-vel. Ehhez ma annyi kellene, hogy a gárda a hét végi 28. fordulóban több pontot szerezzen, mint a Ferencváros, és kettővel többet, mint az MTK. Ám ha nem így alakul, akkor sincs veszve semmi, hiszen hatpontos az előny a tabella élén.
A debreceni siker nemcsak a Hajdúság, hanem a vidék labdarúgásának is rengeteget jelentene. Az 1901-es premier óta százkétszer avattak magyar futballbajnokot, de csak hét alkalommal nem fővárosit. A Nagyvárad 1944-ben, a Győr 1963 őszén, 1982-ben és 1983-ban, a Vác 1994-ben, a Dunaferr 2000-ben, a Zalaegerszeg pedig 2002-ben orozta el a budapesti nagycsapatok elől az aranyérmet. Néhány sportágban már nincsenek is budapesti nagyok, s a tendencia a labdarúgásban is errefelé mutat. Debrecenben a város és a főszponzor révén adottak az anyagiak; a keretben a helyi nevelésű, már tíz éve bizonyított játékosok (Sándor Tamás, Dombi, Szatmári, Madar, Böőr) mellett máshonnan igazolt magyar válogatottak (Komlósi, Éger, Kerekes) és jó légiósok (Bogdanovics, Habi) alkotnak kiváló elegyet.
Manapság Debrecenben legjobb futballistának és szurkolónak lenni egyaránt.
origo.hu
Sokkoló felvétel került elő a tragikus motorbalesetről – videó
