Néhány éve megjelent a Magyar Nemzetben egy tudósítás arról, hogy az egyik szeretetszolgálat támogatási programot indított tehetséges erdélyi magyar gyerekek számára. A cikk után vaskos kéziratot cipelt be a szerkesztőségbe egy olvasó, akiről kiderült, hogy Komjáthy István író lánya. A kézirat a Mondák könyve szerzőjének doktori disszertációja volt a negyvenes évek elejéről. Lapunk hét végi Magazinjában (A kísérlet, 2003. december 13.) beszámoltunk a tanulmányról, amelyet a csallóközi Ekelen született író, műfordító besztercei tanárkodása idején vetett papírra. Akkoriban (a háborús körülmények ellenére!) állami támogatással tehetségmentő program indult: kijelölt iskolákban jó eszű falusi gyerekeket tanítottak ingyen. A nemzet akkor hatszáz tehetséges fiatal taníttatását vállalta magára, ebből huszonöt diák jutott Besztercére. A kísérlet tanulságait összefoglaló, ízes nyelven megírt, anekdotákkal fűszerezett dolgozat a huszonegyedik század gondjairól is szól: gyökereink megőrzése, a magyarság szellemi-kulturális hagyományainak ismerete nélkül a legjobb szándék mellett is katasztrofális következményekkel járhat az „európai”, az „új” kritikátlan befogadása.
A besztercei állami gimnázium tanárai 1941-ben utánamentek a diákoknak. Ellátogattak a messzi Csíkba, okos gyermekeket kerestek a borgói hegyek alatt és a Maros mentén, így szeptemberben fehér harisnyás székelyek és szürke posztónadrágos szórványmagyarok foglalhatták el az ingyenes internátusi szobát. A Nyugat-Európából importált teszt azonban nem volt alkalmas a jó eszű gyerekek kiválogatására: nagy részük meg sem értette a kérdést, vagy a tiszta logikai következtetést felborította a saját életükből merített tapasztalatuk. Az egyik számtani feladványra (ha a kertet egy munkás egy nap alatt ássa fel, és édesapád hív egy segítséget, akkor mit gondolsz, ketten rövidebb vagy hosszabb idő alatt ássák fel?) az egyik góbé gyerek például így válaszolt: hosszabb ideig, mert édesapám mindig pöröl, így elbeszélgetik az időt.
Az akkori tanárok elég bátrak voltak ahhoz, hogy felrúgják a merev szabályokat, és személyre szabottan kezdték tanítani a tehetségeket. Munkájukat siker koronázta. „Ha nem lelkük szerint próbálkoztunk velük, megmakacsolták magukat, és inkább vállalták a tudatlanság bélyegét, mint hogy saját világukból engedjenek” – írja a tanulmányban a szerző, akinek borzongatóan szép munkája immár sokak számára élvezhető, hiszen az Attraktor Kiadó gondozásában megjelent a szép kiállású könyv.
(Komjáthy István – A tehetségkutatás magyar módja. Attraktor, Máriabesnyő–Gödöllő, 2004. Ára 1900 forint)
origo.hu
Sokkoló felvétel került elő a tragikus motorbalesetről – videó
